Egy bolond százat csinál

Nem várnak mennybemenetelt

A várhatóan újabb nagy nézőszámot produkáló filmet ez év októberében szeretnék bemutatni. Gyöngyössy Bence és Kabay Barna producer cége az Európa 2000 Kft. a TV2 támogatásával készíti a filmet, ennek érdekessége, hogy az eddigi filmek mindegyikét az RTL Klub támogatta (Gyöngyössy korábban az RTL Klub programigazgatója volt), és nyerte meg ezzel a nézettségi versenyt a kereskedelmi csatornák között a vetítés napján.  A vígjáték kettős főszerepét Gáspár Sándor alakítja, mellette a fontosabb szerepekben találkozhatunk Oroszlán Szonjával, Parti Nórával, Szabó Győzővel, Ulmann Mónikával, Gesztesi Károllyal, Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel - mint látható, nem kerültek be a produkcióba az RTL-közeli sztárok.

Nagy vörös parókája van Ulmann Mónika

A mai forgatás egy dollárokkal és virágokkal díszített zsiguli körül zajlik, ami a két ukrán házigengszter drótozott, gumizott vállalati autója: a jelenet első pillantásra, majd egyre inkább, Emir Kusturica világát idézi meg, a háttérben a cselekmény szempontjából nélkülözhetetlen szponzor-jégkrémes kisteherautó látható. A mai napon forgatott első jelenetben a két ukrán megtalálja a szélvédőn belógó nightclubos lányt, Ulmann Mónikát, akinek nagy vörös parókája van. A belógás láthatóan fájdalmas alakítás, mert ugyan nem kell megszólalni és arcjátékra sincsen szükség, de a szélvédő kerete nyomja a hasat, ezért kitömik a színésznőt szivaccsal.

Mivel a jelenetet hosszan próbálják, körbenézünk a több emeletes luxusvillában, amely szintén a film helyszínéül szolgál, ahogy a kinti medence is. A villa bejárása közben egy kicsit meglepődve veszem tudomásul, hogy nagyjából tíz kínai fiatal kártyázik a büféasztalnál. Mielőtt bárminemű előítéletes gondolkodásra gyanakodnának, közlöm, az előzetesen kiadott sajtóanyagban ennek semmi jelét nem láttam. Értetlenségemet látva, rögtön elmagyarázzák, hogy egy kínai maffiózó lesz a történetben, és ők lesznek az embereik.

(Epizód: Két jelenet között Mucsi felül a motorháztetőre, Scherer mellé dől. Scherer megkérdezi az őket fotózókat, hogy jó-e a téma, mire a stáb egy tagja viccesen bekiabál, hogy igen, biztos ezért csináljátok ilyen profin. Mucsi kalapja alól fel sem nézve már válaszol is: „Az az igazság, hogy ez az ötvenedik filmünk, de még mindig amatőr módon csináljuk.”)

A stáb mindeközben átállt a következő jelenetre, amelyben két fiatal és könnyűvérű lány fut Ulmann Mónikához és a két ukránhoz, akik elkezdik verni a már kocsiban ülő maffiózó párost. Ezt a jelenetet olyan sokáig próbálják, hogy időközben Scherer Péter továbbírja a forgatókönyvet: zsigulis menekülést álmodik, vad gumifüstölést és benzinszagot.

Gyöngyössy Bence, rendező - Vasárnap 23 óráig izgulok

A rendezőnek szavát alig hallani, ül a napfénytől védett kempingszékén, és csak finoman szól, hogy akkor ezt most újra. Ha hirtelen felpattan, akkor ingerültnek látszik, de mire a színészekhez ér, megnyugszik. Legújabb filmjével megint biztosra mennek, hiszen egy kész történetet modernizálnak, sikerült közönségcsalogató színészeket megnyerniük, a forgatás rendben halad. Ennek ellenére a beszélgetésünk alatt látszik, zavarja, hogy filmjei kapcsán sokszor lekicsinylően mondják, hogy „csak remake”, ezért megpróbáltunk utánajárni, miért vonzódik folyton a régi történetek újragondolásához. 

filmhu: Miért ebből a filmből készítettetek remake-et?

GYB: Nagyon óvatos lennék ebben az esetben a remake szóval. Tulajdonképpen már az előző film (Egy szoknya és egy nadrág) esetében is nagyon óvatos voltam ezzel. Nemcsak azért mert sok támadás éri az embert, ugyanis nagyon sokak számára ez az eredetiség hiányának és az ötlettelenségnek a szimbóluma. Azért zárójelben megjegyezném, hogy ez egy teljesen legitim filmes műfaj, ami majdnem egyidős a filmmel, és emberemlékezet óta jelen van az irodalomban és a színházban.

Ha elfogadjuk, hogy az irodalom építkezhet az irodalomból, hogy a film építkezhet az irodalomból, egyre gyakrabban az irodalom építkezik a filmből, akkor a film miért ne építkezhetne a filmből? Mondom, óvatos vagyok, mert ezek egész más filmek és történetek, önálló életet élnek, és teljesen más közönségnek készülnek, mint a hatvan évvel ezelőttiek. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik remake-ről beszélünk is, mindegyiknek volt irodalmi alapja. Az eredeti filmek is színpadi művekből készültek, ahogy mi is sokkal inkább építkezünk Szüle Mihály azonos című bohózatára, mint az 1943-as Latabár filmre. folytatás

Sas Tamás fényt mér

Sas Tamás, operatőr – Nem a szép képekről szól

Várják a napfényt. Mindenki az eget kémleli, mint az ókorban a madárjósok, de itt a felvételek folytatása miatt lenne fontos, hogy kisüssön a nap. Mindeközben a film operatőre, Sas Tamás rátekeredik a kamerára, mert most próbálja a jelenet kameramozgását és derítését: egy taxin érkezik meg a házhoz a két éjszakai tündér, akik odafutnak magas sarkú cipőben a földön ájultan heverő Ulmann Mónikához és a két ukránhoz. A jelenetet többször elpróbálják, a felhők mellett nehezíti a felvételt, hogy az egyik lánynak kificamodik kicsit a bokája. A tartósabban beálló felhőzet miatt az operatőr gyorsan válaszolt, majd visszaszaladt.

filmhu: Hogyan képzelték el a film képi világát, vannak különleges kérései a rendezőnek a fényképezést illetően?

ST:  Van egy általános koncepció, miszerint ez egy vígjáték, vagyis nem csinálunk extrém beállításokat és fénykonstrukciókat, amelyek túlságosan magukra vonnák a figyelmet. Itt elsősorban a színészekről szól a forgatás, nem a szép képekről. folytatás

Gáspár Sándor, színész (Lázár Dömötör és Lázár Norbert) – Nincs bennem összevetési kényszer

Már javában zajlik a forgatás, amikor megérkezik kezében egy kávéval Gáspár Sándor, aki a film két főszereplője (igen, furcsa a magyar nyelv), mindenkinek köszön, majd odaszól az éppen jelentben lévő Mucsi-Scherer párosnak, hogy „mindig barokkosodik, amikor ti forgattok”, utalva egyfelől a káromkodásokra, valamint az elnyúló felvételre. A két főszerepről és a színházi kötődéséről kérdeztük, mivel előző este a filmhu helyszínelője még a Katona József Színház Koccanás című darabjában látta a kiváló színészt.

filmhu: Máshogy kell felkészülnie egy színdarabra, mint egy filmre?

GS: A színészeknek természetes, hogy este sokáig játszanak, és délelőtt már forgatnak, ebben nem találok semmi rendkívülit. A különbség főleg abban rejlik, hogy a színházban többhetes felkészülési idő van a premierig, és az alatt alakul ki egy véglegesnek mondható előadás, ami azért képlékeny és mindig javulhat. A filmnél ez nem így van, sokkal gyorsabban történnek a dolgok, itt a felvétel megmásíthatatlan. Ennek következtében a színházban nagyon óvatosan építhető fel és dobható el egy-egy megoldás, mert lehet újat kitalálni, míg a filmforgatásnál a töredéke alatt kell mindent megcsinálni. folytatás

Napjaink Budapestjének különböző szubkultúráiban játszódik, azok sztereotipikus figuráival

Scherer Péter, színész (ukrán maffiózó) - Üss meg nyugodtan!

Fekete kalapban, szakadt öltönyben és klasszikus Miami Vice-os napszemüvegben instruál Scherer Péter, akinek láthatóan rengeteg energiája van: minden jelenetből kitalál még hármat. Délelőtt az ő javaslatai voltak a legfontosabbak, hiszen egyfelől elérte, hogy hátratolatva meneküljenek ki a képből Mucsival, aminek köszönhetően majdnem szétesett a toldozott-foltozott verda, majd elmagyarázta Köllő Babettnek, hogyan verje meg a táskájával: „Üss meg! Üss meg nyugodtan!”. És ütik. Később leeszi magát, majd jelentkezik a rendező bácsinál, aki megnyugtatja a rosszcsontot, hogy ez még belefér a figurába. Ekkor kaptuk el a stábot folyamatosan szórakoztató, izgő-mozgó színészt.

filmhu: Az előző filmhez hasonlóan, most is lúzer-gengsztereket játszotok?

SP: A Zolival mi egy ukrán maffiózó párost játszunk, akik már az Egy szoknya egy nadrágban benne voltak. A Csumpi és Kuplung névre hallgató két multibalfasz, akik ukrajnai magyar srácok, tulajdonképpen azért adják ki magukat maffiózóknak, hogy egy kis pénz bejöjjön, de semmi közük az egészhez. folytatás