Előre! - „Elvitték a szobrokat” - beszélgetés az alkotókkal

Bármilyen hihetetlen is, amikor a filmhu az Előre! forgatásán járt, még csaknem negyven fok uralkodott Magyarország felett. Amikor az említett film játszódik, akkor meg a kommunizmus. Ennek jegyében egy iskolai úttörőünnepség kellős közepébe csöppentek a nyílt forgatási nap látogatói. A pulpitus vöröséből Lenin, Marx és Engels bűnügyi fotóalbumokat idéző pózban meredt szigorúan balra, előtte pedig igazi úttörő-egyenruhás gyerekek rugdosták teljesen önfeledten egymás bokáját, csakúgy, mint anno ’84-ben. Ennek hatására rengeteg önjelölt pedagógus támadt a jól felszerelt, szalmakalapos stáb köréből, akik „A dolgozó népért, a hazáért előre!” felirat alatt szorgoskodtak a feeling megteremtése körül.

A „Csendet kérek, próba!” és a „Csendet kérek, felvétel! felkiáltások hallatára a benedvesített törölközőkkel a fejükön rohangáló, a hűsítőként körbehordott vízzel versenyt köpő lurkókból egyszeriben a 12 pont vezérfonalai mentén fejlődő szorgos úttörő válik. A kamera elindul csigalassúságú megfigyelőkörútjára a sorok között. Pillanatnyilag senkihez se lehet szólni. Mondják, a főhősnő az öltözőben pihen, vele beszélhetek. Az öltöző, egy kellőképpen lepukkant osztályterem, ahova ötpercenként szállítják az ájult gyereket, a „tanítónéni”, Marozsán Erika pedig gyümölcsös pitét majszolgatva válaszol a kérdésekre. Erdélyi Danitól, a rendezőtől öt percet kapok a tv2 után, a soros csapó előtt, aztán még ötöt a következő szünetben. Utána sietve visszabújik a zöld nagykendő alá, ahol monitoron figyeli az eseményeket. És még mindig elégedetlen, amikor Ernő bácsi (Spindler Béla) már vagy ötödször támogatja ki a nyurga, szemüveges lányt a képből. Szerencsére csak a film szerint van rosszul, a többiek viszont komolyan esnek össze, úgyhogy őket már a doktornő kíséri hűvösebb tájakra. Egyébként is nyűgösek, az „ebédidő” bűvös szóként lebeg a fejük felett. A többieket, a körítést már elengedték, csak az osztály dolgozik. Rövid szünet, a padok arrébb vándorolnak, követve az árnyékot. Az egyiken még sikerül szóra bírnom Pohárnok Gergelyt, a film operatőrét. Visszarohan a kamerájához. Még egy utolsó nekilendülés. Előre!