Erdély Miklós-konferencia

Szunnyadás

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Modern Magyar Irodalom Tanszéke Erdély Miklós halálának 20. évfordulóján Szunnyadás címmel tartott konferenciát a szerző filmjeiről és filmes írásairól. A megemlékezés, bár egyedi esemény, mint szakmai fórum egy alakuló hagyomány részének is tekinthető, amelyet a tanszék keretében működő és a tavalyi Image/text konferencián bemutatkozó Filmelmélet és filmtörténet képzés oktatói és hallgatói igyekeznek kiépíteni – jelezve, hogy az egyetemen már nagy múlttal rendelkező kulturális reprezentációkra és vizuális szövegekre irányuló kutatások most sem „szunnyadnak”.

Erdély Miklós: Verzió

„Az ébren levőknek egy,
mégpedig közös világuk van,
szunnyadás közben azonban
mindenki a magáé felé fordul.”
Hérakleitosz

A Hérakleitosztól kölcsönvett cím és mottó találónak bizonyult, hiszen az Erdély-művek olyan kérdésfelvetéseire és vonásaira utal, melyek az életműben megjelenő valóság-fikció problematika, ideológia- és kultúrkritikai irányultság, kognitív elkötelezettség és töredékesség révén meghatározóak az értelmezés szempontjából.

A konferencián felvetett témák három hozzávetőleges csoportba oszthatók: az első Erdély-filmek és filmtervek elemzéseit foglalta magába, a második filmtörténeti (tágabban művészettörténeti) összefüggésbe ágyazta az Erdély-filmeket, és azokra a kapcsolatokra koncentrált, melyek többek között Erdély és a klasszikus avantgárd film, Erdély és a korabeli kortárs magyar, illetve kortárs külföldi (experimentális, avantgárd, underground) film között hozhatók létre. A harmadik elméleti irányultságú szekcióba sorolhatók azok az előadások, amelyek Erdély filmelméletét, filmmel és vizualitással kapcsolatos (esztétikai) ideológiáját tárgyalták. A konferencián elhangzottak egyébként – ahogy nyitóbeszédében Müllner András elárulta – a Metropolis készülő Erdély-számának szolgálnak majd alapanyagul. (Ennek értelmében a „hangzóanyagra” itt úgy kell tekintenünk, mint a majdani írásban megjelenő szövegek munkakópiáira, amelyek nemcsak a szerzői reflexió, hanem a vita interaktív közegében is formálódhatnak.)

Amint az elsősorban kísérleti filmes Erdély esetében várható volt, a konferencián összességében az elméleti-esztétikai vonal volt a legmarkánsabb. Átfogó poétikai következtetések hangzottak el a filmjeiben, elméleti írásaiban megjelenő rész-egész viszony, vagy a montázs zenei meghatározottsága kapcsán, és az egyes filmek interpretációiban is sok szó esett a szerző esztétikai alapfogalmainak – „állapotkommunikáció”, „jelentéskioltás” –, valamint nézeteinek – főként a montázst abszolutizáló felfogása – értelmezési lehetőségeiről. Ugyanakkor több előadónál érezhető volt az elméletet ellenpontozó, a filmek művészeti hagyományba illeszkedését kiemelő hangsúly.

Erdély Miklós: Álommásolatok

A konferencia programja, amint a fentiekből is látszik, interdiszciplináris volt: egyrészt azért mert az előadások ötvözték a filmelmélet, filmtörténet, művészettörténet, irodalom vizsgálati területeit, illetve az elméleti-elemző, vagyis tudományos megközelítések mellett gyakorlati-művészi betekintést is kaphattunk Erdély rendezői munkájába: Rigó Mária vágóval készített riportfilmmel, illetve az Erdély által sok tekintetben inspirált zágrábi barát-pályatárs Ivan Ladislav Galeta videómunkájának bemutatásával. Másrészt azonban az interdiszciplináris jelleg nemcsak a konferencia szervezőinek vagy résztvevőinek érdeme, hanem azt megelőzően – ahogy erről az előadások tanúskodtak – magának Erdély Miklósnak köszönhető, aki átfogó szellemi tevékenységével alapozta meg azt: egyszerre – tényleges szinkronitással – volt művészetteoretikus és több művészeti ágban alkotó, aki az érzéki és fogalmi szerves egységének megvalósítását tűzte ki célul. Még akkor is megállapítható ez, ha elmélet és gyakorlat nem fedi tökéletesen egymást, ha van is egyfajta megkésettség a kétfajta diskurzus között – utópisztikus elképzelés is lenne a tökéletes összhang feltételezése, hacsak nem utasítjuk el elvi alapokon a szövegek elkülönböződését.

Erdély Miklós: Verzió