European Film College (Ebeltoft)

Apokalipszis nyolc hónapig

A város Madártávlatból

Ebeltoft nem az a város, aminek neve hallatán az ember bájos utcákra, kedves kocsmákra, híres csatákra vagy egyáltalán bármire asszociál. Nem csoda, nincs is ott semmi, leszámítva a Jülland Fregattot, ami egy marha nagy régi hajó a kikötőben, meg az EFC-t, a jelenleg alapításának tizedik évfordulóját ünneplő filmes iskolát.

A kissé bizarrul leegyszerűsített épületkomplexus nyaranta többféle rövidebb szakmai kurzusnak és találkozónak ad otthont, év közben, szeptembertől májusig azonban a nyolchónapos mulatság tölti ki a mindennapokat.

A koncepció szerint alapképzést nyújtanak mindenféle területen, válogatni lehet számos kurzus között, mint például az AVID használata, rendezés, világítás, jelmeztervezés, filmezés egy és több kamerával, színészkedés, producerkedés, dokumentumfilm, animáció, hang, szóval sokféle dolog. Azt meg, hogy ki mit tanul, mindenki maga döntheti el. Alapszinten mindenfélét ki lehet, vagy akár komolyabban elmélyedni valamelyik szakmában.

A technikai háttér bőven megfelelő (bár az iskola elnevezésétől eltérően nem filmre, hanem videóra rendezkedtek be). Nagy stúdió, jó állapotú Sony BETA kamerák, nagy lámpapark, tíz AVID. De a lényeg persze nem ez, hanem maga a közösség.

Az EFC ugyanis egy népfőiskola, illetve kollégium, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy száz ember él összezárva, meglehetősen szoros szimbiózisban. Ez a száz ember teljesen különböző országokból és háttérrel érkezik, az elmúlt évben például jöttek emberek a Faröer-szigeteki halászhajókról, közel-keleti háborús övezetből, amerikai taxiplaccról, mexikói reklámügynökségtől, meg a világ különböző filmes tanszakairól, a Cinecittától az NYU-ig.

Kollégium Multikulti komplexum

Ennek a nagy kulturális keveredésnek értelemszerűen rengeteg előnye és hátránya van, hiszen előfordulhat, hogy az éjszaka közepén kettesben találjuk magunkat egy indiai Jancsó-rajongó filmtörténésszel, de éppígy az is lehet, hogy egy frissen érettségizett exhibicionista dán leányzó lenge öltözékben zsoltárokat énekel az arcunkba. És általában nincs menekvés.

Az első hónap laza ismerkedése és lelkes óralátogatása után viszonylag hamar kialakul a rendszer, és az órák egyre inkább csak a forgatási és az ivászati periódusok ciklikus váltakozásának aláfestésévé válnak. Forgatni ugyanis sokat lehet, és persze az ember ebből tanul, nem a filmtörténet-órákból. Vannak kötelező forgatási gyakorlatok és tanterven kívüliek, a kötelezőek kiszámítható gyakorisággal, a többihez viszont csak annyi kell, hogy valaki írjon egy épkézláb forgatókönyvet és összeszedjen magának egy stábot, aztán hajrá. A nyolc hónap alatt a diákok átlagosan mintegy tizenöt kisfilm készítésében vesznek tehát részt, többnyire különféle feladatkörökben. Márpedig ilyenkor gyakorta kimarad az alvás, az evés, és sok más életszükséglet.

Rekreációs kihívások

Ha épp nem forog semmi, az ifjúság vad ivászatba kezd, tévedés az, hogy a magyarok sokat isznak, illetve nem, de nemcsak ők, a dánok például még sokkal többet. Ráadásul alapjáraton nyitják ki a sörösüveget bármivel, ami a kezük ügyébe akad, legyen az öngyújtó, a foguk vagy egy napilap. A folyamatos alkoholfogyasztás persze nem a leghatékonyabb rekreációs forma, így az emberek egyre zavartabbak lesznek, a gyengébb idegrendszerűek kiszállnak a forgatásokból, egyre hosszabb időre látogatnak haza, vagy teljesen absztinenssé válnak.

Nyolc hónap után azonban már senki nem esik pánikba, ha stábbal kell dolgozni, vagy éppen egyedül beülni az AVID elé, mindenki hazavisz pár filmet, rengeteg telefonszámot, és általában egy-két üveg akvavitet a barátoknak. Mindezért hatvanezer dán korona körüli összeget kell perkálni, ami fedezi az oktatást (elég jó), a szállást (kétszemélyes szobák), a kaját (borzalmas) és a technika lényegében korlátlan használatát (remek).

Információk, okosságok és egyebek a www.efc.dk oldalon érhetők el.