Filmoktatás a Berkeley-n

Kaliforniai elefántcsonttorony

A Berkeley látképe

Az előbbiben Berkeley nem tartozik a világ élvonalába: mivel Berkeley állami egyetem (az University of California része), a kaliforniai diákok, még ha kicsit butábbak is, előnyt élveznek a felvételin a nem kaliforniaiakkal szemben, ami miatt a hallgatók itt nem annyira zseniálisak, mint a nagy magánegyetemek - Harvard, Princeton - undergraduate-ei. Másrészt viszont nagyobb a diákok közötti diverzitás: nem csak felső középosztálybeli elkényeztetett fehér diákokat találni itt.

Az undergraduate oktatás négy éves és csak az utolsó két évben kell a diákoknak egy szakra specializálódniuk. Furcsa módon a négy éves tanulmány (és két évnyi szakosodás) után ugyanolyan diplomát kapnak a diákok, mint a magyar hallhatók öt év után.

Berkeley-n nincsenek szóbeli vizsgák, csak év végi zárthelyi és szemináriumi dolgozatok. Emellett a legtöbb kurzus elvégzéséhez évközben a diákoknak több, néhány oldalas dolgozatot is kell írniuk, melyekben egy specifikus probléma rövid de részletes elemzését kell elvégezniük - nagyban fejleszti a hallgatók írás- és érvelési készségét. Míg Magyarországon - ha emlékezetem nem csal - nagy, átfogó, nem különösebben rigorózusan érvelő húszoldalas dolgozatokat kell írni, itt a rövidebb, nem világmegváltó felismeréseket, hanem precíz érvelést vagy szövegelemzést számonkérő tanulmányokon van a hangsúly.

Az elsődiplomás diákok kétféle órára járnak: előadásra és szemináriumra. Az előadást a nagy világhírű professzor tartja, akinek nincs túl sok ideje a lelkes diákok kérdéseire. A szeminárium - amelyet talán TTK-s terminológiával gyakorlatnak is lehetne nevezni - az előadás anyagához kapcsolódik és tizenöt-húsz fős csoportokban zajlik. Ezeket nem a professzor tartja, hanem leginkább egy posztgraduális hallgató, akinek hivatalos neve itt GSI - graduate student instructor (az ország többi egyetemén TA - teaching assistant - a megnevezés). A diákok dolgozatait természetesen nem az elfoglalt professzor olvassa el és osztályozza, hanem a GSI. A diákoknak tehát igazi kapcsolata a GSI-jal van és nem a professzorral.
 

Nem csak elkényeztetett fehér diákok

Míg az elsődiplomás képzésben résztvevő diákok nem különösen kiemelkedőek, a posztgraduális oktatás terén Berkeley a szintén Észak-Kaliforniai Stanford egyetemmel együtt veri a keleti part patinás egyetemeit, Harvardot, Yale-t, Princetont. Berkeley-nek van a legtöbb Nobel-díjasa (ebben nagyon szeretnek versenyezni az amerikai egyetemek), és Berkeleynek van a legtöbb olyan posztgraduális programja, amely első az ország hasonló programjai között. A film studies posztgraduális programja egy ezek közül.

Mind az elsődiplomás, mind a posztgraduális képzés igen különböző azonban attól, amit Magyarországon megszokhattunk. Az elsődiplomás képzésben például nincsenek kötelező órák: a diákoknak minden szemeszterben lehetősége van választani az kurzus-kínálatból. Ennek a módszernek a nyilvánvaló előnyök mellett hátrányai is vannak: sok diák úgy diplomázik le, hogy soha nem látott egyetlen Antonioni- vagy Renoir-filmet sem.

A filmtörténeti képzés - kevés kivételtől eltekintve ez az összes amerikai filmprogramra igaz - lényegesen kevésbé központi jelentőségű, mint Magyarországon. Berkeley viszonylag jó helyzetben van a többi amerikai egyetemhez képest, hiszen az egyetem keretein belül működik a Pacifikus Filmarchívum, az ország egyik legnagyobb és legfontosabb filmarchívuma, ahol például több ezer magyar film is megtalálható. Az általános tendencia azonban az, hogy a professzorok azokat a korszakokat vagy rendezőket tanítják, amelyekről írtak már egy-két könyvet. Miután például Berkeley-re szerződött Anton Kaes, a német némafilm nagy szakértője, hirtelen megnőtt a német némafilmmel foglalkozó kurzusok száma.

Anton Kaes a német némafilm szakértője

Nagy általánosságban a filmelméleti képzésről ugyancsak elmondható, hogy Amerikában nincs akkora jelentősége, mint Magyarországon, de ezen a ponton Berkeley fontos kivételnek számít.

Berkeley volt a feminista elmélet legfontosabb szülőhelye a hatvanas-hetvenes évek fordulóján és a filmes tanszéken e tekintetben semmi nem változott a hőskorszak óta. Kaja Silverman, a feminista filmelmélet extravagáns kalapjairól is elhíresült nagyasszonya mind a mai napig tanít feminista filmelméletet és a posztgraduális szemináriumok között minden egyes szemeszterben van legalább egy, amely valamilyen módon kapcsolódik a feminista tematikához.

Amerikai specialitás az is, hogy külön kurzusok szólnak a különböző filmműfajokról - beleértve a pornófilmet, melynek egyes számú teoretikusa, Linda Williams, sok évig a tanszék vezetője volt.

A professzorok igen komolyan veszik az oktatást, nem utolsósorban a félév végi anonim hallgatói értékelések miatt, melyet a diákok az utolsó órán töltenek ki arról, hogy milyen volt az oktató hozzáállása, felkészültsége, humora, etc. Hasonló értékeléseket kapnak a GSI-ok is. Ezeket az értékeléseket nagy becsben tartják és az oktatók csak a kurzus lezárása után láthatják őket. A professzorok fizetési sávjának (a híres tenure-nek) meghatározásakor ezek az értékelések nagy súllyal számítanak. A professzor (és a GSI) tehát mindent megtesz annak érdekében, hogy a diák élvezze az órát. Ezeknek a diák-értékeléseknek egy informális változata megtalálható az interneten: www.ratemyprofessor.com.

Linda Williams a pornófilm teoretikusa

Szintén a diák-oktató kapcsolatot szabályozzák a rendkívül szigorú 'political correctness' szabályok. Ha egy diák és egy oktató bármifajta intimebb kapcsolatot kezd, mindkettőjüket kirúgják az egyetemről. És ezen a ponton nem számít, hogy a professzor Nobel-díjas vagy sem. Néhány egyetemen a 'political correctness' szabályok odáig mennek, hogy az oktató nem tarthat fogadóórát zárt ajtók mögött. Ezeket a dolgokat Berkeley-n lazábban kezelik.

Mint láttuk, az elsődiplomás képzés kevésbé kötött, mint Magyarországon - a diákok több kurzus közül választhatnak. Ha nem tetszik nekik a neorealizmus óra - vagy a neorealizmust oktató professzor - akkor egy másik kurzust választanak, például a pornófilm elméletét. A posztgraduális képzés azonban a Magyarországinál lényegesen szigorúbb. A posztgraduális hallgatóknak két éven keresztül kurzusokat kell hallgatniuk, melyek bár választottak, de le kell fedniük egyes szakterületeket. Ezután különböző - szóbeli, írásbeli és nyelvi - vizsgák következnek, melyeket a disszertációírás követ.

A posztgraduális képzés - a bölcsészkaron - hét éves. Ez nem elírás, az otthoni - és brit - hároméves PhD-ken itt csak nevetnek, mondván, három év alatt még elkezdeni sem lehet egy kutatási prodzsektet. A hét éves képzés utolsó évében a hallgató állásokra pályázik, és ha nem kap olyan állást, mely megfelelő lenne neki és a tanszéknek, akkor még egy évig hallgató marad. Ez furcsa eljárásnak tűnhet, de talán érthetőbb annak fényében, hogy a tanszék mindent megtesz annak érdekében, hogy a végzősök jó álláshoz jussanak, hiszen egy tanszék annál vonzóbb, minél jobb a 'placement record'-ja, tehát a tanszékről kikerülő hallgatók elhelyezkedési statisztikája. A tanszék számára a lehető legkínosabb, ha valaki a PhD után nem kap állást. Ezt elkerülendő még egy évig hallgatói státuszban tartják az ilyen végzős diákokat. Ennek következtében a legtöbb amerikai posztgraduális hallgatónak előbb van állása, mint diplomája.

Kaja Silverman a feminista filmelmélet nagyasszonya

Gyakorlati filmoktatás nem zajlik a filmes szakon - bár Kaja Silverman egyes óráin szemináriumi dolgozat helyett rövid esszéfilmmel is lehet jegyet kapni. A filmkészítés gyakorlata iránt érdeklődő hallgatók a csak posztgraduális képzést adó és az ország legjobbjának számító újságíró szak dokumentumkészítő óráit kell hogy látogassák. Akit a profi hollywoodi filmes gyakorlat érdekel, nem Berkeley-n fog filmes tanulmányokat folytatni, hanem például a Los Angeles-i University of Southern California-n.

Berkeley a filmsznobok és a filmelmészek elefántcsonttornya. Elefántcsonttorony kategóriában azonban a legkellemesebbek közé tartozik.