Fonyó Gergely: Ocskay százados, az elfelejtett hős

„Nagyon ritka az ilyen ember”

A magyar Schindler? Ocskay László százados a legnagyobb terror idején, egy nyilasházzal szemben bújtatott 2500 zsidó munkaszolgálatost családtagjaikkal, akiket egy alkalommal SS-katonák mentettek ki a nyilasok karmai közül. Fonyó Gergelyt kérdeztük filmjéről és hőséről.

filmhu: Hihetetlen történet Ocskay századosé – kíváncsi vagyok, hogyan jutott hozzá, hisz annak ellenére, hogy rengeteg embert mentett meg, nem sokan ismerik a történetét.

Fonyó Gergely: Barátom, Kollarik Tamás, aki a film producere hívta fel a figyelmemet Ocskayra, én pedig elolvastam Faludi Dénes könyvét, aki sajtó alá rendezte és kiadta Ocskay levelezését, s aki amúgy maga is a megmentett ruhagyűjtő század tagja volt gyerekként. És teljesen lenyűgözött, amit olvastam. Hisz egyrészt személyes érintettségem is van, másrészt valóban hihetetlen a történet, hisz egy olyan emberről van szó, aki tényleg hős volt, aki a saját és a családja életét kockáztatva mentett meg 2500 embert, és soha semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kért, nem fogadott el. Hős volt, ennyi, én sem akartam ezt továbbragozni.

filmhu: Van néhány homályos, misztikus pont, amire nem derült fény, ilyen Ocskay német kapcsolatainak, vagy az anyagi hátterének a kérdése. Mennyire volt kutatható a történet, lehet-e még tovább kutatni a kérdésben?

F. G.: Nagyon kevés anyag maradt fenn, inkább a forgatás kapcsán derült fény számos információra. Az ő német kapcsolatai továbbra is homályban maradnak, ugyanakkor, mivel egyre többen emlegetik őt magyar Schindlerként, Ocskaynak nem kellett átállnia, mint Schindlernek, aki felismerte a jó pillanatot, váltott, így mentvén meg sokakat. Ocskay ’44-ben reaktiválta magát, akkor lett katona, de egy olajcégnél dolgozott, és miután zsidó származású főnökeit megfosztották a hatalmuktól a zsidótörvények, ő lett a vezető. Mindvégig önállóan cselekedett, s rengeteget kockázatott, s mindezt ott, ahol a legkegyetlenebb nyilas alakulat tevékenykedett, Zuglóban. A visszaemlékezéseket egyébként forráskritikával kezeltük, és csak az egybecsengő vallomásokat használtuk fel. Mint például azt, hogy Ocskay soha nem fogadott el pénzt azért, amit tett – ellentétben Schindlerrel.

Soha nem fogadott el pénzt azért, amit tett

F. G.: De, dolgozom a következő igaz történeten, melynek hőse Domonkos Miksa, egy zsidó származású katonatiszt, aki a nyilasok hatalomra jutásakor a gettót irányította, mégpedig úgy, h4ogy felvette a (zsidótörvények miatt amúgy nem hordható) századosi egyenruháját, és tárgyalt mind Eichmann-nal, mind a nyilasokkal, és senkinek eszébe nem jutott, hogy ő is zsidó.

filmhu: Ocskay személyiségét egy játékfilm fogja tudni majd feltárni-kibontani, a megfilmesítésről lehet tudni valamit?

F. G.: Köszönöm a kérdést; ez a dokumentumfilm, bár olyan hosszú, amilyen csak lehet, mégis rengeteg dolgot nem tudott elmondani. Egy nagyjátékfilm tudja csak befogadni mindazt a sok apró részletet, ami szükséges, és amit érdemes elmondani. Már dolgozunk a forgatókönyvön, tisztázódtak a jogok. Nekem ez a dokumentumfilm életem eddigi legfontosabb filmje, a bemutatón látván a túlélőket, hálájukat, nagyon meghatódtam. Nagyon ritka az olyan ember, akiről 62 év távlatából is mindenki csak jót tud mondani.