Forgatókönyvírók az MMK pályázati kiegészítéseiről
Apró lépésekkel
Ki mondja meg?
A projektfejlesztési pályázat kiegészítéseivel kapcsolatban az egyik legnagyobb problémát az írók abban látták, hogy az esetlegesen elutasított forgatókönyvek milyen fejlesztésen menjenek át, ki minősüljön ebben a rendszerben szkriptdoktornak.
Szászi Zsuzsanna SZFE-t végzett dramaturg úgy vélekedik, hogy a képzettség/végzettség valamilyen szinten biztos meghatározója lehet a szkriptdoktori minősítésnek. Ezzel egyetértve Németh Gábor forgatókönyvíró, az SZFE vezető tanára szerint a referencia és a gyakorlat tehet valakit olyan szkriptdoktorrá, akit a forgatókönyvíró/producer (az MMK szempontjából) alkalmazhat. Lovas Balázs forgatókönyvíró pedig inkább egy olyan rendszer felé hajlana, amelyben a mindenkori szakmai konszenzus, maga a forgatókönyvírói társadalom, közelebbről a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének ajánlása tehetne valakit „regisztrált” szkriptdoktorrá. „Manapság az avat valakit szkriptdoktorrá, ha elhiteti magáról, hogy az” – fejtette ki véleményét a minősítés ellentmondásosságáról Divinyi Réka forgatókönyvíró. Az évek óta forgatókönyvek szakmai analízisével foglalkozó Szirányi Péter pedig így vélekedett: „Ha szabályokat állítunk fel, akkor Syd Field forgatókönyvíró-guru az első, aki kipottyan”.
Szászi Zsuzsann azt is hozzátette, hogy el kéne egymástól választani a szakmában gyakran tévesen összemosott fogalmakat, azaz: a szkriptdoktort a dramaturgtól.
„…a dramaturg munkája - ellentétben a szkriptdoktoréval - nem ér véget az elfogadott forgatókönyvnél, a forgatáson is előfordulhat, hogy a próbák után változtatni kell jeleneteken; a vágásnál pedig rengeteg minden alakul, itt szintén nagyon fontos a dramaturg tanácsa” – mondta Szászi.
A dramaturg szerepe tehát olykor hosszabb távú, kevésbé behatárolható, s fokozottabban a kölcsönös bizalomra épül, mint az alkalmi szriptdoktor munkaköre - akinek a munkastílusa a nyugati gyakorlat szerint leginkább egy órabérben dolgozó adótanácsadóra hasonlít.
Szászi Zsuzsanna és Pataki Éva forgatókönyvíró egyetértettek abban, hogy a szkriptdoktori rendszer - mint annyi minden a magyar filmszakmában - ismeretségekre épül és jelen formájában kevéssé tudja megoldani a mai magyar forgatókönyvírás problémáit. Szerintük az MMK-nak nagyobb felelősséget kellene vállalnia abban, hogy a producerek/stúdiók egy állandó dramaturgiai-csapatot foglalkoztassanak - akár úgy, hogy külön pályázat keretében hirdetnek meg a producerek részére egy állandó dramaturgiai gárda fenntartását célzó támogatási hozzájárulást. Ezzel a kezdeményezéssel részben megoldódnának a szkriptdoktorok/dramaturgok foglalkoztatásának problémái, a rendezővel/producerrel való munka gördülékenyebbé, produktívabbá válna, és ami a legfontosabb, nagyobb mértékben nőne a projekt-fejlesztés hatékonysága - a rövidtávú szkriptdoktori konzultációs tanácsadással ellentétben.
Ezzel a felvetéssel Németh Gábor is egyetértett, aki szerint nem biztos, hogy az alkalmakra felbérelt szkriptdoktor hanem inkább az egész projektet (szinopszistól-utómunkáig) végigkísérő hosszútávú és összetett munkát ellátó dramaturg lehet az, aki minden eddiginél nagyobb mértékben emelhetné egy-egy produkció színvonalát. Szászi hozzátette, fontos lenne, hogy minden forgatókönyvíró megtalálja azt a dramaturgot, akivel együtt tud dolgozni – így alakulhatna ki a forgatókönyvíró-dramaturg-rendező hármasa, akik a producerrel kiegészülve végigkísérnék a munkafázisokat.
Szakmai szemmel
A megkérdezett írók/dramaturgok egységesen üdvözlik, hogy az MMK új kezdeményezésével újraéled egy a filmgyárhoz hasonlító közös dramaturgiai gondolkodás, azonban a szakmai, szabálykövetői és elméleti szempontokról már nem teljesen egybehangzóak a vélemények. A legtöbb megkérdezett szakmabeli egymásnak ellentmondó álláspontot képvisel a dramaturgiai munka uniformizálhatóságával kapcsolatban, azonban abban szinte minden megkérdezett egyetértett, hogy az ellentmondás csak (jóértelemben vett) diverzifikációt okozhat – ami biztos kezekben (pl. kreatív-producer) végül az alkotó (pl. vezető-író/rendező) saját, helyes útjának megtalálásához vezet.
A téma másik aspektusát érintve a megkérdezett forgatókönyvírók/dramaturgok többsége szerint a szakmai szempontok mérlegelésének problémája leginkább az MMK kuratóriumi rendszerében keresendő, ahol a filmszakma egyéb területeit magas fokon ismerő, de a modern (elsősorban műfaji) forgatókönyvírást csak kevéssé elsajátított kurátorok ülnek.
Lovas Balázs véleménye szerint a kuratóriumi tagságnak minden eddiginél jobban figyelembe kellene vennie a mai nézői elvárásokat, és (a gyakran jelenlevő) személyes esztétikai preferenciájukon túlmutatva kellene hozniuk döntéseket. Egyik mankó lehetne ehhez, ha a kuratórium munkáját segítő un. forgatókönyv-olvasókat alkalmaznának a beérkezett pályaművek szakmai véleményeztetésére.
Ezzel a véleménnyel többek közt Divinyi Réka is egyetértett, aki szerint a forgatókönyv-olvasás egy külön szakmának minősül, aminek a lényege éppen az egyéni ízlésen való túllépés után egy objektívebb véleményezés, amit a kuratórium/megrendelő - az esetleges elutasítás esetén - egy szigorúan szakmai szempontú értékelő dokumentum keretében nyújtana vissza a pályázónak. Szirányi Péter a forgatókönyv-olvasói rendszerrel kapcsolatban azt tartaná fontosnak, ha közvetlenül a forgatókönyv benyújtáskor készülne egy konzulensi/szkriptdoktori elemzés - ami nem feltétlenül egy mélyelemzés, de legalább rövid szakmai analízist ad a pályamunkáról. Ezzel a módszerrel alapvetően meg lehetne előzni a kevéssé kimunkált (jelenleg aránytalanul nagyszámú) forgatókönyvek pályáztatását, és az MMK-t valamint a producereket is jobban lehetne arra kényszeríteni, hogy már csak a szakmai szempontból alaposabban kimunkált anyagokkal folyamodjanak támogatásért.
Németh Gábor is üdvözölné egy olyan rendszer létrejöttét, amelyben már előzetesen erősebben szelektálódnának a minőségi forgatókönyvek, és amelyben tisztábban lehetne átlátni egy-egy forgatókönyv elutasításának okait, azonban azt is hozzátette, hogy a projektek véleményeztethetősége nagyon eltérő lehet, ő maga nem tudna felállítani egy általános szkriptdoktori standardot. Németh, Szászi és Pataki is egységesen úgy gondolják, hogy a túlzott formalizáltság a filmterv-fejlesztési pályázaton egy szerzőibb hangvételű (pl. egy pár oldalas treatment-tel, de erős rendezői koncepcióval rendelkező) munkát óhatatlanul kirostálna. Pataki szerint a forgatókönyv-olvasók szerepe csak a segítségnyújtásig terjedhet, a kuratórium szuveneritását nem korlátozhatják. „A standardtól valamilyen irányba eltérő forgatókönyvek - és ezáltal a belőlük készülő filmek - esélye csökkenne és így előbb-utóbb a magyar filmgyártás hagyományait elfeledve minden kulturális értéket nélkülöző tömegcikkeket hoznánk létre.” – tette hozzá Szászi.
Lovas Balázs szerint a fenti példájú filmtervek esetében a megoldást az jelenthetné, hogy a forgatókönyvet (vagy akár csak a szinopszist) egy súlyozottan vennék figyelembe a kurátorok, és ,a normatív pályázathoz hasonlóan, egy pontrendszer alapján kerülnének meghatározásra a filmterv további érdemei, pl.: az alkotó egyéb referenciái/fesztiváldíjai, a produkció kulturális értéke, tervezett büdzsé, forgalmazhatósági esélyek stb…
Anyagi szempontok
A filmírók és dramaturgok egyöntetűen üdvözölték, hogy az MMK anyagi téren is támogatni készül egy forgatókönyv-konzulensi szakember gárdát és általában elfogadhatónak állapították meg az MMK szkriptdoktorra fordítható 500,000 Ft-os maximum-értékét.
Több forgatókönyvíró/dramaturg azonban megjegyezte, kérdésesnek tartja, hogy milyen alapon fog egy-egy pályamunka több ill. kevesebb támogatáshoz jutni. Divinyi Réka szerint a szkriptdoktori tanácsadással eltöltött munka(idő) is nagyon eltérő lehet: függhet a forgatókönyv hosszától, műfajától, minőségétől, valamint attól, hogy a szkriptdoktort elemzésre, vagy fejlesztésre kérik-e fel az alkotók. Divinyi és a többi megkérdezett forgatókönyvíró szerint azonban nemcsak a szkriptdoktori bérezéssel, hanem magával a forgatókönyvírásra adott összeg arányával is probléma lehet.
Az MMK kiírása szerint a forgatókönyv és projekt-fejlesztésre elkülönített keret 2008-ban 120 millió Ft - vagyis a teljes büdzsé 2,5%-át fordították a filmgyártás egyik legfontosabb fázisára, a forgatókönyvre. Lovas Balázs szerint ezt az arányt a jövő évi keretfelosztásban jobban kellene igazítani az európai standardhoz - ami országtól függően jellemzően 5-7%-között változik.
A forgatókönyv-fejlesztési támogatás (amit ált. szinopszisra/treatmentre ad a kuratórium) maximum-értékével sem ért egyet több forgatókönyvíró – Köbli Norbert és Lovas Balázs szerint a könyvenkénti 2 milliós felső-érték reálisabb lenne. Pataki Éva is üdvözli az írói honorárium emelését és hozzátette, hogy az MMK-val és a producerekkel folytatott folytonos alkudozások helyett jobb lenne ha „forgatókönyv-fejlesztés ára összefüggést mutatna a projekt költségvetésével”.
A megkérdezett forgatókönyvírók továbbá azt is kifejtették, hogy az MMK-nak nagyobb figyelmet kellene fordítania a pénzek útjának végigkísérésére – utalva arra a tényre, hogy a forgatókönyv-fejlesztésre elkülönített pénzek gyakran nem költséghatékonyan vagy alig fordítódnak az írói/konzulensi munka honorálására.
Erre válaszul az írók egy többlépcsős finanszírozási rendszert javasolnának, amiben a pénzek fokozatos folyósítása (szinopszistól, a technikai-forgatókönyvig) mellett az átláthatóság és az MMK által gyakorolt folytonos pénzügyi kontroll kapna az eddigieknél nagyobb szerepet.
További problémát jelent nem egy író (és rajuk keresztül a produkció/előállító számára is) a gyártási-támogatás elnyerése utáni elkészítési kötelezettség. Németh Gábor úgy véli, hogy nem egy produkció kényszerül csak azért a már meglévő forgatókönyv verzióval nekivágni a forgatásnak, mert az éves elszámoltatás gyakorlata erre kötelezi. „Az elkapkodott forgatókönyv nagyon sokszor oka a bukásnak” – tette hozzá Divinyi Réka.
A forgatókönyv és filmterv-fejlesztési pályázat kiegészítésével kapcsolatban a támogatás újbóli elnyerésének kérdése is felmerült. Többen kifejtették, hogy nem tartják racionálisnak azt a döntést, miszerint az MMK többször nem hajlandó támogatást nyújtani olyan projekt részére, ami egyszer már részesült szkriptdoktori támogatásban.
Kezdőlépések után
„10 évvel ezelőtt még szinte semmi megbecsültségük nem volt a hazai forgatókönyvíróknak. Ez egy lassú folyamat, de én látom a változás jeleit” – fejezte ki reménykedését Németh Gábor. A legtöbb megkérdezett szakmabeli is egyetértett abban, hogy észleli a változások jeleit, csak lassan. A problémák definiálása után végre beindult egy közös gondolkodás, egy szakmai vita, amiben az MMK-nak és a producereknek még nagyobb szerepet kellene vállalniuk – vélekedtek a megkérdezett írók. A forgatókönyv-fejlesztési rendszer kiépítése ugyan az egyik legfontosabb kérdés a hazai forgatókönyvírói szakmában, azonban az írók szerint a felsőoktatási képzés struktúrájának korszerűsítése, a pályakezdőket felkaroló műhelytámogatá,s vagy az egész szakmát érintő általános megbecsültség lenne az áhított nagyobb lépés…
Mint minden témában a filmhu fóruma ebben a kérdésben is nyílt lehetőséget biztosít a vélemény-nyilvánításra, amit jelen esetben az MFE mérlegel és javaslatcsomagként az MMK elé terjeszt.