Független filmezés avagy a „trendkívüliség”

Mészáros Attila és a Karakter Film

Függetlenség annyi, mint kívül maradni?

A szóösszetétel tőlünk nyugatabbra fekvő országokban annyit jelent, hogy a szerző alkotói szabadságának megtartása érdekében a filmgyártás nagy trendjein, intézményi struktúráin tudatosan kívül marad. Nem rendez például hollywoodi blockbustereket, hogy maradéktalanul saját művészi elképzelésein dolgozhasson. Nálunk számos tehetséges, „trendkívüli” alkotó igyekszik vízióit filmre adaptálni, de függetlenségük ez esetben mintha mást is takarna.

A Karakter Film is próbálkozott a teljes függetlenség feladásával, és intézményi kereteken belül, az MMK-tól igyekezett támogatást szerezni -- kezdi Mészáros Attila. A Nagyítás szerzőjének Cortázarnak egy egyoldalas novelláját, az Összefüggő parkok-at szerették volna megfilmesíteni. Az írásban egy férfi olvas egy könyvet, amelynek női és férfi szereplője a nő férjét kívánja megölni. A férfi elindul, hogy véghezvigye a gyilkosságot, és benyit egy szobába, ahol a könyvet olvasó előző férfira, a nő férjére bukkan, aki viszont épp ennél a pillanatnál tart az olvasásban.

Mészárosék ezt az alapszituációt, a könyvet televízióra cserélve, film noiros eszközökkel szerették volna mozgóképeken kidolgozni – ez a film noiros stílus amúgy sincs messze az alkotók ízlésétől. A próbálkozásukkal, merthogy kétszer is beadták a tervet az MMK-hoz, egyetlen esetben sem nyertek támogatást. Ennek ellenére sem akarják kikerülni a Közalapítványt, de számukra úgy tűnik, annak ajtaja zárva van előttük.

(F)elszabadult játék

Első pillantásra kézenfekvő lenne úgy meghatározni a hazai független filmeseket, hogy közéjük tartoznak azok, akik terveik megvalósításához nem kapnak MMK-s vagy más intézménynél megpályázható gyártási támogatást. Azonban ez Mészáros Attila szerint csak részben lenne pontos. Megfigyelései szerint többféle független filmes magatartás is létezik ma nálunk, ami elsősorban az intézményi struktúráktól (például: SZFE, MMK, NKA) való függetlenséget – más szavakkal kívülállást, netán kirekesztettséget? -- jelent. Ezzel a státusszal rendelkező csoportba sorolható a Karakter Film mellett például a Border Film is.

Az intézményi kereteken kívüli alkotómunka azonban nem amatőr a szó klasszikus értelmében, mert az elkészített filmek szakmai profizmusról árulkodnak. Akár egy profi filmstúdióban a Karakter Filmnél is gyártási egységekre vannak felosztva a feladatok, külön foglalkoznak forgatókönyvírással, fejlesztéssel, gyártással és a bemutatás, forgalmazás lehetőségeivel -- persze mindez lazább keretek között történik, mint egy profi stúdióban. A Karakter-filmesek és társaik azonban abban az értelemben amatőrök, hogy egzisztenciájuk alapját nem a filmkészítés jelenti, igaz sokan közülük többé-kevésbé belefolynak a reklámfilmek, és más mozgóképes munkák készítésébe.

Szerző és zsánerfilmes függetlenség

A függetlenség másik változata nálunk a trendkívüliség, vagyis, amikor az alkotó ugyan az intézményes kereten belül dolgozik, de trenden kívülit szeretne alkotni. Számukra a részben hollywoodi zsánereket követő próbálkozások, mint a Tibor vagyok, de hódítani akarok, az Apám beájulna vagy az Állítsátok meg Terézanyut! című filmektől független munka létrehozása a cél. Ebbe a csoportba sorolható például Tarr Béla, Dettre Gábor, Szász János, Kamondi Zoltán, a fiatal generációból leginkább Mundruczó Kornél, Nemes Gyula és Hajdu Szabolcs. Ők egyfajta félfüggetlen, szerzői alapállást képviselnek, anyagi értelemben függnek ugyan a meglévő támogatási rendszertől, de az nem gyakorol rájuk erős kontrollt a megvalósítás során, ezért lehetséges, saját szerzői elképzeléseik szinte maradéktalan megvalósítása.

A kép fegyver!

A függetlenség harmadik hazai változata, amikor az alkotó tudatosan igyekszik a szélesebb közönséghez is szólni, miközben műveit erősen áthatja a szerzőiség. Ennek alapvető oka, mint az előző esetben, hogy az alkotó egy adott rendszer keretein belül működve próbál független maradni. Mészáros szerint ilyen hozzáállással készült filmek a Tesó, a Kontroll vagy a Lányok. Mészáros szerint a kétféle, szerzői és zsánerfilmes megközelítés ideális egyensúlya a Kontrollban valósult meg.  A műfajiság iránti egyre erősebb elkötelezettséggel készítenek filmet az SZFE-ről frissen kikerült vagy még ott tanuló filmesek is – ezt próbálta Fazakas Péter a Pará-val, Gigor Attila A nyomozó-val.

A vizsgafilm

A zsánerfilmes attitűddel rendelkező független (?) alkotók kívülálló helyzetüket többnyire átmeneti állapotnak tekintik -- ma nálunk talán ez a leggyakoribb hozzáállás. Ekkor a rossz anyagi körülmények közül való kitörés eszköze lehet az independent mozi. Az alkotó ezzel bizonyít, szerencsés esetben sikerül a kiugrás, és máris az intézményi keretek közt találhatja magát. De innen nézve már az első, „bizonyító” filmje sem volt teljesen független, hiszen azt is kvázi-vizsgafilmként készítette, ami „trendet akart találni.” Így a szűk intézményi kereteken belül történő munka során a pénz megszerzéséért vállalt kompromisszumok miatt csorbulnak az eredeti művészi elképzelések, és a néző sokszor el is tűnik az alkotó szeme elől. A folyamat egy része pénzszerző játszmává alakul. A néző elvárásai így tehát csak részben érvényesülhetnek, ami nem jó vagy rossz kérdése, hanem egyszerűen állapot.

Független forgalmazás

Mészáros Attila szerint érthető, ha egy olyan kis országban, mint a miénk nincs szükség annyi rendezőre, mint ahányan sorban állnak terveik megvalósításáért. Ugyanakkor az SZFE-es, vagy profi filmes helyzete sem irigylésre méltó, de kívülről nézve ők legalább könnyebben tudnak az informális információáramlásba bekapcsolódni, így pedig jobban időzíthetnek egy-egy pályázatot. A rendszer bürokratikussága és a források csekély száma miatt a végül mégis elkészülő filmek forgalmazás már végképp megoldhatatlan kihívás a Karakter Film számára. Az internet jó érintkezési pont, találkozási lehetőség, de ebből előbb-utóbb ki kell lépni. Az egyik út a mozikkal való közvetlen kapcsolatfelvétel. A független filmesek civil szerveződése beszállítója lehet a moziknak, de a közösség tagjainak sokfélesége megosztja őket, így még nem indultak el ez irányú lépések.

Kedvenc és klasszikus

Ehhez képest egy igazi független hazai alkotás, amely nem kap ugyanolyan támogatást, mint az itézményesen támogatott filmek, annak forgalmazója sincsen. Kis túlzással a független film olyan film, amelynek nincs forgalmazója, mintha csak az asztalfióknak készülne. Mészáros szerint elvi lehetőség van ugyan a mozibemutatónak, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Az ok a megszokás lehet, valószínűleg a hivatalos forgalmazás számára egyszerűen kényelmesebb az intézményes keretek között született filmek forgalmazása, mint a kockázatot jelentő függetlenek bemutatása. Arról nem is beszélve, hogy megfelelő marketing nélkül a legjobb film is képes csúnyán elbukni, ugyanakkor egy közepes alkotás is felülteljesíthet, ha elég erős kampány támogatta.

Megint visszajutottunk oda, hogy pusztán a pénztelenség lenne a független filmes legfőbb jellemzője? Részben igen, hiszen a lehetőségek korlátozottsága miatt a pénzhiány meglátszik a minőségen, akármennyire tehetséges is az alkotó. Nyugaton egy elhivatott filmes több lehetőséget találhat a szükséges anyagiak előteremtésére, de ott a nagyobb szabadsággal nagyobb kockázat párosul. Egy rosszul sikerült kezdés után lehet, hogy nincs több esély. Ezzel szemben nálunk főleg biztonsági játék tapasztalható, minden szinten.

Ugyanakkor egy idő és megfelelő tapasztalat után az „ideális független alkotó” megtalálja azt az utat, amelyen haladva tökélyre fejlesztve tudja elképzeléseit technikai és anyagi lehetőségeivel párosítani. Például nem 35-ösre forgat, hanem videóra, vagy valamilyen digitális hordozóra. Így elképzeléseihez megtalálja a megfelelő technikai eszközöket és velük együtt az anyagi keretet is.