Groteszk nappalok, abszurd éjszakák

Így látják a fiatal kritikusok

Hosszas várakozás és nagy érdeklődés előzte meg Bodzsár Márk első nagyjátékfilmje, az Isteni műszak bemutatását. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a film címe összefonódott a Magyar Nemzeti Filmalap új támogatási rendszerével, melynek első produktumaként került a magyar mozikba. Ennek köszönhetően a publikum új korszak nyitányát remélte az alkotástól, mely lényegében be is váltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Nem csak a filmipar reformjáról beszélhetünk, hanem stílus- és műfajbeli megújulásról egyaránt.

A rendező elsőfilmes létére nagy fába vágta a fejszéjét: szakítva a magyar film évszázados művészfilmes tradíciójával, egy olyan műfajfilmet tett le az asztalra, mely elbeszélésmód, visszatekintve egészen az 1900-as évekig, többnyire marginális pozícióban helyezkedett el a magyar filmművészetben. Mindemellett olyan műfajkeveréssel próbálkozik, melybe több tehetségesnek tartott rendezőnek is beletört már a bicskája. Azonban Bodzsár Márk remek aranyérzékkel tud egyensúlyozni azon a vékony határmezsgyén, melyen a film a különböző műfajokba történő átjárások ellenére gördülékenyen működik. A műben fellelhetők többek között a western, a burleszk, a melodráma és a vígjáték jegyei is. Végeredményben pedig egy olyan groteszk elemekkel tarkított fekete komédiát kapunk, mely miközben társadalmi és morális problémákat is pedzeget, egy percre sem felejt el vicces lenni.

Az alapötlet eleve sok lehetőséget rejt magában: Milán (Ötvös András) az 1992-es délszláv háború idején Jugoszláviából Magyarországra szökik, ahol mentősként kezd el dolgozni Kistamás (Keresztes Tamás) és Fék doktor (Rába Roland) mellett. Itt kell rádöbbennie, hogy társai anyagi haszon céljából illegális eutanáziát hajtanak végre egyes betegeken. Mivel azonban neki is szüksége van a pénzre, hogy kiszabadítsa Szarajevóból menyasszonyát, ezért alkut köt kollégáival, melynek folyományaként egyre abszurdabb és hajmeresztőbb események láncolatát indítja el.

Nézz bele a filmbe!

A filmben kitapinthatóak a rendezőre gyakorolt hatások: egy kis Coen-fivérek és Guy Ritchie mellett a Kontroll és A nyomozó hangvétele érződik, és természetesen Tarantino szelleme is felidéződik az elmaradhatatlan csomagtartóba helyezett kamera, a távol-keleti vonal és a véráztatta képsorok által. Emellett a „Mester” legfontosabb szabályát is megszívlelte Bodzsár, miszerint a karakter a legfontosabb. Készített egy kifejezetten karakterközpontú filmet, ahol a szereplők, noha nem komplex személyiségek, abszurd jellegükből és groteszkségükből adódóan végig szórakoztatóak maradnak. Mindezt a remek színészi játék teszi emlékezetessé, melyhez a főszereplő trión kívül csatlakozik Zsótér Sándor, aki szintén kiváló alakítást nyújt.

Emellett említést érdemel a nagyszerű képi világ megvalósítása. A többnyire éjszaka játszódó műben egy borongós, komor, már-már noirhoz hasonlítható Budapestet tár elénk a film, mely vizuálisan kitűnően asszisztál a kellő hangulat megteremtéséhez. Illetve dicséretre méltó Pohárnok Iván maszkmester munkája is, akinek erőteljes képeket köszönhetünk a látványos sérülések ábrázolása által.

Az egyetlen probléma, amit felróhatunk a rendezőnek, azok a film szerkezeti felépítésével kapcsolatos apróbb botlások. Az alapvetően dinamikusan, gördülékenyen haladó cselekmény a film közepén epizodikussá válik, ami megakasztja a sodró lendületet, és egyes elnyújtott részletek kibillentik egyensúlyából a cselekményt. Azonban mivel még ekkor is képesek vagyunk nevetni a képernyőn látottakon, ezt hajlandóak vagyunk elnézni egy elsőfilmes rendezőnek.

Összességében tehát akár korszaknyitó filmként fogják számon tartani az Isteni műszakot a későbbiekben, akár nem, annyit elmondhatunk, hogy az új finanszírozási rendszer első filmje nagy reménykedésre ad okot a jövőt illetően, illetve, hogy egy új, fiatal rendező lépett színre, akinek munkásságára a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelni.

Szerző: Németh Dénes

Az Isteni műszakot október 16-án 21.30-kor vetítik a Cinema City MOM Park Moziban.