sex hikaye

Hajdu Szabolcs: Valamin kattogok

Interjú a Bibliothéque Pascal, a Fehér tenyér, a Tamara és a Macerás ügyek rendezőjével

2010. március 20. - Libor Anita
2-2  /  2
Hajdu Szabolcs: Valamin kattogok

Noha utálja, ha dekódoltatják vele a filmjeit, kivallattuk Hajdu Szabolcsot a Bibliothéque Pascal magyarországi bemutatójának apropóján. Beszéltünk arról, hogy miért nem lehet beszerezni a filmjeit, hogy mi köze a Bibliothéque Pascal-nak a magyar és a román filmhez, hogyan került kapcsolatba Tar Sándorral, miért nem szerepelt a Presszó 10 év-ben, és hogy miért is fontos műfaj az interjú.

Hajdu Szabolcs: Beszélgessünk a filmről, járjuk körbe, kalandozzunk el

filmhu: A Bibliothéque Pascal Berlinben mutatkozott be: idén te jelented a külföld számára A magyar filmet. Szerinted mennyire magyar, magyaros film ez?

Hajdu Szabolcs:
Mindenestül magyar, azon kívül, hogy román színészek játszanak benne, minden magyar benne, operatőr, díszlet, jelmez, stb. A zenéje mondjuk az német.

filmhu: A nyelvezetére gondolok, és nem csak arra, hogy milyen nyelven beszélnek a szereplők, hanem hogy te milyen formát, elbeszéléstechnikát, stb. használsz.

Hajdu Szabolcs: Az is jellegzetesen magyar hozzáállás. Képekkel metaforákkal mesélünk, aminek a magyar filmben nagy hagyománya van.
hajdu_pisztoly
Jelenet a Bibliothéque Pascal-ból


filmhu: Te egyébként tudsz románul? Csak mert a Fehér tenyér werkfilmjében láttam, hogy tolmácson keresztül rendezel.

Hajdu Szabolcs:
Rám ragadt az elmúlt években nagyon sok minden, de az túlzás, hogy tudok.Tolmácson keresztül dolgozunk most is a forgatáson, de az esti beszélgetéseken már elboldogulok. Ez a harmadik olyan filmem amiben román színészekkel dolgozom (Fehér tenyér, Te országod, Bibliothéque Pascal), és a Mirage is vegyes nyelvű lesz.

filmhu
: De nyilván a román nyelvűsége miatt jut a Bibliothéque Pascalnak a román film dicsfényéből, nem?

Hajdu Szabolcs
: Ha a film karrierjére gondolsz nem hinném, hogy van összefüggés. Ez a film, nagyon más, mint egy román film. Az átlagember csak felületes külsőségekből ítéli meg a filmeket Nyugat-Európában is, számukra egy román film a szikár és jól elmesélt szociografikus történet miatt az, nem pedig a nyelv miatt. Szerintem nem is hallják a különbséget. Egyébként nagyon szeretem a román filmeket, a román rendezőket. Felkészült, szerény, egyszerű, velünk egyívású srácok, ugyanolyan lakótelepen nőttek fel, mint mi. De azt is gondolom, hogy a magyar filmnek nem feltétlen ez az iránya, a magyar filmes hagyományokban képekkel, metaforákkal közvetítünk gondolatokat, mi magyarok ebben vagyunk erősek. Valóban szokták mondani, hogy a Bibliothéque Pascal különbözik a magyar filmes hagyománytól, de szerintem meg egyáltalán nem. A kerettörténetet fel lehet fogni úgy is, hogy hommage a román filmnek, az új román film ikonszínészét választottam erre a szerepre, ő foglalja keretbe az én saját, ha úgy tetszik, magyar utamat képező történetet.

hajdu_apa
Jelenet a Bibliothéque Pascal-ból

filmhu: "Valóban szokták mondani" - olvasol még megrökönyödéssel kritikát, mint például a Hollywood Reporterét?

Hajdu Szabolcs: Az ember mindig fél olyanoktól, hogy megjelenik egy rossz kritika a filmjéről. De ha az komolyan vehetetlen, akkor én is csak a hasamat fogom a nevetéstől. Nem tudok vele mit kezdeni: olvasták olyanok is, akik nem szeretik ezt a filmet, de ők sem értették. Ez nem kritika volt, hanem lenyomta az ujján a torkát. (Idézet a kritikából: "A film javarészt gyengén kidolgozott színpompás meghökkentések felliniánus kivonata, visszataszítóan zsúfolt látványvilággal. A filmre rányomja bélyegét, hogy Hajdu több komoly kérdésről is túl bolondosan, szeszélyesen beszél. Az erőtlen lezárás pedig egy amennyire elégtelen, olyan valószerűtlen is.")

filmhu: Nyilván attól is függ, hogy nevetni tudsz egy rossz kritikán, hogy éppen milyen passzban vagy, nem?

Hajdu Szabolcs: Persze, rosszul tud esni, ha olyan dolgokat írnak le, amit én is hibának tartok a filmben. De mostmár eljutottam addig, hogy belássam, minden amit létrehozok, úgyis csak töredéke lehet annak amit elképzeltem, így aztán indifferens, hogy mások hogyan ítélik meg. Mindig esztétikáról vitatkoznak, ami engem nem érdekel, a szándék és a gondolat az, ami fontos számomra, hogy hogyan leszek képes azt artikulálni. Nekem meg kell tartani a saját autonómiámat, úgyhogy ha valaki leírja, hogy ez vagy az a jelenet nem működik, vagy hogy szerkezetileg ez vagy az nem működik, akkor az engem nem érdekel, mert az autonómiám mindennél fontosabb. Thomas Bernhard mondja, hogy a gondolat, abban a pillanatban, hogy szavakban testet ölt, elbutul, hülyeség, nevetséges rom lesz. Amit filmre viszek, már csak egy rom, lealacsonyítása annak, ami bent van a fejemben. A filmjeim romok, Bernhard szerint az egész emberi kultúra romhalmaz, a belső víziók passzív konkrétumokra való lefordítása. Teljesen lehetetlen küldetés, hogy a száz százalékig megvalósítsam, ami a fejemben van, de megpróbálhatom megközelíteni.

hajdu_nagya
Nagy András operatőrrel a forgatáson

filmhu: Erre a filmre hány százalékot adsz?

Hajdu Szabolcs: Ennél a filmnél, hát, nehezen tudom megmondani, de túlbillent az ötven százalékon, ami azt jelenti, hogy már pozitívan értékelem a dolgot. És ebben már benne van a filmnek a közönségre gyakorolt hatása is.

filmhu: Tehát ha a szemle előtt kérdeztelek volna, jóval kevesebbet mondasz?

Hajdu Szabolcs: Igen, akkor valószínűleg még az ötven százalék alá lőttem volna a dolgot. Ebben a filmben nagyon sok a kockázati tényező. A családomat, a kapcsolataimat teszem kockára ebben a filmben, ha olyan helyzetben hozom a lányom, a feleségem, ami nem méltó hozzájuk, ha rosszul megírt jelenetekben félrerendezem őket, stb. Ezen átbillent a film, az emberek nagy része nem gondolja így, kivéve persze a Hollywood Reportert. De folytatom: nem vagyok román, nem vagyok angol, nem ismerem a nyelveket, nem tudom, hogy sikerült-e úgy megcsinálni a jelenetet, hogy az hihető legyen, a helyén legyen. A szemlén egy bizonyos kő leesett a szívemről, de Berlinben ez volt a másik tét, hogy külföldi közönség előtt is működőképes-e a történet, jól beszél-e Orsolya angolul, románul, jól instruáltam-e az angol, a román színészeket. Nem tudom mihez mérni. Nincs olyan, hogy ez már egyszer bejött, erre van egy recept, hanem ez belőlem születik, egy burokban létrejön valami, és a totális tanácstalanság egészen az utolsó percig tart bennem, hogy ez érdekel-e valakit rajtam kívül.

hajdu_lolita
Lolita a Bibliothéque Pascalban

filmhu: Te hogyan nézel filmeket?

Hajdu Szabolcs: Hacsak tehetem moziban. Ha látok a tévében egy filmet, az csak egy információ, nem jelent egyet a film megnézésével. Almási Tamás mondta, hogy a Dávid szobrot is megveheted a trafikban ötcentisben, azzal nem tudtad le, az nem ugyanaz, mintha körüljárnád Firenzében. Ugyanígy a filmet moziban kell látni, és egészen megdöbbentő élmény is lehet.

filmhu: Mikor volt utoljára ilyen megdöbbentő élményed?

Hajdu Szabolcs: Ritkán van olyan, hogy napokon át nem tudok egy filmtől szabadulni, ilyen utoljára Cassavetes Premier című filmje után volt. Mostanában nagyon tetszett az a német film, hogy Mások vagyunk. Valami miatt nagyon megfogott. Egyébként a filmek mostanában annyira nem indítanak meg, a költészet inkább. Vagy interjúk például, kortársakkal, hogyan gondolkoznak a mában az emberek. Kedvelem a Záróra című műsort a televízióban, mert hagy időt a kibontakozásra. Az instant interjúzgatás az semmire sem jó, azzal csak feltűzzük a molylepkét egy tűre, semmi értelme. Fontos, hogy az ember több irányból tudjon kommunikálni, azért fontosak az ilyen mélyinterjúk. Az ember nagyon sok időt eltölt egy film elkészítésével, de egy csomó mindent nem tud elmondani benne, másik oldalról, harmadik oldalról is szükséges, hogy megtámassza, beszéljen róla.

hajduszabolcs_01_280
Hajdu Szabolcs, filmkészítő (Fotó: Valuska Gábor)
filmhu: Akkor mégiscsak fontos a dekódolás?

Hajdu Szabolcs: Nem, inkább a félreértéseket próbálom eloszlatni. Beszélgessünk a filmről, járjuk körbe, kalandozzunk el ennek kapcsán, térjünk el tőle, térjünk vissza rá, beszéljünk a film által felvetett problémákról, de könyörgöm ne arról, hogy mit jelent az enciánkék döglött pillangó, amikor lehullik az asztalra. Fellini szerint csak a film számít, minden amit mellette csinál az alkotó, akár ez az interjú, az csak mellébeszélés. Szerintem meg nagyon nagy szükség van rá, én például imádom a Fellinivel készült interjúkat.





2-2  /  2

nka emblema 2012