Hazatérés

Pigniczky Réka

A Hazatérés című dokumentumesszé egy múltbeli történet szálait bogozza ki. Bemutatja azt az utat, amelyet egy amerikai-magyar testvérpár tesz meg, hogy fényt derítsen az eseményekre, amelyek az ‘56-os forradalom alatt és után megváltoztatták édesapjuk életét. A történet úgy indul, hogy a két testvér Magyarországra szállítja édesapja hamvait, akinek utolsó kérése volt, hogy szülőföldjén temessék el, ahova 1956-os menekülése után sosem tért vissza. Ez az utazás azonban váratlan irányt vesz, amikor a lányok rájönnek, hogy nincsenek tisztában azzal, pontosan mit tett édesapjuk a forradalom alatt. Az ő, 56-os története valahol a legenda és az anekdota között lebeg – nincs leírva sehol. Talán nem is történt meg.

filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Pigniczky Réka: Igazából ez a film nem volt annyira „megtervezve” – nővéremmel,  Esztivel, eldöntöttük, hogy felkutatjuk édesapánk 56-os történetét, és hogy közben forgatunk, lesz ami lesz. Szakmámat illetően  televíziós szerkesztő-riporter vagyok, és megszoktam, hogy mindenhol forgatok. Azt is gondoltuk, hogyha másra nem is, de a több mint egy évig forgatott anyag jó lesz Pige 6 unokájának mint kordokumentum a nagypapájukról.

filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?

P.R.: A stáb nem volt valami nagyszabású, már ami az egy-másfél év forgatást illeti. Költségeink főként a bébiszitter és a magyarországi utazások költségei, kamerabérlet, és hát szerencsénk volt, hogy Kiss Gergő elvállalta az operatőri szerepet, mivel szintén nagyon érdekelte a téma és szinte szakmai elszántságból jött utánunk, mert hitt a történetben. Miután kiderült, hogy van értelme egy komoly filmet vágni az anyagból, akkor sikerült támogatást szerezni két magyar filmes alapítványtól illetve a finn YLE televíziótól. És a hiányzó összeget saját forrásainkból finanszíroztuk.

filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?

P.R.: A hadtörténeti levéltárban Eszti ránézett Gergőre, aztán bele a kamerába, és azt mondta, elég pipán, hogy „Cut.” Körülbelül másfél hónapig nem forgattunk utána.

Másik: amikor 180 km-el téptem haza az M7-es autópályán egy siófoki forgatásról, mert nem akartam lekésni első kislányom első ovis szülői értekezletét – mindenki nagyon csendben volt és Gergő ekkor forgatta azokat a képeket a kocsi ablakából, amik végig szerepelnek a filmben.

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

P.R.: Természetesen a többi 56-os film nagyon érdekel, illetve azok a filmek ahol a rendező saját hangját, gondolatait is halljuk. Ha van, akkor az akciófilmek érdekelnének.

filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?

P.R.: dr. Oláh Sándor:  A forradalom kórháza

filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

P.R.: Legjobb: Feküdjünk rá a csengőre.  (Eszti)

Legrosszabb: Ez egy szimpla sikkasztási ügy. (Rainer M. János)

filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

P.R.: Több  mint 100 órát forgattunk, ennek a nagy része követéses, cinema verité stílusban. Jolinéni kaputelefonja előtt töltöttük a legtöbb időt, valószínűleg.

filmhu:  Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

P.R.: Ezt nem merem leírni, valószínűleg a Tribeca film fesztiválon, mivel sok ideig éltem-dolgoztam New York-ban. 

filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?

P.R.: Magyar: Szabadság Szerelem, Fehér Tenyér

Egyéb: Street Fight (dokumentumfilm, amerikai), World Trade Center