Hősök

A spandex a gardróbban marad

Bár a gyökerek természetesen iszonyatosan messze visszavezethetőek, egészen a képregények hőskoráig (vagy ahogy mondják az arany-, illetve az ezüstkorig), a Hősök (Heroes) projektjének szekerét elsődlegesen a Lost – Eltűntek (vagy Lost - Pokoli éden, csatornától függ – az AXN az első évadot ekképp adta) hatalmas sikere indította be. A serialized drama (suta tükörfordításban „szerializált dráma”) újbóli felfedezése természetesen arra késztette a Hollywoodban éppen parkolópályán lévő sorozatkészítőket, hogy saját ötletek helyett inkább meglovagolják az új divathullámot és saját, hömpölygő több évados sorozatfolyamot fejlesszenek ki az epizódos szerkezetű drámák helyett.

A Hősök (Heroes) projektjének szekerét a Lost hatalmas sikere indította be

Lett is nemulass, hiszen a 2004/2005-ös évad szinte minden network, vagyis országos csatorna beindította a saját Lost-klónját, melyek nagy része, ki tudja milyen megfontolásból, a sci-fi műfajt hívta segítségül. Azt a sci-fit, mely már jó ideje nem számít életképesnek a networkökön. Nem is csoda, hogy a kezdeményezések szép lassan elbuktak: először a CBS idegeninváziós Threshold-ja adta be a kulcsot, majd következett az NBC-től a mélytengeri lényekkel kacérkodó A mélység fantomja (Surface), mely legalább egy csonka évadot megért, s legvégül a testrablós tematikájú Rejtélyek városa (Invasion) adta be a kulcsot az ABC-nél a teljes évados futamot követően. Egy, csak egy legény maradt talpon a vidéken, s nézett körbe nagy büszkén, a FOX csatorna Szökése (Prison Break), mely papíron minden tudományt és fantasztikumot nélkülözött, talán ez volt a siker titka.

A következő évadban, 2006/07-ben a csatornák természetesen ismét azt hitték, hogy tudják, mit akarnak a nézők, az eredeti ötletek egy részét újfent hanyagolták és megint a klónokhoz nyúltak: ezúttal a földhöz ragadtabb szerializált drámák kerültek sorra. A végeredmény siralmas lett – siralmasabb, mint egy évvel azelőtt. Az évadon át tartó, eltűnt személyes, összeesküvős próbálkozásoktól kezdve, az ártatlanul megvádolt, családdal együtt menekülős drámákon át, a bankrablás során az épületben rekedt túszok megpróbáltatásait elmesélő sorozatokig szinte minden sorozat lekaszáltatott a nézők totális apátiájának köszönhetően – csak egyetlen próbálkozás maradt fent a felszínen. Egy erőteljes természetfölötti faktorral operáló széria, a tudománytalan fantasztikumra építő Hősök. Ki érti ezt?

A Lost flashbackjeit a párhuzamos történetmeséléssel váltja ki

Az amerikai nézők bizonyosan, hiszen a képregény-kultúra gyökerei igen mélyek az Atlanti- óceán túlsó oldalán és a műfaj az utóbbi 6-8 évben kezdte reneszánszát élni. Szuperhősök elevenednek meg sorba a mozivásznon, a Pókember és az X-Men bevételi rekordokat döntöget, s bár a kevésbé eladható hősök inkább a negatív tartományt célozzák meg, nem szabad elfeledkezni a tévében immáron hatodik éve futó tini Superman-sorozatról, a Smallville-ről sem, mely Clark Kent gyerekkorának a krónikája.

A Hősök ebbe a status quo-ba robbant be, szerencsére hanyagolva az idehaza talán a szuperhősös képregénnyel leginkább azonosított tárgyat, a spandexet, a testhez feszülő ruhát, kezeslábast, harisnyát. „Elő az átlagemberekkel, elő veled s velem!” kiálthatta diadalittasan Tim Kring egy zúzmarás téli reggelen, amikor megfogalmazódott benne a sorozat gondolata, majd pedig feleségének rosszalló pillantását egy „Anyjuk, hagyj magamra!” vakkantással rendezte le. A képregényes ismeretekkel mindössze minimális szinten bíró Kring azonnal neki is látott a sorozat feltérképezésének, jól esett neki a munka, hiszen nyilván a tévében már jó pár éve menő sorozatának, a Nyughatatlan Jordan (Crossing Jordan) futtatása nem igazán elégíthette ki.

A sorozat történetére semmiféleképpen sem érdemes sok szót vesztegetni (mindenki fedezze fel saját maga), hiszen a röpke szinopszis, miszerint „különböző emberek, a világ különböző tájain szép fokozatosan szuperképességeket fedeznek fel magukon” tökéletesen fedi a lényege, innentől kezdve pedig a sorozat első évadának egyértelműen az a célja, hogy ezeket az embereket valahogyan egy helyre összehozza, hogy a megfelelő oldalon állva elősegítsenek vagy megakadályozzanak egy nagy horderejű eseményt, mondhatni egy lokális apokalipszist, egy mini világégést, vagyis a tétek elég nagyok.

Jó pár képregényekben is jártas író csatlakozott Tim Kringhez

A Hősök a Lost-ban is megismert alapokra építkezik, hozzávalónak vesznek jó pár teljesen különböző társadalmi háttérrel és nemzetiséggel rendelkező embert (csak épp az arabok és koreaiak helyett indiaiak és japánok szerepelnek), majd pedig szétszórják őket földrajzilag és (akárcsak a Lost-ban) mindegyikük megkapja a saját minitörténetét, melyeket amolyan mozaikos formában, a helyszínek és az események között ugrálva mesélik el a készítők. Hogy egy főszálat is kapjon a történetet, az egészet megfestik egy kis apokaliptikus tónussal, hiszen minden hőst egy cél mozgat, hogy aztán útjaik a fináléban összefussanak. Így van, ismét egy Lost-párhuzam, azzal különbséggel, hogy a Lost ott kezdődik, ahol a Hősök első évada véget ér, vagyis azután miután megtörtént a krach, miután a sok egyéni szál összefutott az Oceanic 815-ös zuhanását követően.

A Hősök a Lost flashbackjeit ezért inkább a párhuzamos történetmeséléssel váltja ki, kockáztatva azt, hogy pár esetlegesen gyengén sikerült karakter története nem csak egy részt tesz gyengébbé (lásd… Lost), hanem minden epizódot kizökkenthet a tempójából. Nincs mese, elkél a bizalmi viszony a nézővel, akit pár jobban sikerült alakkal nyilvánvalóan mindezek ellenére a képernyő elé sikerült szegezni. Persze mindez nem csak a karaktereknek köszönhető, hiszen a Hősök mesteri felépítésű, a 24 és az Alias által is használt mini cliffhanger-ekre, apró (vagy annál nagyobb) hook-okra fűzik fel a történetet, hogy lehetőleg minden act vége, de leginkább az epizódok befejező képsorai (kellemes narrációval kísérve) olyan jelenetet tartalmazzon, aminek a kibontását a néző mindenféleképpen figyelemmel kísérje majd a következő epizódban.

(Amolyan intermezzóként, nem lehet elmenni amellett, hogy a Lost egyik társkészítője Damon Lindelof is Tim Kring csapatában dolgozott még a Nyughatatlan Jordan idején és kettejük kapcsolata miatt, valamint a két sorozatban lévő, valószínűleg csak véletlenszerű egyezések folytán sokan összeesküvés elméletek fabrikálásába kezdtek, miszerint a Lost és a Hősök egy és ugyanazon világban játszódik. Amíg megmarad a pusmogás rajongói szinten, addig természetesen nincs gond, de a haraszt megzörgetése kapcsán Tim Kring nemrég olyan kijelentésre ragadtatta magát, hogy bár a Lost és a Hősök két különböző csatorna és gyártó sorozata, így alapból van kizárva mindenféle együttműködés, de ha mégis sikerülnie nyélbe ütni valami kompromisszumot, akkor nem zárkózna el egy a két sorozat útját valamiképp keresztező epizód megírása elöl.)

Vesznek jó pár teljesen különböző társadalmi háttérrel és nemzetiséggel rendelkező embert majd szétszórják őket földrajzilag

A mini cliffhanger-es felépítés is a klasszikus képregény tematikából eredeztethető, hiszen az olvasóval meg kell vetetni az újabb és újabb füzeteket, de nincs min csodálkozni. Egyrészt idővel jó pár képregényekben is jártas író csatlakozott Tim Kringhez (plusz egy rajtoló, Tim Sale is, aki a sorozatban bemutatott festménylátomásokért felel), ami érdekes, fordított evolúciót jelent, hiszen az utóbbi időben éppen ellentétes folyamat zajlott le a két médium között, elég csak a Lost egyik készítőjére Damon Lindelofra gondolni, aki Ultimate Wolverine és Hulk történetet képregényesített, Daniel Kanufra, aki az egyik Vasember sorozatba szállt be, de természetesen ott van a Buffy, az Angel és a Firefly atyja, Joss Whedon, aki már jó ideje dolgozik rajzolójával a The Astonishing X-Men sorozaton.

Másrészt pedig minden rész elején, egy-egy tipikus képregényes beállításban (ilyenből egyébként több is akad az epizódokban) megkapjuk az éppen aktuális fejezet számát és címét, tipikusan a képregényekre jellemző, a környezetbe ágyazott betűtípussal, majd pedig elmerülhetünk a Hősök újabb és újabb szuperképességeinek felélesztésében. Ezek alapján persze (főleg eleinte) nincs új a nap alatt, hiszen az X-Men mellett a Rising Stars is hasonló témával (átlagemberek „ébredése”) foglalkozott a papíralapú világban, mégis a mutánsok történetével azonosítják szívesebben a Hősök sztoriját és felépítését, már ami a karaktereket illeti. Ki nem ismerne rá Claire regenerálódása alapján Rozsomák (alias Farkas) képességeire, vagy Destiny jövőbe látására (ld. Isaac), mint ahogy időutazó és teleportáló (a repülést nem is említem) mutánsok is előfordulnak az X-Men-ben.

A Hősök, vita nem férhet hozzá, a mitológia terén teszi le a legtöbbet az asztalra, ez az a terület, ahol markánsan elkülönül mondjuk az utóbbi évek nagy sikerű és viszonylag hasonszőrű sorozatától, a 4400-tól, amely kevésbé szerializált sorozatnak indult, inkább amolyan monster, vagy mutant-of-the-weekesre vette a figurát. A mitológia, a folyamatosan csepegtetett információk, szimbólumok, utalások, a néző előtt lassan, de biztosan feltáruló világ, az egyre másra szaporodó új hősök, új képességek elemeire bontják a Hősök univerzumát és meg is fogalmazódhat a néző fejében a kérdés, hogy milyen irányt vesz a sorozat középtávon.

A Hősök a mitológia terén teszi le a legtöbbet az asztalra

Az ugyanis szép és jó, hogy az első évadban mindenki felfedezi a magában szunnyadó titokzatos erőket, de ha egyszer megtörténik a szabályok szerint az utolsó epizódban a showdown, a végső összecsapás, akkor azonnal meg is fogalmazódhat a nagy kérdés: hogyan tovább? Evolválódtak a hősök, szupererők feszülnek egymásnak - innentől kezdve csak egy út mutatkozik, ha a józan paraszti eszünket vesszük elő. Bizony, irány a gardrób, a sublót, előkapni a spandexet és egy csiricsáré maszkot és neki a Végtelennek. Sőt tovább.