Incze Ágnes: Randevú

Gyíkocska mennybemenetele

Lehet-e bármi köze egymáshoz egy szakadt hajléktalannak és egy trendi, pénzes fiatal srácnak? Incze Ágnes nagyvárosi meséje két világ találkozásáról és egymásbafolyásáról szól. És arról, hogy semmi nem az, aminek látszik. Az I love Budapest után itt a Randevú.

Filmhu: Hogyan született a Randevú forgatókönyve?

Incze Ágnes: Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, akkor telítődik mindenféle megfigyelésekkel, érzelemmel, szenvedéllyel, és ha abban reménykedik, hogy ez másokat is érdekelhet, akkor keres neki egy fedőtörténetet.
 
Filmhu: Ami egy hajléktalan asszony és egy mai srác barátságáról szóló mese. Miért választotta a hajléktalanság témáját?

I.Á.: Hőst faragni a lenyomott, letaposott, látszólag érdektelen emberből, a mai világban különösen izgalmas kaland. Azt a látszólag egyszerű állítást, hogy a felszín alatt mélységek rejtőznek, hogy az első pillantás talán kevés a lényeg megértéséhez, az egyik szereplőm, a Pami kutya mutatja a legjobban. Ő egy kis foltos keverék, valószínűleg sokan semmibe vennék, lebecsülnék. Pami „civilben” életmentő kutya.

Filmhu: Hogyan találta meg a megfelelő szereplőt a hajléktalan Rózsika szerepére?

I. Á.: Olyan valakit kerestem erre a szerepre, akinek erős a humorérzéke, aki megérti, és bevállalja, hogy ez a figura egyszerre viszolyogtató és bájos, aki olyan mint egy kislány, de eközben egy lepusztult hajléktalan is tud lenni, akiben van annyi tehetség és humorérzék, hogy ezt a nehéz feladatot finom eszközökkel meg tudja oldani. Ráadásul alkatilag is fontos megkötéseim voltak. Vékony, pici testet képzeltem, nagy szemekkel. Nagyon nehéznek tűnt, hogy rábukkanok a szereplőmre. De szerencsém volt. Pap Vera tökéletesen életre keltette azt a kis lényt, akit megálmodtam.

Pap Vera, Szamosi Zsófi és Incze Ágnes a film forgatásán

Filmhu: Megjelenik a filmben egy másik erős karakter, egy túlvilági nőfigura is. Ő hogy kerül a történetbe?

I.Á.: Ő Irén, Rózsika mamája, aki az 50-es években fiatal nőként meghal tüdőbajban, itthagyva a 4 év körüli kislányát,  aztán visszajön, vagy lepottyan az égből ma 2006-ban, mert a hajléktalan Rózsikának szüksége van rá. 
Szamosi Zsófit az I love Budapest forgatása után ismertem meg. Osztálytársa volt az akkori főszereplőimnek, Hámori Gabiéknak. A vizsgaelőadásukon láttam játszani, és már akkor elhatároztam, hogy majd szeretnék vele dolgozni. Ebben a történetben ennél a szereplőnél egy nagyon erős jelenlétre van szükség, annak ellenére, hogy ez furcsa lény szinte egy szót sem szól egész idő alatt.  Zsófi  tehetségére, adottságaira alapoztam, és ő ezt tökéletesen megoldotta.

Filmhu: És a másik női szereplő, a nővérkét alakító Danis Lídia?

I.Á.: A Lidi természetessége és könnyedsége nagyon sokat hozzátett ehhez a figurához.  Nagyon pontos arányérzék kell ahhoz, hogy valaki ne billenjen el se az aranyoskodás, se a keménység felé.

Filmhu: És ott van van a férfi főszereplő, Norbi, azaz Zrínyi Gál Vince.

I. Á.: Vince noha még főiskolás, könnyedén alkalmazkodott a sokszor nagyon nehéz forgatási körülményekhez.  Sokszor volt, hogy a rapszódikus időjárás miatt  szinte mondatonként kellett felvenni jeleneteket. Nagyon elégedett vagyok az ő alakításával is.  A történetben ő egy szórakozóhelyen tűnik fel, más fiatal, vastag aranyláncos srácok, csajok között. Egy részeg éjszaka után motorversenyt tartanak, és ez a fiú eltéved mint a mesében. Megcsúszik a motorjával, és belecsapódik egy kukába, amiben Rózsika éppen „dolgozik”.  Részegen elalszik és eközben Rózsika szépen lerabolja őt. Elvesz mindent, amit szépnek talál, például gyönyörű ékességként a motor csomagtartóját felfüggeszti a derekára, és mint egy hatalmas kitinpáncélt úgy hordozza magával. Aztán őt is továbbrabolja egy másik hajléktalan, elveszi a fiú útlevelét is, amit aztán közösen próbálnak visszaszerezni. Ezért maradnak együtt, és így kénytelen a fiú egy hosszabb időt olyan emberekkel eltölteni, akikre soha nem volt kiváncsi.

Pap Vera tökéletesen életre keltette ezt a kis lényt

Filmhu: Állatok is szerepelnek a filmben.

I.Á.: Igen, az életmentő kutyán kívül van a két állatkerti elefánt, Hella és Zitta, akikkel nagy élmény volt találkozni, és akiket egyébként örökbe is fogadtam.

Filmhu: Milyen helyszínek voltak eddig és milyenek lesznek még?

I.Á.: Azt szeretném, ha ez a film mindig két végpont között feszülne. Szeretném, ha egyszerre lenne vicces és megható, ha egyszerre lenne reális és meseszerű. Ez vezérelt a helyszínek kiválasztásában is, és remélem, hogy az összes nehézség ellenére sikerülni fog előállítani ezt a hangulatot. 

Filmhu: Van látványtervező?

I.Á.: Nincs. Erre nem volt pénz.

Filmhu: Mennyi forgatási nap van?

I.Á.: Huszonnégy nap.  Nagyon kevés.  Naponta átlagban 20-25 beállítást veszünk föl, sokszor nagyon nehéz. Ráadásul iszonyú pechünk volt az időjárással. Volt olyan, hogy egy snitten belül kisütött a nap, felhős lett az ég, aztán megint kisütött, aztán eleredt az eső. Most már azon izgulok, hogy lesz egy nagyon bonyolult technikai rész, és ha akkor nincs jó idő, akkor meghaltunk. De hátha szerencsénk lesz.

Filmhu: Az utómunkának mekkora szerepe lesz?

I.Á.: Komoly digitális utómunka lesz. A végén pedig lesz  egy bonyolult trükk, ami szintén izgalmas kihívás, hogy sikerül-e. Ha sikerül, akkor baromi jó lesz. Ami a látványvilágot illeti: nagyon színes film lesz a Randevú. Digitálisan  fényeljük, erőteljes színei lesznek. Tehát ránézel majd a képre és látni fogod, hogy ez mesefilm. Mesefilm, ami a mában játszódik, itt, Budapesten.

Női főszereplők: Szamosi Zsófi, Pap Vera és Danis Lídia

Herbai Máté operatőr

Filmhu: Milyen helyszíneken forgattok?

Herbai Máté operatőr: Egy gyorsétterem parkolójában fogunk forgatni az Egressy és a Nagy Lajos király útja sarkán. Ott leszünk egy éjszakát, egy hajnalt, aztán lesz még a Tárna utcában is egy helyszínünk, Kőbányán, ami egy lepukkant nyomortanya de közben varázslatos hangulatú helyszín. Most itt vagyunk a Szobi utcában, itt leszünk még néhány napot. Itt felvesszük az ötvenes években és a mában játszódó jeleneteket is.

Filmhu: Akkor ezek szerint a múltban kezdődik a történet és utána kerülünk a mába, vagy ugrálunk az időben?

H.M.: Nem, az időben egy ugrás történik, az ötvenes években kezdődik, onnan egyszer csak varázsütésre itt találjuk magunkat a mában, és folytatódik, kibontakozik az ott megkezdett kis történet.

Filmhu: Milyen képi világa lesz a Randevúnak?

H.M.: Nagyon fontos meghatározó eleme lesz a szín, tehát a komor hangulatot nem teljesen szocio, szürke, ütött-kopott értelemben kell érteni. Erős, kemény színeket képzeltünk el, a mesevilágot erősítendő. A fények is kicsit ezt próbálják alátámasztani a helyszínen. A hangulat, a kompozíciók, a képkivágások is kicsit erre próbálnak utalni.

Filmhu: Hogyan kerültél a produkcióba?

H.M.: Egy szerencsés véletlen folytán. Ági férje, Salamon András tanított engem az egyetemen rendezésre, és ő ajánlott engem is meg másokat is. Elkezdtünk beszélgetni Ágival, elolvastuk a könyvet, és aztán engem választottak ki.

Mesefilm, miközben látszik, hogy a mában játszódik, Budapesten

Danis Lídia (Ildi, az ápolónő)

Filmhu:Te hogy ismerkedsz meg a főszereplő Rózsikával?

Danis Lídia: Rózsika itt a hajléktalanszállón bejáró vendég. Szinte itt lakik, ide jár be maradékokat enni, ide jár be pihenni. A történet úgy indul, hogy mi már ismerjük egymást. Nekem az egyik kis kedvencem, akire különösen odafigyelek, hiszen tudom, hogy valami nincs rendben.

Filmhu:A hajléktalanszállón kívül a történet más színhelyeire is odakerülsz?

D.L.: Igen. Én nem csupán egy ápoló vagyok ezen a hajléktalan szállón, hanem mivel Rózsikával szorosabb kapcsolatba kerülök, megyek vele a történet előrehaladtával. Mi négyen, Irén, Rózsika, Norbi és én visszük végig a történetet és a kis szálainkat.

Filmhu:Hogy érzed magad a forgatáson? Ez az első nagyobb filmszereped, vagy szerepeltél már másban?

D.L.: Már ősztől egy elsőfilmes rendező filmjében játszottam, ez a második ilyen nagyobb dolog. De még annyira az elején vagyok. Iszonyatosan élvezem, filmezni a világon a legjobb dolog. A gyakorlat biztosan hiányzik, hiszen gyakorlatról nem beszélhetünk egy frissen végzett fiatal színésznőnél. Hacsak nem gyerekszínészként kezdte, vagy valami csoda folytán nem filmezte végig élete első 24 évét. De nincs lámpalázam, hanem inkább egyfajta izgalom ez. Amit a színművészetin tanulunk, az egy egészen más játékstílus. Azt hiszem a mi osztályunk volt az első olyan, ahol filmszínészetet is tanítottak, és belefolyt a mi tanulmányainkba az éppen aktuális filmrendező osztály. Dolgoztunk együtt, de kimondottan filmes képzés nem volt. Ez egy sokkal finomabb, sokkal kisebb játékstílust igényel. Egy nem színház, ez film. Itt mindent lehet látni. 

Filmhu: Milyen a kapcsolatod a rendezővel?

D.L.: Százszázalékosan bízom benne. Láttam az I love Budapestet és nagyon szerettem. Azt gondolom, hogy aki egy ilyen könyvet megír, mint a Randevú, az csak empatikus lény lehet. És aki egy ilyen filmet megrendez, az eleve olyan színészeket választ és úgy rendez, hogy itt mindenkinek nagyon empatikusnak kell lennie.

Szamosi Zsófia (Irén)

Filmhu: Te milyen karaktert játszol?

Szamosi Zsófi: Nagyon különleges, titokzatos figurát játszom a filmben. Egy nőt, aki visszatér. Ezt úgy kell érteni, hogy meghalt, és mivel ez egy mesefilm, lehetősége nyílik arra, hogy visszatérjen, és újból találkozik a gyerekével, aki azóta már egy öregasszony lett. Igazából ez az alak sem tudja, hogy ő az, csak valami nagyon erős vonzódást érez az első pillanattól Rózsika alakja iránt. Az egész történet alatt próbálja magát is megfejteni, hogy mi neki itt a dolga. És a szerepben az az érdekes, hogy a film legelején meg a legvégén van pár mondatnyi dialógus, egyébként majdnem néma szerep. 

Filmhu: Csak Rózsikának jelensz meg?

SZ.Zs.: Én teljes valómban jelen vagyok, egy abszolút reálisan megfogható alak, aki nem beszél, nem azért mert nem tud, hanem mert nem akar vagy mert nem egy aktív alak, hanem inkább csak reagál arra, ami történik vele.

Filmhu: És mi történik vele?

SZ.Zs.: Elkíséri Rózsikát az utolsó két napján, és igazából elviszi magával. Erről szól az ő története.

Filmhu: Tehát akkor te kíséred el a boldog halálba? Mennyiben mesei ez a szál?

SZ.ZS.: Annyiban, amennyiben kérdés, hogy hisszük-e, hogy valaki vissza tud térni a halálból vagy sem. Ha valakinek ez az abszolút realitás, akkor neki ez nem mesefilm, hanem egy valóságos történet. Részben ez, de az egész filmnek a menete vagy ahogy elmesélődik ez a történet, az semmiképp nem egy szociofilmre vall. Attól függetlenül, hogy hajléktalan-közegben játszódik, nem az a célja, hogy a mai magyar valóságot ábrázolja egy az egyben, hanem a mélyebb emberi kötődésekről van szó.

Papp Vera – Rózsika
 
Filmhu: Milyen figura Rózsika?

Papp Vera: Ez egy gyíkocska tulajdonképpen. Fantasztikus ember. Egy hajléktalan, akiről persze nem kell, nem is érdemes tudni, vagy nem is kell ezzel foglalkozni, hogy mitől lett ő hajléktalan. Egyáltalán nem sajnálja magát, bármiféle dolog történik vele, teljesen normálisan kezeli. Találkozik egy fiatal, trendi fiúval, akinek mindene megvan, és ő kirabolja, mindenét elveszi, aztán őt is kirabolják, és aztán együtt keresik a fiú útlevelét. A film ennek a két napnak a története.

Az interjúk 2005 nyarán készültek. Azóta a film utómunkálatai is befejeződtek. Incze Ágnes úgy érzi, minden úgy sikerült, ahogy elképzelte, beleértve a hangot és a trükköket is. A Randevú bemutatója a 37. Magyar Filmszemlén lesz.

fotók: Salamon András