Jameson Cinefest: Ezeket a filmeket ne hagyd ki!

Miele, Ozon, Adele

Miele

Huszonöt éve még Valeria Golino volt Tom Cruise barátnője az Esőemberben, de kismillió szereppel a háta mögött most megrendezte első játékfilmjét. Hőse, Irene (Jasmine Trinca), igazi fekete angyal, aki végstádiumos betegeknek segít lerövidíteni a szenvedésüket, és megadni az emberhez méltó befejezést. Az ominózus homokszem egy idős, jó egészségnek örvendő férfi személyében kerül a gépezetbe, akinek egyszerűen nincs már kedve tovább élni. Az öreg ezzel persze fenekestül forgatja fel a lány addigi életét. A Lux-díjra is esélyes filmet Pohárnok Gergely fényképezte.

Tore tánca

Az ugyancsak elsőfilmes rendező, a német Katrin Gebbe alaposan belenyúlt a tutiba, a Tore tánca című munkája ugyanis a szexuális visszaéléstől kezdve a szadizmus mibenlétén át az önfeláldozásig sok-sok kényes témát feszeget, arról nem is beszélve, hogy a filmet állítólag valós események inspirálták. A címszereplő Tore (Julius Feldmeier) egy keresztény punk mozgalom tagja, aki friss ismerőse, Benno (Sascha Alexander Gersak) kertjében ver sátrat, ezzel egyidejűleg azonban kettejük között kegyetlen játék veszi kezdetét.

Dicsőséges dezertőr

A nácik mind szőkék, kék szeműek, és Adolf Hitler nevével az ajkukon boldogan menetelnek akár a halálba is. Vagy mégsem? Az osztrák Gabrielle Neudecker a náci múlt elfelejtett áldozatainak, egészen pontosan azoknak az osztrák fiataloknak a nyomába eredt, akik nem voltak hajlandóak bevonulni a Wehrmachtba és részt venni a háborúban. A négy férfi próbál normális életet élni a háború utáni Ausztriában, de útjuk kiábrándultsággal, bűntudattal, elidegenedéssel és fájdalmas emlékekkel van kikövezve. 

Halima sorsa

Ez nem egy háborús film, hanem egy intim portré két, egymással rokonságban álló nőről, amivel igyekeztem valamit felfedni rólunk, történelmünk ezen zűrzavaros időszakából – nyilatkozta a horvát újhullám egyik legjobbjának tartott Arsen Anton Ostojic (Az a csodálatos spliti éjszaka, Senki fia) a Halima sorsáról. A címszereplő asszony, Halima a bosnyák háborúban meghalt, majd tömegsírba temetett fia maradványait igyekszik megtalálni, kutakodása közben azonban szörnyű titkokra derül fény. A film alapjául egy igaz történet szolgált, melyet a forgatókönyvíró, Fedja Isovic felesége hallott véletlenül a tévében: a férjet nem kellett sokat győzködni, Ostojic szerint ugyanis egy hét alatt összeállt a sztori.

A nyár császárai

Három tizenéves srác úgy dönt, kivonul a természet lágy ölére, és – az „Amíg az én kenyeremet eszed…” kezdetű klasszikust mantrázó szülőket, valamint egyéb mindennapi nyűgöket hátrahagyva – egy erdei tisztásra költöznek. Az új élet azonban új szabályokkal is jár, alkalmazkodni pedig kötelező. Az amerikai Jordan Vogt-Roberts a Successful Alcoholics című kisfilm és több sorozatepizód után ezzel a produkcióval tette le nagyjátékfilmes névjegyét.

Adele élete - 1-2. fejezet

Abdellatif Kechiche Arany Pálma-nyertes képregény-adaptációja a magyar mozikba sajnos nem jut el, de Miskolcon látható lesz. (Ráadásul a rendező korábbi filmjeit is levetítik a fesztiválon.) A hatalmas visszhangot keltett alkotásban Léa Seydoux és Adèle Exarchopoulos szeret egymásba, de olyan természetesen, hogy csak azért hisszük el, hogy filmet nézünk, mert Cannes után a sajtó műnemiszervektől, és a végletekig túlhajtott színésznőktől volt hangos. Kechiche minden felesleges sallangot lehámozott a tinilányok románcáról, nincs coming out, és szülők elől eltitkolt szeretők, csak dráma, tiszta érzelmek, és egy csipetnyi voyeurködés.  

 

Fiatal és gyönyörű

François Ozon (8 nő, Swimming Pool, Született feleség) tudja, milyen a jó szex, vagy nem fél megkérdezni. A női lélek francia virtuóza, ezúttal egy kiskorú prostituált életéről mesél, szenzációhajhászás és túlzásba vitt szexjelenetek nélkül. A főszereplő, Marine Vacth láttán pedig sokan máris új francia szexszimbólumot kiáltanak. Isabelle tizenhét éves, jó családból való diáklány, és senki nem kényszeríti arra, hogy árulja a testét. Útkeresésül mégsem a féktelen bulizást, hanem a prostitúciót választja, és unalmát idegen férfiak szórakoztatásával űzi el.  

Öld meg kedveseidet

Az eddig rövidfilmekkel jelentkező John Krokidas első nagyjátékfilmjében egy bizonyos Allen Ginsberg (Daniel Radcliffe) ismerkedik a bohémélettel, és csinál magának helyet a beatkorszak legnagyobbjai között. Méghozzá úgy, hogy szemet vet a generáció legendás figurájára, a babaarcú Lucien Carr-ra. Carr William S. Burroughs-zal és Jack Kerouac-kal barátkozik, és járulékos teherként hozza magával zaklatóját, David Kammerert. Harry Potter végérvényesen halott, de a Riverside Park leple alatt valaki másnak is üt az utolsó órája.

A világvége

A zombik (Haláli hullák hajnala) és a mindenre elszánt falusiak (Vaskabátok) után Edgar Wright gyilkos robotokat szabadít hőseire. A Cornetto-trilógia befejező részében öt gyerekkori barát látogat vissza szülővárosába, hogy végre sikerre abszolválja az „Arany Mérföldet”, vagyis végigigya a település mind a tizenkét kocsmáját. Kocsmatúrájuk utolsó állomásának, a The World’s Endnek neve azonban nem a dicsőséges utolsó korsót, hanem a közelgő robot-apokalipszist jelzi.  Ahogy azt már megszokhattuk, egy békésnek látszó kisvárosból csak a béke hiányzik, a barátságos mosoly mögött pedig hideg fém, és fogaskerekek lapulnak.

Frances Ha

A Greenberg után Noah Baumbach (Margot az esküvőn, A tintahal és a bálna) ismét Greta Gerwiggel dolgozott, ráadásul most nemcsak egy filmszerepet szánt neki. A páros mind szakmailag, mind emberileg egymásra talált, kapcsolatuk eredménye pedig egy közös forgatókönyv. Gerwig Los Angeles után Brooklynban próbálja kitalálni, hogy mit kezdjen az életével, a legjobb barátnővel, és az aktuális örök szerelemmel való szakítás után. Teszi mindezt fekete-fehérben, olyan szerencsétlenül ismerősen, hogy botladozása egy midlife crisis-szal átitatott énblognak, vagy egy egészestés Csajok-filmnek is elmenne. Több bájjal és kevesebb kivillanó testfelülettel.

+1 - Templom a dombon

Van abban valami elképesztően izgalmas, amikor a Balkánról érkező alkotók a térség közelmúltjáról mondanak mesét. Akkor is érdemes lenne rájuk odafigyelni, ha múltfeldolgozó szándékuk semmiben sem mutatna túl a délszláv háború generációkat megbénító élményén. De a Templom a dombon szerb rendezője, Srdan Golubović nem csupán egy eltávon lévő fiatal katona személyes történetét dolgozza fel, aki egyedüliként kel a szülőfaluja muszlim boltosának védelmére, hanem azt is boncolgatja, hogy másfél évtizeddel a háború után milyen lelkiismereti következményei lehetnek az akkori döntéseinknek. Vajon a háború sosem gyógyuló sebei újabb és újabb erőszakot szülnek, vagy elvezetnek minket a megbocsátás felé?