Jancsó Miklós: A mohácsi vész

Történelmi szappanopera

filmhu: Mennyire változik a humorérzékünk?

Jancsó Miklós: Fiatal korunkban komolyabbak voltunk mi is, a társadalom is, meg hát az erőszak is, ami nem viccelt s ráfizetett az, aki nem vette komolyan. Ez a mai társadalom se akármilyen, de talán a korunk miatt elnézőbben, ironikusabban állunk mi hozzá. Ámbár, ha a jövőt kémlelem, minden oka megvan az embernek az elkomoruláshoz.

filmhu:Az öt film közel nyolc éve alatt nemcsak az alkotók, nemcsak a politikai helyzet, de maga a néző is változik. Ma már úgy tekintek ezekre a filmekre, mint történelmi szappanoperákra. Így az elsőhöz képest csomó minden változott, A mohácsi vészben például más a hülyéskedés oka ?

Jancsó Miklós: Minden generáció másra szocializálódott. Török Feri mondta egyszer, hogy őt nem érdekli úgy a történelem, mint minket, ami azért érdekes, mert mindkét filmjében szerepet játszik a kor. Ehhez képest meg azt mondják, hogy „szórakoztató Jancsó film”. Uramisten, mondhatnám, ide jutottunk, még akkor is, ha szomorkás a vége.

Grunwalsky Ferenc: A film, mint forma, nem változik, mégis érzed, hogy az 5 filmből melyik film mikor készült. Ma már sokakat nem érdekel a kor, mint történelem. Kezembe került Romsicsnak a rendszerváltásról írt könyve. Tele van nevekkel, eseményekkel, amiről akkoriban sokan nem sokat vagy semmit nem tudhattunk. Rengetegen eltűntek a süllyesztőben, ma már nem emlékszünk rájuk, pedig jobban van dokumentálva, mint a „véres csütörtök”. Ezek a filmek valóban reflexiók az adott pillanatnyi korra az indulat iránya ma is érezhető, jól kivehető. A röhögés meg az a szubjektív nézőpont, ahogyan a dolgokat mutatjuk. A filmezésnek van egy kánonja Amerikában, Európában, sőt a művészfilmnek is van egy meghatározott kánonja, mi pedig másképp, ettől eltérően beszélünk. De az pontosan érezhető, hogy ez az indulat mikor mi ellen szól.

filmhu: Biztos, hogy szórakoztató ez a film? Jó rá ez a szó? Nekem a figurák vagy a zene szabadsága, anarchisztikus lázadása volt érdekes.

Grunwalsky Ferenc: Talán sokakat megzavart, hogy most egy komplett történetet mesélünk el és ez olyan, mintha visszaléptünk volna. Korábban sem csak szórakoztatni akartunk, fontosabb volt a szabadság. Az elbeszélés szabadsága. Mára tökéletesen kanonizált formává vált, nemcsak a film, hanem a moziba járás is mint szórakozás. Ami nem a kánon szerint készül, az el se jut a moziba, hisz oda más való, oda szórakozni járnak az emberek. Vagy ha a művészfilm kánonját nézzük, akkor az a modernség minden komolyságával szól hozzád, brutálisan érintve téged. Ha most valaki megnézi A mohácsi vészt, s nem látta volna a Lámpást vagy az Anyád!-at, nézne, mint vak majom a moziban, fogalma sem lenne arról, hogy ez most film vagy mi. Az őrjöngés, a hőbörgés, de a lazaság is mind áthelyeződött a privát szférába, az utcára, de hogy ez a moziban mit jelent, nehezen érthető. Pontosan ettől eltérő irányba fejlődnek a filmek s a mozi.

filmhu: Először sajnáltam azt, hogy erre a filmre is kevés volt a pénz. Nemcsak a kánon miatt mondom, de a történelmi dimenzió miatt szerettem volna látni tömegeket s nagy totálokat. A kisköltségvetésű filmek megoldásait látom. Például Halász Péter sátáni kacajával meg is oldja ezt a műfaji problémát, még hozzá jól, de nem gondoltatok arra, hogy átlépjetek a nagyfilm dimenziójába?

Jancsó Miklós: Nincs rá pénz. Nézd meg a nagy költségvetésű filmjeinket, azon sem látszik. Ha arra gondolok, hogy Várkonyi Egri csillagokja hogy néz ki, micsoda hatalmas embertömegeket mozgatnak. Á! Semmi remény rá. Mi terveztük is, hogy el kéne mennünk Isztambulba, de erre nem volt pénz.

Grunwalsky Ferenc: A múltkoriban megnéztem Wajda Lotnáját, meg A légiót. Hát az beszarás. Lenyűgöz A Gyűrűk Ura, még akkor is, ha elektronikus trükk az egész. Az a lovasroham, amit abban látunk, tényleg lenyűgöző, igazi operai mese, s teljesen mindegy, hogy érték el, hogyan digitalizálták. Wajda filmjében, amikor Zaragoza ostrománál végigszáguld a lovasság, tátva marad a szád. Mondanám én azt, hogy mérjük össze az erőinket. De erre semmi remény.

filmhu: Akkor egy ilyen lovasroham a filmtörténet része lesz?

Grunwalsky Ferenc: Igen, az. Azt talán senki nem hiszi, hogy Miki nem tudna hatalmas tömegeket mozgósítani a vásznon.

Jancsó Miklós: A Várban mi azt is terveztük, hogy megtöltjük emberrel, ott ahol a Népi Együttes pár táncosa teszi magát. Nekem is tetszik A Gyűrűk Ura, nem véletlen, hogy a Feri hivatkozik rá, de a mi eszköztárunk közelébe sem érhetett azokhoz a trükkökhöz. Pepe vetkőzős trükkje is óriási lehetőség volt, na de egy lovasroham. Sem pénz, sem ember nincs rá.

Grunwalsky Ferenc: Ehelyett a kamera mozog, s a csizmaszárról felrepülsz a Savoyai szobor magasságába. Becsapós a film, hisz története van, s várod a totálokat. A Kelj fel, komámban, ahol a Miki hadifogolyként mászkál, persze, hogy hiányzik az, hogy amikor a tank eldübörög és felmegy a kamera a magasba, a mindent elfedő füst helyett látni, hogy mögötte hadifoglyok tömege menetel. Nekünk nincs rá pénzünk, de mi látjuk azokat a totálokat.

filmhu: Nem kéne megszabadulni ettől a múlttudattól? Úgy látom, hogy teljesen megbetegíti ez a pszichózis ezt az országot.

Jancsó Miklós: Nálunk a múltat mindig lefordítják napi használatra. A magyaroknak évszázadokon keresztül az volt a nünükéjük, mind a mai napig is, hogy ők Attila utódai. Természetesen, semmi közünk Attilához és a hunjaihoz. Mohácshoz annyiban van közünk, hogy ott kezdődött el az a négyszáz év, ami végül is Trianonhoz vezetett. Előtte európai nagyságú középhatalom voltunk. Mátyás tényleg nem volt akárki. De ennek vége lett Moháccsal. Azt nem tudom, hogy jó lenne-e az, ha megszabadulnánk a múltunktól. A hatszázezer deportált zsidótól? Ennek háromnegyed része magyarnak vallotta magát. Ezzel szembe kéne nézni, ahogy Moháccsal sem akartak nagyon. A román intellektuelek soha nem nézik pesszimistán magukat. Talán Gárdonyinak jut először eszébe, hogy vissza kéne mennünk Mohácsig. Az, hogy államalkotó nép vagyunk, meghatározta a tudatunkat, ami miatt, persze, borzasztóan lenéztük azokat, akik nem ilyenek voltak. Én félig román vagyok, nyugodtan mondhatom ezt, s az én erdélyi, tehát nem regáti, román rokonaim mindig is pipásak voltak. Erre mind a mai napig lehet építeni. Már Németh László azt mondta, hogy ezt abba kéne hagyni. A magyar éppen olyan kis nép, mint amilyenek körülvesznek bennünket. Meg kéne érteni őket emiatt és barátságba kerülni velük.

filmhu: Ebben a filmben kevesebb az aktuális politikai utalás, így a napi politikai élettel kapcsolatos kritika. Ennyire túl vagyunk már Orbánon?

Grunwalsky Ferenc: Egyáltalán nem vagyunk túl Orbánon. Azt érzem, hogy egyre inkább egy teljesen óvodásokra értelmezett történelmi kép uralkodik, s ezen sem tudnak túllépni az emberek. Sokan olyan szavakat ordítoznak, amit nem tudom, hogy hol hallottak, s mit értenek rajta. A Tilos Rádió közelében lakom, hallottam az idősebbeket is üvölteni, de volt köztük nagyon sok fiatal, s kedvem lett volna riporterként lemenni közéjük s megkérdezni, hogy mit ért rajta, fejtse már ki. De valószínűleg ez provokációnak számított volna, s jól elvertek volna. Kialakult egy mágikus szórendszer, kezdődött a zsidózással, de hozzájárult egy csomó minden, ami érdekesen a húszas és a harmincas évekből ismerős. Ebben a filmben talán azért kevesebb az aktuális politikai utalás, mert súlyosan most alakul ki valami. De nem jósolok semmit. Az Európa Ház jelentése körülbelül olyan zavaros és homályos, mint ahogy a Fradi visszakapja, majd elveszíti a pontjait, s közben már senki nem emlékszik arra, hogy akkor ott mi is történt. Ki tudja azt megmondani, hogy miért kellett ott összeverekedni?

filmhu:Ez nem tesz jót a filmeseknek? Van anyaguk.

Jancsó Miklós : Jót tesz, de ennél jobb anyag volt az elmúlt rendszer, mert az elnyomás látható, jól látható.

Grunwalsky Ferenc: Nehezen megúszható, ha nagyon komolyan beszélnél, hogy ne a nemzet Cassandrájaként lépjél fel. Pedig a helyzet nagyon komoly. De nemcsak itthon, hanem az egész világon, ami megint vérben, lángban és nyomorban alakul. A filmezés kánon, amiről már beszéltünk, ezt tökéletesen megkerüli. Mindenki a boldogabb életről vagy az erkölcsi megtisztulásról beszél. Próbálják eltüntetni azt a vérözönt, ami rád ömlik, akár történelemről, akár a Bibliáról van szó. Mi nem apokalipszist hirdetünk, az a szekták tulajdonsága, de mindenki más konszolidációt hirdet, vagy úgy csinál. Azt senki nem venné jó néven tőled, ha arra emlékeztetnél, hogy az amerikai demokrácia is a Dél és az Észak véres háborújában alakult ki. Miért gondolod azt, hogy az európai demokrácia kialakulhat a periféria és a centrum összeütközése nélkül? 

filmhu: Kapa minden filmben egyre rosszabb kedvű bohóc. Sokszor gondoltam arra, hogy ennél lejjebb már nincs. A mohácsi vészben azonban már soha nem mosolyog.

Jancsó Miklós: A végén Kapa elnéz a semmibe, s az tényleg elég fájdalmas. Talán ezért igaz az, hogy bár szórakoztat a film, a végére mégis elszomorodunk. Miért is ne.