Politzer Péter vágó egy fodrász munkáját dokumentálja 65 percen át, mégis a kisjátékfilmet között indul a versenyben. Erdélyi Dániel fémet gyűjt, Csukás Sándor születésnapot ünnepel.
A K4 blokk mindössze három filmből áll, és mindjárt ki is derül, hogy miért. A Kilenc vágás ugyanis a legzavarbaejtőbb darabja az idei versenynek: hosszabb egy óránál és semmi sem mutat arra, hogy játékfilmet néznénk. Sokkal inkább tűnik egy hosszú, meditatív, eseménytelen dokumentációnak a gödöllői vasútállomáson fodrászatot üzemeltető Szarvady János egy műszakjáról - akiről egyébként a film ismertetőjét olvasva sokkal többet tudhatunk meg, mint a filmet nézve. Nehéz bárhogyan is értékelni Politzer Péter munkáját, hiszen a saját maga által kitűzött célját egyértelműen teljesíti, csak kár, hogy azt a célt nem a legkézenfekvőbb végéről fogta meg. És az is kár, hogy a Kilenc vágás nem a dokumentumfilmek között versenyez.
Erdélyi Dániel filmje, a Magasfeszültség két családfő életét mutatja párhuzamosan. Az egyik az erőműben dolgozik, a másik pedig kábelt lop a családja megélhetéséért. Bár találkozni nem találkoznak, egy tragédiában összeér az életük - társadalmi keresztmetszet a semmi közepéről.
A Születésnap, Csukás Sándor rendezése is egyike a végső csavarra építők közül. Az ismeretlen korban és időben rendezett gyerekzsúrt szemcsés ipari felvételek és a Szindbád stílusa előtti vizuális tisztelgések szakítják meg, de mire a torta kerülne az asztalra, jön a csavar. Ami ugyan kielégítő választ nem ad semmire, ami előtt zajlott, de a filmet hatékonyan lezárja.
