Kárpáti György Mór: Ott a sztori ezekben a filmekben

Interjú az Erdő című kisfilm rendezőjével

Filmhu: Erdő című kisfilmed kapcsán beszélgetünk, amelyet beválogattak a Berlinale programjába. Hogyan értesültél a hírről?

Kárpáti György Mór: Január 3-án reggel felkeltem és megnéztem a telefonomat, ott volt egy sms Horváth Szabó Ágitól, a film egyik producerétől, melyben ez állt: "Versenyben van, még titok." Nagyon ritkán alszom 12 órát, de ez pont egy ilyen nagy alvás volt, ami után mindig nagyon nehezen ébredek fel. Három órába telt, mire felébredtem, félálomban mászkáltam, utána felhívtam mindenkit: Hartung Dávidot, az operatőrt, Duszka Petit, a vágót, és elmondtam nekik a hírt. Tudtuk, hogy sok feladatunk lesz, de nagyon örültünk.

Filmhu: Gyakran megfordulsz nemzetközi fesztiválokon? Mennyire vagy tisztában a trendekkel?

K.Gy.M.: Eddig csak egy fesztiválon voltam életemben, az előző, Éjfél című kisjátékfilmemmel a 13. Tel-Aviv Student Film Festival-on, ami egy nagyon jó kis egyetemi filmfesztivál. Aztán az Éjfél a 29. Asolo Art Film Festival-on megnyerte a legjobb főiskolás film díját. Ez pont az Erdő forgatásával egy időben volt, úgyhogy oda sajnos nem tudtam elmenni.

Filmhu: Szimler Bálint az osztálytársas, aki szintén egy A-kategóriás filmfesztiválon, méghozzá Cannes-ban kezdte karrierjét az Itt vagyok című filmmel. Látsz bármilyen közös pontot a filmjeitek közt? Van egy számodra megfogható vonulat, amit mindkettőtöknek sikerült megérezni?

K.Gy.M.: Az osztályom nagyon jó társaság. Sokat köszönhetünk Enyedi Ildikónak és Máthé Tibornak is, aki az operatőrök osztályfőnöke. A gyakorlatok és a filmnézések sokat adtak, nagyon sokat beszélgettünk. Jó és inspiráló közeg alakult ki, bár néha fárasztó is - de a lényeg, hogy létrejött egy közös alap. Ez tényleg egy jó csapat, a többiek filmjeit is érdemes nézni. Az egész osztályra igaz, hogy a filmjeinkben egyszerűen próbálunk a fogalmazni. A hozzáállásunkban, a filmnyelvben, vagy akárhogy nevezzük, ez a közös. Benne van az öt év közös gondolkodás, az órák Enyedi Ildikóval és Máthé Tiborral. Meghatározó.

Filmhu: A sztori kicsit háttérbe van szorítva a filmjeitekben...

K.Gy.M.: Szerintem ott a sztori ezekben a filmekben. Néha töredékesen, máskor pedig szokatlanul részletező kivitelezésben. Miközben a forgatókönyvírást főleg az amerikai struktúra szerint tanuljuk, néha mégis eltérünk ettől. Élethelyzeteket, állapotokat akarunk megmutatni. Én szeretem kihagyásokkal elmondani a történetet, hogy a néző gondolatban egészíthesse ki ezeket a részeket. Ebben is ott van a további lehetőség arra, hogy létrejöjjön a sztori.

Filmhu: Én a személyességet is nagyon fontosnak tartom, Szimler Bálintnál és Reisz Gábornál mindenképp, a te filmjeidről nem derül ki egyértelműen, mennyire alapulnak saját történeten...

K.Gy.M.: Mindig valamilyen korábbi élményemből indul a film, és elsőként a helyszín jut az eszembe. Az Éjfél-nél az éjszakai iskola volt a kiindulópont, és aztán kezdtem az írást, amelynél 7-8 évvel korábbi, gimnáziumi érzeteket dolgoztam fel. Most pedig az erdő-helyszínből indultam ki, azt a feladatot adtam magamnak, hogy játszódjon az új film egy erdőben, és legyen sötét sztori. Eszembe jutott egy korábbi élményem: évekkel ezelőtt a Normafán voltam, esti órákban, tehát alkonyatban szembe jött velem egy elég furcsa alak, és valahogy azonnal bevillant vele kapcsolatban, hogy gyilkos. Valahogy úgy világított a szeme, vagy úgy szürkéllett, nem tudom... A gyilkos, aki visszatért a tett helyszínére. Ijesztő képzetáramlás volt, el is húztam onnan gyors léptekkel. Elkezdtem erről fantáziálni. Gondolkoztam, hogy milyen lehet, ha valaki véletlenül egy bűntény részleteinek szemtanújává válik, hogyan hat rá ez a sokkélmény.

Filmhu: Hogy lehet öt producert megnyerni egy vizsgafilmhez?

K.Gy.M.: Az iskola eddig is csak kevés támogatáshoz jutott. A filmgyártó és az eszközkölcsönző cégek segítsége mindig nagyon fontos, a támogatásuk nélkül nem is lehetne leforgatni a vizsgafilmeket. Az Erdő-be a KMH Film (Pusztai Ferenc) pénzzel szállt be, a KraatsFilm (Iványi Marcell és Noel Villers) eszközökkel, kamerával és utómunkával, és az Inforg Stúdió (Muhi András) is munkakapacitással. Szerintem mostanában így lehet filmet csinálni, hogy sokan összefognak. Főként Horváth Szabó Ági érdeme, hogy ezt az együttműködést összehozta.

Filmhu: Kialakult a stáb, akikkel akarsz és jól tudsz együtt dolgozni?

K.Gy.M.: Horváth Szabó Ágival, Hartung Dáviddal, Duszka Petivel, Szlávik Julival már beszéltem a következő filmtervemről – de az Erdő egész stábjával nagyon jó volt a munka, szeretném, ha minél többen újra együtt dolgoznánk. Persze, a csapat egyre bővül.

Filmhu: A szereplőidre hogy akadtál rá?

K.Gy.M.: Kőszegi Mari volt az előző filmemben, az Éjfél-ben az egyik főszereplő. Egger Gézát és Fritz Attilát Kárpáti Pisti unokaöcsém révén ismerem, ő végzős a színházrendező szakon, és minden filmemnél tanácskozunk. László Attilára egy színművészetis buliból emlékeztem. Muhi Zsófi máskor is segített a filmjeimnél, és most szerepelni is eljött.

Filmhu: Mikor játszódik a film és miért volt fontos számodra, hogy a múltba tedd a történetet?

K.Gy.M.: Nincs pontosan meghatározott évszám, a '70-es évek végén játszódik a film. Ezzel is egyfajta távolság-érzetet akartam létrehozni. Mondtam az alapélményemet a Normafánál, ott sem volt semmi biztos - ahhoz, hogy maradjanak kérdések a levegőben, ezek jó eszközök: hogy múltban játszódik a film és, kihagyásokkal operálunk.

Filmhu: És miért vonzanak ezek a zárt közegek? Az iskola, a tábor....

K.Gy.M.: Azt már akkor tudtam, hogy erdőben játszódó filmet szeretnék csinálni, amikor a Normafás eset még nem jutott eszembe. Tavaly az operatőröknek volt egy gyakorlatuk, erdőben forgattak, és azóta foglalkoztatott, hogy én is csináljak egy filmet, ami erdőben játszódik. Valahogy mindig a helyszíntől indulok. Az Éjfél esetében is az volt meg elsőként, hogy legyen a helyszín egy iskola, éjszaka. Most meg az, hogy egy erdőben történjenek szélsőséges dolgok.

Filmhu: Miért döntöttetek a fekete-fehér mellett?

K.Gy.M.: Ennek vannak gyakorlati okai is. Eredetileg színesre terveztük a filmet, olyan hangulatú fényeléssel, mint a régi Agfa-fotók színvilága. A forgatás során néha lecsavartam a színt az assziszt-monitoron és néztem hogy mennyire érdekes a kép fekete-fehérben. Jól működik, valahogy nyersebb, és talán még inkább fénykép-szerű. Aztán mindig magamra szóltam, hogy nem ezt tervezzük, és visszacsavartam színesre a képernyőt. Szeptember elején forgattunk és októberben körvonalazódott, hogy mit kéne még hozzáforgatni, de akkor már ősz volt, sárgák voltak a levelek, lehet, hogy össze tudtuk volna fényelni, de a vágásnál elég zavaró volt, hogy az egyik snittnél zöldek a lombok, a másiknál pedig sárgák. Emiatt lehúztuk a színeket az Avid-projectben, és visszajött az az érzés, mint amikor a forgatás alatt lecsavartam a színeket. Megnéztük egyben a filmet, és onnantól fekete-fehér maradt. Rájöttünk, hogy ehhez az elbeszélésmódhoz ez nagyon passzol.

Filmhu: Láttam a neved egy irodalmi folyóiratban, illetve úgy tudom, írtál már több kisprózát. Hogyan dől el, hogy melyik történet kisfilm és melyik próza?

K.Gy.M.: Néha tényleg írok. A legjobb anyag talán 2008 nyarán készült, egy kevésbé sikerült kisfilm után, amikor egy kis időre herótom volt a filmezéstől. Kábé húsz egyflekkes történetet, villanást írtam. Ezek közül három megjelent a Holmiban. Azóta szerencsére jobban összejöttek a filmek, úgyhogy az írás háttérbe szorult. Szabadidőben fogok írni...

Filmhu: Tudnál másnak forgatókönyvet írni és szívesen megrendeznéd más könyvét?

K.Gy.M.: Az utóbbit jobban el tudom képzelni. Nagyon jó lenne, ha valaki egyszer megtalálna egy jó krimi-forgatókönyvvel, egy igazán csavaros történettel.

Filmhu: Mi az etalon számodra krimiben?

K.Gy.M.: Az elmúlt években készült filmek közül a Vérvonal, Baltasar Kormákurtól szerintem egész jó volt. Nem is a sztori miatt, sokkal inkább a hangulata, a ritmusa és a szereplők miatt. Sötét, kétségbeejtő, mégis van benne valami fanyar humor. Érdemes megnézni, a hangulata miatt mondom azt, hogy etalon.

Filmhu: Mi újság a diplomafilmeddel?

K.Gy.M.: Elvileg kisjátékfilmmel fogunk diplomázni, de ősszel a filmszakmai helyzet nehézségei miatt kénytelen volt az MMKA visszavonni azt a pályázatot, amelyre beadtuk a terveket - most ülünk és nézünk magunk elé.... ez így persze nem igaz, vannak jó órák, ötletek, hogy milyen feladatokat csináljunk, de a diplomafilmmel kapcsolatban semmit nem tudunk. Ül ez a jó banda, nyolc végzős rendező és operatőr a Szentkirályi utcában... Fogalmunk sincs, hogy mikor sikerül összehozni a diplomafilmünket.

Filmhu: Gondolkoztatok olyasmiben az osztálytársaiddal, mint az előttetek végzett forgatókönyvíró csapat Fiction Science Labor nevű csoportosulása, vagy például a Madzag Egyesület, amely a Simó-osztályt tömöríti?

K.Gy.M.: Volt ilyesmiről szó, és remélem, hogy meg fogunk jelenni valamilyen közös platformon. Szerintem egyelőre mindenki próbál majd utazni, külföldi pályázatok után nézni, alkotói ösztöndíjakat szerezni, és ha van valamilyen filmes munka itthon, akkor azokba bekapcsolódni. Most van az utolsó félévünk, de szerintem később is össze fogunk gyűlni.

Filmhu: Ha jól tudom, alakul a nagyjátékfilm-terved is. Lehet erről valamit tudni?

K.Gy.M.: A nagyjátékfilm-tervem, mint az eddigi rövidfilmjeim is, a tizen-huszonévesek korosztályáról szól. Egy nyári táborban játszódik, ahova érkezik egy kívülálló személy, akinek a jelenléte egyre nagyobb zavart okoz. Most csak ennyit mondok. Aztán majd egyre többet. A történetet Nagy V. Gergő dramaturggal fejlesztjük. A KMH Film-mel, Pusztai Ferenc és Horváth Szabó Ági producerekkel kezdjük el megvalósítani.

Filmhu: Mész a filmeddel Berlinbe?

K.Gy.M.: Igen, és még heten jönnek velem a stábból. Szeretném a Berlinale Shorts kategóriában az összes filmet megnézni. A mienket négyszer fogják vetíteni.

Filmhu: Mikor láthatja a hazai közönség az Erdőt?

K.Gy.M.: Február végén szeretnénk tartani a bemutatót.

Filmhu: Gondoltatok arra, hogy kísérőfilmként vetítenétek?

K.Gy.M.: Volt már ilyen megkeresés és gondolkodunk rajta.

Filmhu: Ha bármelyik rendező bármelyik filmje mellett szerepelhetne kísérőfilmként az Erdő, melyiket választanád?

K.Gy.M.: Hú, jó kérdés. Például a múlt héten láttam az .... és hamarosan a sötétség című, 1970-ben készült filmet. Majdnem végig nagyon tetszett. Mondjuk, ha annak felújítanák a kópiáját, az előtt lehetne az Erdő.