Két fillér, hét krajcár
Kiss Róbert
- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Volt egyszer egy asszony Kiskunhalason (szociális munkás, országgyűlési képviselő 1985-1990), aki elhatározta, hogy szegényeknek, - három- és többgyermekeseknek – első, önálló lakást épít. Tíz magyar és tíz roma családnak felépült a kertes háza. 1996-óta „házal modelljével”, és mindenki elismeri: miniszter, államtitkár, polgármester. A módszer ennek ellenére nem került be egyetlen kormány programjába sem. Az asszony fészekrakásról beszél, és a munkanélküliek, hitelképtelenek otthonteremtéséről. A nagy küzdőt, és sikereit: Tóth Istvánnét, Irénkét mutatja be a film.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
A stáb egy régóta összeszokott együttes, akik már több filmben dolgoztak sikeresen együtt. A film anyagi hátterét a pályázaton elnyert összeg fedezte.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
Eljutottunk egy olyan boldog cigánycsaládhoz, akik „gyönyörűen” laknak és a családfőt irigyli a bátyja, a húga és az összes többi „Sáros úti” roma. Mi a különbség? Az életszemlélet, az életvitel. Aki nem emeli meg élete „súlyát”, annak marad a nyomor.
- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
A pályázat és az eredményhirdetés között megváltozott az ÁFA-törvény, e miatt a nettó elszámolás helyett bruttó elszámolás lépett életbe. A költséggazdálkodást ennek következtében módosítanunk kellett, egyes gyártási helyszínek összevonásával sikerült kigazdálkodni a megnyert pályázati összegből a film gyártási költségeit.
