Kitano Takeshi: Fiú

Kamasz-útra

A japán reneszánsz ember, Takeshi Kitano színész, rendező, showman, festő és – mint azt a Fiú címre keresztelt novelláskötete (is) bizonyítja – író egy személyben. Az eredetileg 1987-ben napvilágot látott karcsú kis könyvecske mindössze három, rövidebb írást tartalmaz, melyek közös nevezője a kora tinédzserkor, a férfivá érés első, jelentősebb próbaköve.

A főhősök a gyerekkor és a felnőtt lét határán egyensúlyozó fiúk, akik új értékek, a megváltozott élethelyzetük, alakuló önmaguk elfogadásával küzdenek. Ahogy a kiindulópont, úgy a srácok szülőkhöz való viszonya is hasonló: az apa figurája szinte teljesen hiányzik ezekből az írásokból, vagy ha jelen is van, igazi megfoghatatlan szellemalak, más tekintélyszemélyek helyettesítik őt: a Bajnok kimonóban című novellában egy sportbajnok osztálytárs; a Csillagbölcső című írásokban az idősebb testvér; az Okamesan című novellában egy motoros bandához tartozó lány. (Nem véletlenül nyilatkozta az író-rendező az apjáról egy helyütt: „Kisfiúként alig beszéltem vele. Részeg volt, erőszakos, inkább az ágy alá bújtam”; vagy, ahogy a Bajnok kimonóban című novella megfogalmazza: „–Mit csinálsz itt, te szerencsétlen? – förmedt rám az apám. – Nem fogsz ebben masírozni idebent. Na, gyerünk, mars az ágyba!/Papa mindig ilyen hangon beszélt velem, főleg akkor, ha ivott”).

A novellák fő motívumai visszatérő témák Kitano filmjeiben Kids return

A biztos családi háttér hiánya mindhárom írásban ahhoz vezet, hogy a fiúk kortársaik céltáblájává válnak. A szövegekben visszatérő motívum a megalázottság, a gyengeség, az erősebb iskolatársaknak való kiszolgáltatottság érzése. Ki-ki úgy és abban keres hát kapaszkodókat, vigaszt, amiben tud – van, aki a sportba, van, aki a tanulásba menekül (Bajnok kimonóban, Okamesan); a Csillagbölcső testvérpárja a Sirius tanulmányozásával és egy tíz centiméteres távcső ellopásával bizonyítja magának, hogy ér valamit („Most már csak a csillagokban bízhattunk. És úgy éreztem, ebben halott apánk is egyetértene velünk”). Az érzelmi biztonságot, a stabilitást a fiúk csak egymásban találhatják meg; önzetlen segítséget, szállást az Okamesan főhőse, Ichiro is csupán egy vele egykorú lánytól kap.

A novellák mindegyikét átlengi valamiféle fájdalmas nosztalgia, mint arra a legsikerültebb darab, a Csillagbölcső idézete is példa: „Mostantól mindegyikünk a saját életét éli, és csak magunkban bízhatunk. Érted? Anya azt teszi, amit akar. Én is a magam útját járom. És bármilyen kicsi vagy még, neked is a magad életét kell élned, akkor is, ha még csak negyedikes vagy. Ezért nézzük meg először is a Siriust. Mert meg kell lennie. Ezt a csillagot apa is megnézte volna. Érted?”

Az apró, lírai részletek iránti elkötelezettség Kis return

A felnőttek világa – a csupán pillanatnyi, apró örömeket tartogató gyerekkor ellenére – sem vonzó alternatíva a fiúk számára (a szülők olyanok, amilyenek; és a többi felnőtt sem különb náluk („Ichiro kinyitotta az apró dobozt, benne vagy húsz, fahéjjal ízesített aprósütemény csinos sorokban./–Miért nem kóstoljuk meg? – szólt a vezető, hanyagul oldalra nyújtotta a kezét, kiemelt három darabot, és a szájába hajította./Ichiro nézte az ujjait, vaskosak és érdesek, ahogy az ember ezt el is várja egy kamionsofőrtől./A fiú arra gondolt, ilyenek a felnőttek, pont ilyenek” – Okamesan.) Igazi elégtétel hát, hogy az egyik kis hősük, kortárs példaképük, Tökfej (Bajnok kimonóban) „az iskola legbátrabb, legerősebb diákja, aki csak a tanulásban volt reménytelen, most egy sikeres vállalat elnöke.”

A novellák fő motívumai (testvérek közötti bensőséges kapcsolat; kortársaknak való kiszolgáltatottság; abúzus apafigura) visszatérő témák Kitano filmjeiben (Fivér, Forráspont, A kölykök visszatérnek stb.) is, akárcsak a visszafogott, távolságtartó (ha némi sztereotípiával akarunk élni: japán) ábrázolásmód, az apró, lírai részletek iránti elkötelezettség.

A mindössze száznegyvennégy oldal a gyerek- és a kora tinédzserkor elfogulatlan, idealizálástól mentes megjelenítése. Keserédes bizonyítéka annak, hogy a felnőttkor gyakorta nem más, mint kísérlet arra nézve, hogy az ember kiheverje valahogy az életének azt az időszakát.

Takeshi Kitano. Fiú. Scolar. Fordította: Lázár Júlia. 144 oldal, 2495 Ft.