Körverseny

Olimpia 2

Vitray Tamás az első aranyérem kapcsán megeresztett egy mondatot, miszerint az tíz, sőt, tizenöt millió magyar szívét dobogtatja. Rendben van. Csak nem mindegy, milyen tálalásban. Vitrayék, tudnak róla vagy sem, számolnak - e vele vagy sem, de hála istennek nincs kizárólagos joguk az athéni közvetítésekre. Velük paralel ad a Eurosport kereskedelmi csatorna olimpiai műsorokat megfelelő tartamban, vérprofi szerkesztői háttérrel.

A kontroll

Ez tárgyszerűen annyit tesz, hogy a hatalmas napi kínálatból merítenek "egy témát", amelyet alfától omegáig végigkísérnek. Mondjuk, a maratoni kerékpáros körversenyt az induló centiméterektől a 210 kilométernyi befutóig. Ennek az a nézői haszna, hogy beható élményt kapunk a kerekezés gyilkos sportágából, a menők taktikázásaiból, a mezőny önfeláldozó hajtásából, a bukásokból, s abból, hogy némelyik elcsigázott versenyző légszomjjal küzdve "miért s hogyan áll ki?". Ilyenkor az elcsépelt közhely: "nem a győzelem, hanem a részvétel számít" - véres, átélhető valósággá válik.

Vagy menetelesen közvetítik a 100 -as, 200 -as úszó selejtezőket: 4- 5 - szöri nyolcas mezőnyöket világklasszisokkal és esélytelenekkel, utóbbiak már mind megúszták az ún. kvalifikáló szinteket, még sincs esélyük feljutni a középdöntőkig. Drámai is, meg tanulságos is, hogy mennyien törekednek, küzdenek, robotolnak Izlandtól Botswanaig világszerte a végső győzelem reménye nélkül. S csak felfogás kérdése, hogy csüggedünk - e vagy lelkesülünk eme panoráma láttán. Amelyből itt - ott kivillan a "mi Kovács Ágink", vagy még névtelen siheder reménységünk. A medence vize meg forr, az alsó, vízalatti kameraállásokból látni, hogyan feszülnek, lazulnak az izmok.
 
Esti számonkérés

Vitray a nézők nevében, jó demagóg módon leckézteti úszóink egyik edzőjét a közepes teljesítmények miatt. Rosszízű vizsgáztatás, együtt szégyenkezem a mesterrel. Kedvem támadna oda szólni a szerepét tévesztő tévés manusnak: "ti meg kicenzúráztátok az olimpia másik uszodájában zajló vizuális csúcs eseményt, öt - hat kamera közvetítette a férfiak páros műugrását (Auerbach csavarszaltók, légi mutatványok, stb) és ott, a magasfeszültségben az esélyesek, a kínaiak, az oroszok, az amerikaiak sorra rontottak, hátukra estek, félre csobbantak. Láthattuk lassítva, magasból, oldalvást, hátulról, szemből, hogy ezek a klasszisversenyzők "félnek". Hogy félelmük ragadós. S így az esélytelen görögök (nem féltek) nyertek egy váratlan aranyat. A hazai közönség méltán tombolt. Vitray summáz: "ez nem volt egy eseménydús nap". Én lábjegyzetelek: "mennek a vitorlásversenyek égei - tengeri vízben, beindultak a gyönyörűséges ló - ember díjugratások, forr, tombol a mű  hegyi folyam sodrása, abban szlalomoznak kis kajakokkal izompacsirta nők és férfiak, a 21. század őrültjei."