Lakos Nóra: Senki nem az anyanyelvén beszélt
Interjú a Sarajevo City of Film résztvevőjével
Lakos Nóra tavaly vett részt a Sarajevo City of Film nevű programban - a pályázatról, a munkáról, az elkészült filmről a Daazo kérdezte a filmrendezőt.
Lakos Nóra: Egy éve végeztem a Színház és Filmművészeti egyetem filmrendező szakán. Több kisfilmet forgattam az egyetem alatt, amelyek hazai és nemzetközi fesztiválokon versenyeztek. Az elmúlt egy évben a diplomafilmemen dolgoztam, ami egy német-magyar koprodukcióban készülő 60 perces humoros dokumentumfilm, aminek a keretét egy bajusz Európa-bajnokság adja. (Cikkünk a bajuszbajnokságról készülő filmről) Emellett leforgattam Szarajevóban egy kisfilmet a Sarajevo City of Film keretében. (Egy Lakos Nóra videóklip)
filmhu: Mitől ver hevesebben a filmkészítő szíved?
Lakos Nóra: Egy film készítése a forgatókönyvírástól kezdve egy különleges állapotot hoz magával. Szeretem megélni, ahogy keveredik a készülő film által létrehozott világ, a “valós élettel”. Jó ebben a kizökkent időben létezni. Emellett csodálatosnak tartom, hogy megjelenik a fejemben egy kép, majd sok hónappal később egy csomó ember közös munkája révén egy csaknem ugyanolyan kép jelenik meg a vásznon. És ez egészen elképesztő tudva, hogy a stáb nagy része egyébként nem is ismeri a forgatókönyvet, mert nem az a dolga, hanem valamilyen technikai dologért felel például. Mitől ver gyorsabban a filmrendező szívem? Hát talán amikor forgatás alatt egy olyan jelenethez érünk, ami valamiért (technikailag, vagy színészileg) nehéz és még előtte vagyunk. De azt is szeretem, amikor már kész a film és hallom a közönség reakcióját. Egyébként, meg filmrendezőként arra törekszem, hogy nyitott legyek teljesen különböző dolgokat kipróbálni, hogy ne ragaszkodjak semmilyen sémához. Ezért viszonylag különbözőek a filmjeim. Persze az ember nem bújhat ki a saját bőréből és nyilván minden törekvés ellenére vannak visszatérő dolgok, vagy stílusjegyek, amik felismerhetőek lehetnek.
filmhu: Miről szól a Sarajevo City of Film keretében készült legújabb kisfilmed?
Lakos Nóra: Ez a film Cserna-Szabó András Fél négy című novellás kötetéből az “Egy nő azonosítása” című írás kreatív adaptációja. Valójában az eredeti novella csak a keretét adja a kisfilm történetének: az elejét és a végét. A köztes részt meg hozzáírtam. A történet nagyon egyszerű, egy íróról szól, aki próbál megformálni egy női karaktert, Edinát. Folyamatosan változtat rajta valamit, a haja színét, a hangját, a stílusát, a nemzetiségét, az ízlését, a tanulmányait. Minden változtatás valamilyen következménnyel jár. Az író lassan beleszeret saját teremtményébe s egy egyéjszakás kalandba bonyolódik vele. Az író végül változtat egy utolsót, s eldobja a történetet, viszont a karaktert megtartja egy későbbi, talán jobb forgatókönyv reményében. A film végül is az alkotás és az alkotó kapcsolatát birizgálja meg, nagyon játékos fomrában. Ebben a filmben a látvány, a díszlet és jelmez elemek igen hangsúlyosak, Edina vagy 10-12 jelmezben jelenik meg a történet alatt. A filmben van épített díszlet, és haszáltunk digitális és tradícionális trükköket is.
filmhu: Szerinted miért a te filmtervedet választották, mi az erőssége?
Lakos Nóra: Hát ezt nagyon nehéz megmodani. Amit hallottam, hogy azért mert “nagyon vizuális”. Igazából az utolsó pillanatban vettem észre egyáltalán, hogy van ez a pályázat, és szerencsére pont a kezembe került ez a novellás kötet, amit évek óta nem vettem elő. Ami vicces, hogy még a filmművészetis felvételimen volt egy ilyen kérdés, hogy milyen magyar irodalmi művet adaptálnék és akkor ezt írtam be. Valahogy aztán ez a terv feledésbe merült az egyetemi évek alatt és úgy tűnik jókor került elő, mert végül beválasztották. Miután kevés volt az idő a leadásig, egy nagyon kezdetleges tervet adtam be, ami rengeteget változott a forgatásig. Így utólag nehéz megmondani, hogy az akkori verziót miért választották ki. Azt hiszem, hogy a kreatív ötleten túl, ami elég szubjektív, hogy kinek tetszik, vagy sem, az fontos nekik, hogy tényleg kisfilmes ötet legyen, ne valami nagyjátékfilm rövidített változata és hogy 3 nap alatt leforgatható legyen.
filmhu: Milyen érzés volt részt venni egy ilyen projektben, mint a Sarajevo City of Film? Miben különbözött a munka a korábban megszokottól?
Lakos Nóra: Az ötlet az, hogy a balkáni országokból (amibe beletartozik Románia és Magyarország épp úgy mint Görögország, Törökország és az exjugoszláv államok) érkező fiatal filmesek együtt dolgozzanak. Minden évben négy rendezőt és négy fiatal producert választanak ki a térségből a programra és támogatják a filmtervét. Ez azt jelenti, hogy biztosítják a gyártási költségeket és Szarajevóban nagyrészt helyi stábtagokkal leforgathatja a kisfilmet, amit az évben a Szarajevó Filmfesztiválon mutatnak be, majd azt követően több fesztiválra is küldik. A rendező két stábtagot hozhat magával otthonról és még választhat színészt, vagy forgatókönyvírót a Talent Campus tagok közül. Ahogy általában mindenki, én is az operatőrt (Bálint Dani) és a vágót (Barsi Béla) választottam otthonról. A főszereplő színésznő (Tompa Eszter) a Campusból jött. A többi stábtagot és színészt Szarajevóból adták. Tehát sok nyelvű stáb állt össze, akik nagyrészt életükben először dolgoztak együtt és az idő az előkészítésre és a forgatásra is elég rövid volt. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy senki nem az anyanyelvén beszélt, és mind technikai felszereltségben, mind a stáb gyártási részlegében komoly hiányosságok voltak, amelyekkel sokszor az utolsó pillanatban kellett szembesülnünk. Összességében azért izgalmas kihívás volt és sok olyan emberrel találkoztam, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni.
Az interjú eredeti, angol nyelvű változatát a Daazo online, World of Shorts magazinjában olvashatod el: