Lóth Balázs: Nincs mese

Magyar valóságmese

Nagy vállalkozásba kezdett a Celluloid Műhely. Számtalan kisfilmes elismerés után végre megszületett az első nagymozijuk. Lóth Balázst – aki egyszemélyben a Nincs mese rendezője, operatőre, társforgatókönyvírója és társproducere, összeült a film dramaturgjával, Maczkó Zoltánnal és a főhőst alakító Inotay Ákossal, és írtak egy igazi stíluskevercset. Nincs mese, itt aztán minden felbukkan, ami csak egy zaklatott álomban előfordulhat. Először is természetesen a madárfüttyös főcím a Magyar Népmesékből, aztán meg maga a Bánffy György alakította kockás pokrócba tekert nagypapa-figura, aki az egészet szép tempósan elmeséli. Hogy a történet mai legyen, kell bele egy kis mátrixos 3D utánérzés, némi tévésokk és persze pár kocka Hollywood. Ebből a kavalkádból nehéz igazán stílusos, jól összeforrt, finoman groteszk nagyfilmet összerakni, különösen, ha a poénok nem ott koppannak, ahová célozták őket, a tanulság meg elvész a a változatosságban.

Az egyszeri szegénylegény, a legkisebb fiú, aki persze kellőképpen mihaszna is, vándorútra indul, hogy bebizonyítsa, nem hiába fohászkodott a kedves mama gyermekáldásért. És akkor jöhetnek a szokásos meseelemek némi svédcsavarral. Felbukkan az aranyhal, aki „a jót tett helyébe jót várj” alapon végül nyárson végzi, Nagyotlépő, Messzelátó és Gyorsankúró problémamegoldó brigádként sorakozik fel Tóbiás-Málészáj mögé, a három próba pedig hogy-hogynem egy igazi vérgagyi tévéshow keretein belül realizálódik. Tóbiás útját különféle gonosz törpék keresztezik, egy cukrász, egy hamburgerárus, no meg egy hentes  Utóbbitól az álkínai éttermébe vezetnek a szálak, ahol rendkívül gyanús húsok kerülnek a keleti konyha rajongóinak asztalára. Mindezt bukszusnak álcázott „kertészeti kamerák” kísérik ádáz figyelemmel. A Novák Péter vezette beetetőműsor tulaja nem más, mint Király úr, aki az ostoba játék színfalai mögött valójában hatalmi harcot kezdeményez a maffiavezér Császárral. „A játékost” bedobják a mélyvízbe, „elvegyül, kiválik”, az örök lúzer győzedelmeskedik, és …Itt a vége, fuss el véle! De hogy kivel, no meg hova, az már nem is olyan mesébe illő.