Macerás ügyek - Alantas komédia - beszélgetés Hajdú Szabolccsal
- A Macerás ügyek csak munkacíme a készülő filmnek, de még nem tudtunk választani megfelelőt, bár ötletünk az van sok, például az Alantas komédia vagy az Én vagyok én te vagy te; Úgy állsz, mint egy kérdőjel...
A történet maga egyszerű, inkább a jellemek fontosak. Van egy nő, akit elzülleszt a szerelem, egy fiú, aki ebbe a nőbe szerelmes, de ez az érzés olyan felkavaróan erős, hogy a beteljesülésért képes az egész személyiségét megváltoztatni. A fiúnak van egy nagyon jó barátja, akinek el kell döntenie, hogy homoszexuális-e, vagy csak túlságosan szereti a barátját.
A két férfi között a nő feltűnéséig szoros barátság volt, és ebből ered a bonyodalom. Vajon fenn tud-e maradni a barátság ebben a hármas viszonylatban, ki tud-e alakulni a szerelem, el tudja-e viselni ezt a barátságot, és maga a környezet hogyan éli meg az egész történetet.
- Honnan jött az ötlet és a lehetőség a kivitelezéshez?
- Az ötlet körülbelül négy éve született, mikor a főiskolán egy autobiografikus ihletésű szerelmi történetet kellett novellává formázni. Tavaly nyáron a főiskolai tanárom, Simó Sándor ajánlatára ezt adtam be az NKÖM pályázatára, persze felújított formában. Kerültek bele újabb motívumok, és aktuálissá kellett tenni az egész történetet. A pályázatom elfogadták, de kaptam segítséget az MMK-tól is, valamint Budai György révén a tv2 is érdekelt a filmben.
- A korábbi négy rövidfilmedhez képest milyen tapasztalatokat szereztél az első nagyjátékfilmet készítve.
- Nekem ez nem jelent különösebb megrázkódtatást, váltást. Ez az ötödik filmem. A különbség inkább a munkafeladat méreteit jelzi, mivel most 35 napig forgattunk. Körülbelül negyven ember alkotta a szűkebb stábot, de voltak 300-400 fős jelenetek is, ami fizikailag is komoly megpróbáltatás.
- Mikor és hol forgattatok, hogyan válogattad össze a színészeket?
- Június elején kezdtük a forgatást Debrecenben és ebből a közegből kerültek kiválogatásra maguk a szereplők is, akik többnyire gyermekkori barátaim. Nem hivatásosak, de mivel már az előző filmekben is játszottak, és ezáltal váltak színészekké. Vannak erdélyiek is köztük, sőt a vágó és a díszlettervező is az. Magyarországon még szerencsére nem működik ez a rossz értelemben vett producer-centrikus filmkészítési módszer, és Simóval már a főiskolán jó volt a viszonyom. A stáb megválasztásában teljes szabadságot kaptam.
- Most hol tart a film?
Sok bonyodalom után most végre a főiskolán nyílt lehetőség a film megvágására. Körülbelül négy hónapra van szükségünk a teljes befejezéshez, azaz a Filmszemlén már remélhetőleg ott leszünk.
- Mit vársz a bemutatótól, hiszen ez a film valószínűleg több nézőhöz fog eljutni, mint az eddigiek?
- Én használati tárgynak tartom a filmet ,ami remélhetőleg megtalálja az embereket, és elkísér egy napra, egy hétre, esetleg egy egész életen át. Engem is filmek neveltek, alakítottak.
Az, hogy hogyan fogadják a filmem, annyiban foglalkoztat, hogy ha nagyon nem tetszik a közönségnek az korlátozza majd a lehetőségeimet, márpedig én szeretném megcsinálni a következő filmemet is. Ezenkívül azt hiszem elég őszinte voltam ahhoz, hogy vállaljam, persze nekem is rosszul esik, ha az embereknek nem tetszik a filmem, bár a spektrumot megpróbáltam kiszélesíteni, hiszen nagyjátékfilmről van szó.
- Milyen terveid vannak a film után, várhatjuk a következő nagyjátékfilmet?
- Már megvan a következő filmtervem. Tavaly októberben írtam egy színházi darabot, amit még mindig játszanak a Stúdió K-ban, Aranyszögekkel kivert hazugságok címmel. Ezt szeretném filmre vinni. Furcsa, groteszk történet arról, hogy emberek hogyan használják ki más emberek gyengeségét, és ebből hogyan nyerészkednek. Ipari kapcsolatokról szól. Romániában szeretnénk forgatni, de még nincs pontosan behatárolva a helyszín, ötletgazdag környezetet keresünk. Erre is beadtunk egy pályázatot.