Macskajáték - Makk Károly

Makk Károlynak két filmjét is vetítik ezen a héten a csatornák. A Szerelemmel még májusban foglalkoztunk, most a Macskajátékot szeretném ajánlani. E nagyszabású filmet ritkábban tűzi műsorra a tévé, most bizonyára Makk hetvenötödik születésnapja szolgál alkalmul.

Moziban 1974 őszén mutatták be, több mint huszonöt éve. A Szerelem hatalmas művészi sikere után Makk Károlytól mindenki, nézők, kritikusok, az egész szakma nagyon sokat várt, s az ilyesmi ólomsúlyként nehezedik egy alkotóra. A Szerelemhez egy nagy író, Déry Tibor novellái szolgáltak irodalmi alapul, a Macskajáték esetében egy másik jelentős prózaíró, Örkény István műve a magasra helyezett trambulin. Érdekes módon a Macskajáték eredetileg is filmnovellának készült már a hatvanas évek végén, bár akkor nem sikerült leforgatni. Örkény később írt belőle színművet, hogy aztán ez a dráma a modern magyar színház egyik legnagyobb visszhangú, legtöbbször játszott darabja legyen, Budapesten, vidéken és külföldön. (A forgatókönyvet még a filmpremier előtt leközölte az akkori, Bíró Yvette-szerkesztette Filmkultúra.)

Előbb valamit a mára nagyrészt érthetetlenné vált politikai "pikantériáról". A Szerelemhez képest a Macskajáték kevésbé tűnik éles és bátor politikai kihívásnak. A filmnek vagy könyvnek természetesen nem is feltétlenül kell direkt és éles politikai kihívást jelentenie, ha jelent, az inkább a kulturális közeget, a politikát minősíti. A "kultúrpolitika" pedig (igen, sajnos volt ilyen, és még sajnosabban ma is van) nem ítélte egészen támogatandónak Örkénynek ezt a munkáját sem. Pedig csak két, emlékeikbe, vágyaikba, bolondériájukba merült idős hölgy története elevenül meg a vásznon. Egyikük Münchenben, másikuk Budapesten él. Életüket azonban átszövi a sikertelen magyar huszadik század, forradalmak és idegen megszállások, diktatúrák és ellen-diktatúrák roncsoló évtizedei. Közvetlenül nem sok szó esik ilyesmiről, bár az a kevés még "mellékesen" sem egészen ártatlan szín.

Távkapcsolat, telefon-monológok és mintha valamely bájosan korszerűtlen levélregény-félét látnánk. Ravaszul és finoman megoldott film: valahogy a "korszerűtlen" minősítés sem illik rá, meg a "korszerű" sem. Besorolhatatlan. Telefon- meg levélfilm, meglehetősen furcsa elegy, és Makk számtalan érdekes film-eszközzel oldja, bontja, árnyalja ezt a konstrukciót. Örkény színműve és Makk filmje két halálhoz közeledő idős hölgy, akik - mint mondani szokás - "múltjukból élnek" - és ez a múlt Magyarország huszadik századi története. A "szép Szkalla lányok" emlékképei, fotók, flash-backek villantják fel hajdani szerelmeket... Életüket mintha több száz év választaná el a mától, legalább annyi, mint a Szerelem matrónáját bécsi lánykorától.

Szelíden abszurd humor uralkodik a történet és a film egész anyagán (vagy: abszurdan szelíd humor) - és ezt Örkény tudta igazán az utóbbi negyven év magyar irodalmában. Mintha egér játszana a macskával - és nem megfordítva. Mintha örökös sakkban állna itt a zokogás a röhögéssel, a belenyugvás a nem-feladással. Mégsem olyan szelíd ez a humor?

Az operatőr, Tóth János - hasonlóan a Szerelemhez - az egész film alkotótársa, hiszen a forgatókönyv írásában is részt vett, és legendás műgondja, a mikrovilág, a tárgyak, hangulatok, a színes film lehetőségeinek következetes, makacs kutatása lenyűgöző. Mint Makknál mindig, nagy színészi egyéniségekre épül a film (egész életművében ódzkodott a civilektől, amatőröktől, alkalmi színjátékosoktól.) Bulla Elma a Münchenben tolókocsiba kényszerült jómódú Giza, és Dayka Margit, a Pesten kevésbé jómódú, albérlővel együtt élő Erzsi szerepében alig feledhető. Nem érdektelen a kivénült operaénekes-ripacs bőrébe bújva Balázs Samu sem. (Ki tudja, miért, én Greguss Zoltánra emlékszem, talán e másik zseniális ripacs játszotta a színházban.) "Parádés szereposztás" - mondanám a közhelyet, de annyira komikusan hangzik, hogy Erzsi bizonyára nevető-rohamot kapna albérlőjével, Egérkével együtt. (A filmben nevetnek is eleget, kétségbeesve és a sírás határán: Egérkét Törőcsik Mari játssza: mit mondjak hogyan? Az ő síró-nevető játékukra utal a film címe.)

Nem hallgathatok el egy dühítő apróságot, amely egyáltalán nem apróság. Makk filmje - ha hihetünk a félhivatalos Filmográfiának - 118 perces, a műsorújságokban viszont 1oo perc a sugárzott idő. Ennyit láthat a tévénéző. Nem egészen mindegy: hova tűnt 18 perc? Tud a csonkításról (vagy eufemisztikusan: a "rövidebb változatról" a rendező és az operatőr - egyáltalán van szavuk az alkotóknak saját filmjük ügyében?

Bikácsy Gergely

Macskajáték (1974) - Rendezte: Makk Károly. Írta: Örkény István. Forgatókönyv: Makk Károly, Tóth János. Kép: Tóth János. Zene: Eötvös Péter. Hang: Pintér György. Vágó: Sivó György. Díszlet: Romvári József. Jelmez: Vágó Nelly. Szereplők: Dajka Margit (Orbánné - Szkalla Erzsi), Bulla Elma (Szkalla Giza), Törőcsik Mari (Paula), Makay Margit (Paula), Piros Ildikó (Erzsi lánykorában), Dombrádi Éva (Giza lánykorában), Balázs Samu (Csermlényi Viktor), Bürös Gyöngyi (Ilus), Tyll Attila (Józsi). Gyártó: Hunnia Filmstúdió. 110 perc.

m1 - december 22. péntek 20.05