Madarász Isti: Az első eljövetelem Hollywoodba

(Szubjektív élménybeszámoló)

0. nap - Késett a repülőnk, lekéstem a Los Angeles-i csatlakozást, New Yorkban kellett aludnom. Nem baj, a légitársaság fizeti a szállodát és legalább utazok igazi, New York-i sárga taxival. Minden rosszban van valami jó....

1. nap reggel - Nem férek fel a Los Angeles-i gépre, csak Atlantán keresztül tudok repülni. Ez sem nagy baj, nekünk, Coca-Cola hívőknek az egyfajta Vatikán, úgyhogy most tulajdonképpen zarándokúton vagyok. Minden rosszban van valami jó... Ráadásul a repülőből láttam titokzatos, talán nem is emberkézalkotta gabonaköröket.... Az UFO-k Amerikában vannak!

A szobából látni

1. nap délután - Na, csak megérkeztem. A reptéren Jimmy várt rám, a fekete limuzin fekete sofőrje. Hát ez kemény lesz, ha ez lesz majd négy napig... És Jimmy azt mondja, hogy ez lesz, ő már ki van fizetve 4 napra, oda visz, ahová kérem.... Hello Hollywood!!!

A szobám (bocs, lakosztályom) ablakából látni a Hollywood feliratot, de üröm az örömben, hogy most mondta be a CNN, hogy Michael Jackson nem lélegzik, kórházba vitték, egyes jelentések szerint már nem is él. Na, most az a kemény, hogy ha kinézek az ablakon, akkor látom a CNN helikopterét, aminek a képet látom a TV-mben.... azt hiszem, belecsöppentem a dolgok közepébe.

Elmegyek sétálni, egy férfi, akitől útbagazítást kérek, meglepve néz rám, aztán megkérdi, hogy "Ugye nem gyalog akar odamenni?" "De igen" - mondom én. "De az legalább egy fél óra!" - méltatlankodik. "Nem baj...." - ekkor még nem értem. Ő jól megnéz magának - "Maga ugye külföldi?" - kérdi végül. Ja igen, mi itt Európában gyalogolunk.... Egy másik férfi pár perccel később sírva jön felém az utcán, és mielőtt félreugorhatnék, a nyakamba borul, és  a fülembe zokogja: "Hallottad? Meghalt Michael Jackson...." Mondjuk tényleg nehéz elhinnem, '95-ben ott voltam a koncertjén a Népstadionban.... el is szomorít a dolog. Két óra múlva már lehet "Michael Jackson (1958-2009)" feliratú pólókat az utcán.... Este is csak ez megy a TV-ben, minden csatornán.... ja, és akkora a TV a szobában, mint itthon az ágyunk. A kétszemélyes.

Itt még élt Jacko

2. nap - indulás a SONY stúdióba, Jimmy jön értem a limuzinnal. Ezt pl. nagyon gyorsan megszoktam, azóta is hiányzik. Brian, a personal tourguide-om elfoglalt, addig a előcsarnoki vitrinekben kiállított filmes ereklyéket nézegetem: ott van a macis hátizsák a A szerelem hullámhosszán-ból, Banderas supercool bőrkabátja a Desperado-ből ill. Búvár Benő személyesen az Adam Sandler féle Apafejből - meg vagyok illetődve rendesen. Aztán elvisznek egy stúdiótúrára, ahol persze szigorúan tilos fényképezni, úgyhogy képek nincsenek ill. azt kamuzok, amit akarok.....

Mindenesetre elmondják, hogy a stúdió egyéb épületeit gyakran beforgatják a saját filmjeikbe költséghatékony megfontolásokból, tehát a SONY stúdió székháza a Last Action Hero-ban a rendőrségi épületet alakította, ill. a titkárságuk, ahol egyébként az Oscar díjaikat is őrzik,  a Pókemberben játszotta Peter Parker középiskoláját.... (megnéztem, tényleg.)

Az egyik stúdióban fel van építve egy komplett 3 emeletes bérhéz, lakásokkal, fürdőszobákkal, kanapéval meg TV-vel, kívül meg kerttel, fákkal, kosárpalánkkal - körbe meg az egészet egy rohadt nagy festett várospanoráma veszi körül.... azért ez gyönyörű! Ezt a spanyol REC című horror újrájához, az elég bénára sikeredett Karantén-hoz építették fel, de azóta már hét másik filmet is forgattak benne. Sajnálják lebontani, állítólag. Mondjuk, tényleg szép.

A limuzinban

A böszöm nagy stúdióépületek között produkciós irodák bújnak meg, az egyik barátságos villa mellett (az ajtón a Happy Madison Productions felirat díszeleg) egy különleges (értsd: beszarás jól kinéző) golfkocsi áll. A Bentley cég készítette ajándékba Adam Sandlernek. Itt a kocsi, tehát bent van Adam barátom is, de nem engedik meg, hogy beköszönjek neki.

Egy másik óriási stúdióban éppen díszletkorrigálás van, ezért egy kicsit bemehetünk.... a pofám leszakad, akkora dzsungel van felépítve odabent. Hungarocell sziklákat farigcsálnak, a rendezőnek biztos nem tetszett a domborzat.... "Mi ez a film?" - kérdem. "Titok, nem mondhatom meg." Hú, de komolyan veszik itt a munkát. Nyaggatom egy kicsit a srácot, annyit elárul, hogy egy nagyköltségvetésű képregényfilm folytatását forgatják.... Aztán egy hungarocell táblán észreveszek néhány storyboard kockát... az Iron Man 2 forgatásán vagyok!!! És nem fényképezhetek!!!! És nem is maradhatok tovább!!!! Áááááá

Mutogatnak még TV show-k felvételi helyszíneit, meg ősrégi, kizárólag fából épített, óriási stúdióépületet, meg egy raktárat, ahol a 60-as évekig visszamenőleg őrzik a festett panoráma háttereket.... ki lehet őket kölcsönözni, ha mondjuk pl. bostoni banknegyed háttér kell egy stúdióban felépített iroda mögé, akkor be lehet menni a háttér kölcsönzőbe, és ki lehet kölcsönözni.... azért ez állat, nem?

Jonah Hill, aki nem Seth Rogen

Kifelé menet találkozunk Jonah Hill-lel, a Superbad-ből. A srác, aki kísérget, odaköszön neki, én is, aztán le is fotózkodunk. De becs'szó, ő akarta, nem én! Ráadásul én azt hittem, hogy ő Seth Rogan, szóval még jó, hogy nem kértem autogrammot....

Este Michael Jackson update a CNN-en: tiltott drogokat találtak az orvosa kocsijában. Mi lesz még ebből?

3. nap - Reggel Jimmy elvisz Venice Beach-re, ahol a világ össze hülyéje és exhibicionista őrültje gyűlik össze napról napra egy hosszú partmenti sétányon, hogy performálja a művészetét és várja, hogy felfedezzék. Komolyan, életemben ennyi szórakoztató idiótát egy rakáson még nem láttam. Meglepően tehetséges zenészek, festők és artisták ill. elképesztően lelkes, de nagyon szar kutyaütők vannak itt egy rakáson, Jimmy szerint persze mindenki csak a napi fűre valót akarja megkeresni, amit én nem tudhatok, de az biztos, hogy a hangulat, az magával ragadó volt....

Miss Monroe sírja

Délután megyek a Los Angeles Filmfesztiválra, mert kaptam egy csomó jegyet. A jegypénztárban a hölgy megkérdi, hogy Budapestről jöttem-e. Én mondom, hogy "Yes", aztán rájövök, hogy az a durva, hogy ő magyarul kérdezte meg, hogy Budapestről jöttem-e.... mert ugye magyarok mindenütt vannak, ő meg már 12 éve itt dolgozik különböző filmfesztiválok szervezőirodájában. Megnézek egy csomó rövidfilmet a versenyprogramból (meglepően jók, mindegyiknek van sztorija, mondanivalója, sava-borsa - nemzetközi a mezőny, de érezhetően más kritériumok alapján válogatnak itt), aztán Annával, frissen megismert földimmel elmegyünk megnézni a közelben eltemetett Marilyn Monroe sírját, sőt, még virágot is teszek rá (amit egy másik sírról szedtem le, de szegény ember vízzel főz).

A nap jóhíre: felhívott Antal Nimród, hogy másnap ráér, találkozhatunk. Közvetlenül a Robert Rodriguez workshop előtt.... jó kis nap lesz!

Este megnézem a híres-neves Chinese Theatre-ben Sam Rockwell The Moon című filmjét, és szétesek a gyönyörűségtől. Első film, kis költségvetésű, egy színész van benne összesen és persze zseniális. A nagyterem le van zárva, mert ma van a Brüno premierje. Az utcán egy csomó ember áll a kordonok mellett és  sikítoznak és röhögnek, ahogyan Sacha Baron Cohen  egy tükrökkel kirakott tank csövén lovagolva bevonul.... hülye az a hapsi....

Este Michael Jackson update a CNBC-n: a boncolás és a géntesztek szerint nem is ő volt a gyerekei apja. Hát akkor ki???? Nehezen jön álom a szememre.

4. nap - Reggel shoppingolok LA pólókat, ellenállok a kísértésnek, és nem veszek Director feliratú hangosbeszélőt, de nem tudok ellenállni a kísértések és veszek egy csomó DVD-t a Blockbuster-ben. 18 darabot. Iszonyú jó a rendszer, 2 hét után eladják az addig kikölcsönzött lemezeket 3-4 dollárért, ami még egy csóró magyarnak is jó ár... imádom Amerikát!!!

Venice Beach

Délben találkozunk Nimróddal, aki ekkor már két napja tudja, hogy ő rendezi a Predatort, ami azért kurva nagy dolog, szerintem. Mesél egy csomót arról, hogy milyen volt ide kikerülni, meg elkezdeni mindent legalulról, meg szar filmet elvállalni azért, hogy aztán jobbat is csinálhasson, meg hogy én hogy csináljam (és elárult egy csomó hasznos titkot, úgyhogy most már biztosan nekem is össze fog jönni).

Közben megjön Rodriguez, köszön Nimródnak, én meg elalélok. Kiderül, hogy Rodriguez lesz a Predator producere és ő választotta Nimródot a rendezői pozícióra.... büszkén dagad a hazafias keblem, de erre valami túlbuzgó asszisztens elviszi Rodriguezt, úgyhogy a kilátásba helyezett Isti-Rodriguez találka elmaradt.... de basszus, 2 méterre álltam tőle!!!!

Hamarosan kezdődik a workshop, ahol Rodriguez (mint mindig) a kisköltségvetésű filmezés szépségéről beszél, és a külön erre az alkalomra forgatott 10 perces filmiskolán keresztül demonstrálja a hangeffektek fontosságát - de olyan stílusban, hogy a röhögéstől leesünk a székről. Azért nagyon tud ez a pasi.... Moderátorként ott van Cheech Marin is, az országos haver, meg Rodriguez két középső fia, a hülye nevekkel megáldott Racer és Rebel, akik apjuktól tanult lelkesedéssel mesélnek az otthoni filmzés örömeiről ill. bemutattak néhány otthon készült "werkfilmet"... és azért itt irigykedtem rendesen..... a házi videókat ugyanis Rodriguez apuka a garázsban megvágja, hangeffektekkel látja el, majd belepakol néhány elképesztően vicces vizuális effektet és aztán ők ezekkel szórakoztatják magukat a unalmas hétköznap délutánokon. Szép kis család.....

Miután Jimmy hazafuvarozott délután, kicsit szomorúan pakoltam össze a cuccaimat... Ő ráadásul még vissza is vár, azt mondta nekem: "Mister, ha híres rendező lesz itt, ígérje meg, hogy felvesz a private sofőrjének!". Én meg megígértem. Úgyhogy már csak miatta is vissza kell még mennem....

A Cloverfield zárójelenete (nem)

Epilógus: Négy nap Hollywood után körbelátogattam a L.A. környékén élő rokonságomat, majd két napot még New York-ban is eltöltöttem, ahol megint utaztam sárga taxiban, voltam az Empire State Building tetején és leköptem, ettem hot dog-ot az utcai árusnál, amit aztán félig megevett állapotban kidobtam egy kukába, mint a filmekben. Láttam igazi Broadway musicalt (a Shrek-et) és többek között megkerestem a Central Parkban azt az alagutat, ahol minden filmben minden gyilkosságot el szoktak követni és ahol a Cloverfield vége is játszódik és ahol a Jonathan Glazer féle Születésben Nicole Kidman férje hosszas kocogás után végül szívrohamban elhunyt. Ottjártamkor ugyan éppen nem forgattak, de így is felemelő volt azon a helyen állni.

És amúgy New York-ban tényleg gőz párolog a csatornafedők alól és a rendőrök tényleg fánkot zabálnak kávéval (azt nem láttam, hogy üldözés előtt tényleg kidobják-e az ablakon, de biztosan) és a lakásban az ablakot tényleg felfelé emelve kell kinyitni, ami alá tényleg csak úgy be van állítva egy rozoga légkondi minden rögzítés nélkül és tényleg az ablakon kívöl tűzlétra vezet le az utcára... tisztára, mint a filmekben.

Köszönet az AXN-nek és a SONY-nak mindezért, vigyetek el megint!!!!

Madarász Isti

Madarász István képei Hollywoodból: