Madzag

Komár István – M. Nagy Richárd

Két férfi, két utazó. Egy madzag, a végtelenbe vesző tér és a törékeny, groteszk, emberi pillanat. Mindennapi irigységünk absztrakciója. Játék a végtelennel.

Egy út szeli ketté a végtelennek tűnő pusztát. Sehol egy ember. Sehol egy fa. Sehol egy legelésző állat. Sehol semmi, csak az út és a határtalan pusztaság.

Egy rozzant autó közeledik a távolban. A kocsi megáll. Két fáradt utazó MEDVE és SZÁLKA száll ki az autóból. Tudják, eltévedtek. Hiába vizsgálják a térképet, nem jönnek rá, hol lehetnek.

Medve egy Madzagot vesz észre a földön. A Madzagnak se eleje se vége. A végtelenből jön, és a végtelenbe tart.

A két utazót felcsigázza a rejtélyes Madzag. Fantáziájuk megelevenedik, mit találnának, ha követnék a Madzagot

Mivel osztozni, nem akarnak, ezért megijesztik egymást. Talán valami borzalom vár arra, aki követi a Madzag útját.

Szálka elindulna, de Medve elkezdi felgöngyölíteni a Madzagot. “Ez még jó lesz valamire!” – jelenti ki Medve. Medve csak tekeri, tekeri a végtelen Madzagot. Szálka megirigyli társától a “kincset”. A részét akarja. A két férfi összeverekszik. Élethalálharcot folytatnak a Madzagért. Az öldöklő küzdelem során a Madzag rájuk tekeredik, gúzsba köti őket.

Sehol semmi, csak az út, a határtalan pusztaság és a végtelen madzag.