Mediawave: A művészet egy másfajta értelmezése

Értelmiségiek Győrbe!

Megkezdődött a visszaszámlálás, már felverték a sátrakat és a sörcsapokat, hiszen hamarosan (április 25-én, szombaton) kezdődik a 19. Mediawave, a fényírók, zenészek, filmesek és értelmiségiek fesztiválja Győrben. A fesztivál igazgatójával, Hartyándi Jenővel beszélgettünk a programokról, a Mediawave közönségéről, a művészet fogalmának értelmezési lehetőségeiről és a filmszakmai kultúrmissziós tevékenységekről. (fotó: Kassay Róbert)

Filmhu: Hány ember és mennyi időn át dolgozik azon, hogy ilyen sokszínű program álljon össze évről-évre a Mediawave-re?

Hartyándi Jenő: Az alapcsapatunk hat-hét emberből áll, ők azok, akik a fesztivál szervezésén dolgoznak napi nyolc órában. Ebben természetesen benne foglaltatnak azok, akik a 'piszkos anyagiakkal' és a pályázatok elszámolásával, a háttérmunkákkal foglalkoznak. A tizenkilenc év alatt szétváltak a különböző funkciók, akár egy gyárnál - kialakult, hogy ki, melyik részleget viszi. Ezzel én is átkerültem egy művészeti vezető státuszba, van egy operatív helyettesem, Csata Orsolya, aki mindent próbál megoldani és koordinálni, ami nem a művészeti résszel kapcsolatos. Természetesen ilyen dolgokból akad bőven: a helyszínek intézése, pénzügyek koordinálása, pályázatok, tárgyalások, promóció, marketing - ezekről igyekszem minél kevesebbet tudni, mert nem állnak hozzám túl közel. Én a művészeti résszel foglalkozom, filmes fronton Aponyi Noémi, zenei téren pedig Puskás Péter szervezőknek segítek, őket koordinálom. A fesztivál közeledtével pedig egyre több ember 'bevonódik' a szervezésbe.

Jelenet a Moszkva, Belgium című belga romantikus komédiából

H.J.: Idén már két előzsűrink volt, mivel játékfilmek is helyet kapnak a versenyprogramban. Az egyik zsűri csak ezeket nézte, a másik pedig a rövid játék- és dokumentumfilmeket, kísérleti-filmeket, animációkat. Az előzsűrink sok éve nagyrészt azonos tagokkal működik, ők körülbelül két és fél hónapon át válogatják a filmeket. Ez idő alatt rengeteg ötlet felmerül, amelyek egy része beépül a fesztiválba - ezzel az előzsűri is kicsit a szervezőgárda részévé válik.

Filmhu:Mi volt a fő oka annak, hogy idén a nagyjátékfilmek is versenyeznek? Nagyobb visszhangot, érdeklődést reméltek ettől a változástól, vagy egyszerűen annyira minőségi a nevezett filmek felhozatala, hogy ez volt a kézenfekvő válasz?

H.J.: Eddig is voltak játékfilmek a Mediawave-en, most annyi változás történt, hogy a nevezés meghirdetésekor kiemelt szerepet kapott a játékfilmes verseny. Kíváncsiak voltunk, hogy mi történik, keressük a módját, hogyan lehet a lehető legerősebb programot összeállítani. A korábbi években is neveztek körülbelül száz-százötven nagyjátékfilmet, úgyhogy tulajdonképpen adta magát ez a változás.

Filmhu: Kikből áll a fesztivál zsűrije?

H.J.: Idén két nemzetközi zsűrink van, a nagyjátékfilmeket Alan Heim amerikai Oscar-díjas vágó, Vivi Drăgan Vasile román operatőr és Nyakó Júlia színésznő fogják értékelni, a rövid műfajokban kiosztott díjakról pedig Phil Mulloy angol és Andrey Paounov bolgár animációs rendezők, valamint a többszörös Mediawave-nyertes Gil Alkabetz dönt majd.      
Nehéz jó zsűrit összeállítani, már többször volt arra példa, hogy a zsűri döntése némiképp félrevitte a fesztivál szellemiségét. Ezért álltunk rá arra, hogy megpróbálunk olyan embereket beválogatni a zsűribe az utóbbi években, akik korábban valamilyen díjat nyertek a fesztiválunkon, és filmjeik szellemisége hasonló ahhoz, amelyet mi képviselünk.

Kísérleti filmek a Mediawave-en (Naufrage)

H.J.: Minden évben abban reménykedünk, amikor kitaláljuk a következő fesztivál tematikáját, hogy ez majd valamilyen módon irányítja a filmeseket, megmozgatja az alkotók fantáziáját, esetleg eszükbe jut régebbi filmjük, ami belepréselhető az adott témakörbe. Na most ez ritkán következik be, idén is meglehetősen kevés olyan film került a versenyprogramba, ami ebbe a tematikába beilleszthető. Az, hogy évente más és más témát találunk ki, csak egy módja a figyelemfelkeltésnek, a válogatás kizárólag minőségi alapon történik, tehát hiába küld nekünk valaki 77-darab erotikus filmet, ha nem ütik meg a lécet, nem fognak bekerülni a programba. Idén sem rohamoztak meg minket az alkotók friss filmekkel a szexuális forradalom témakörében, ezért a korábbi évek alkotásaiból válogattunk olyanokat, amelyek kapcsolódnak ehhez a témához. Többször előfordult már egyébként, hogy az adott évben az előző évi tematikába illeszkedő filmeket neveztek - gyakran lassú a filmesek reakciója. Annyiban mindenképp hasznos volt ez a tematika, hogy a sajtó erre bukott rá a legjobban - tehát tulajdonképpen elértük a célunkat.

Filmhu: A Titanic-on, a Fesztiváligazgatók találkozóján rendkívül borús hangvételben nyilatkoztál a mozi-és fesztiválközönség számáról és összetételéről...

H.J.: Én ezt inkább objektívnek nevezném, hiszen a saját tapasztalataim és kutatási eredmények tapasztalata az, amit ott megosztottam a hallgatósággal, mégpedig, hogy a fesztiválközönség és a mozik közönsége a magasan kvalifikált, értelmiségi, elsősorban fiatal, kisebb részben közép-generációs társadalmi rétegből kerül ki. Ezt tapasztaljuk a Mediawave esetében is, ahol hat éve mindig készítünk egy szociológiai felmérést a látogatók körében, de más kollégák is megerősítették ezt a tapasztalatot a találkozón. Amikor rábukkantam erre a kutatásra, leginkább az lepett meg, hogy nem csak nálunk vagy a filmes események esetében figyelhető meg ez a tendencia, hanem kivétel nélkül minden kulturális esemény közönségét ez a meglehetősen szűk társadalmi réteg teszi ki, és ez egy nagyon szomorú tendencia. Eszerint ez az egyetlen réteg, amely bármire megmozdul, a társadalom többi tagja semmiféle olyan rendezvényre nem fogékony, amely a kulturális szóval illethető.

Filmhu: Nagyon szimpatikus volt számomra ezen a Titanic-os gyűlésen az a mondatod, hogy ti nem azt akarjátok, hogy a város támogassa a fesztivált, hanem épp fordítva. Mennyire sikerül elérni azt, hogy Győr lakossága magáénak érezze a Mediawave-et?

H.J.: Ahogy mondtam, az értelmiség az, aki megmozgatható - így azt sikerült elérnünk, hogy a győri értelmiség egy rétege most már jár a Mediawave-re, sőt, sok civil segítséget is kapunk a fesztivál szervezésekor. Az, hogy bemenj egy zárt térbe egy programra, egy nagyon tudatos döntés eredménye. Ha  egy szabadtéri koncertről van szó, például a főtéren, ahol lehet sörözni, pálinkázni, beszélgetni, kicsit egyszerűbb a helyzet, de oda sem megy el az, akit nem érdekel ez az esemény. Ahhoz, hogy egy nagyon tág közönséget elérj, populáris dolgot kell csinálni, ahhoz Lagzi Lajcsit vagy Győzikét kell meghívni - a Mediawave profiljába viszont ez nem illeszkedik bele, és alapvetően nem is célunk, bár néha bevállalunk populárisabb dolgokat, ha jól el tudjuk helyezni az adott produkciót az fesztivál programjában.

Forgatás a tavalyi Passport Control workshopon

H.J.: Arányokat nem tudok mondani, de természetesen van, akit csak a film, és van, akit csak a zene érdekel. Hál' istennek elértük végre azt, hogy a közönségünk egy rétege az évek során egyre nyitottabbá vált. Nagyon sok visszajelzést kapunk, és az is nagyon jól esik, amikor az itt járt külföldi zenészek arról nyilatkoznak a sajtónak, hogy milyen filmeket láttak a fesztiválon. Nekik ez egy pozitív élmény, hogy nem csak ledöngetnek pár koncertet, hanem más művészeti ágakba is beleleshetnek, és ennek hangot is adnak a nyilatkozatokban. Ez fordítva is létezik, amikor az elvakult filmesek betévednek egy-egy koncertre. Volt olyan rendező, aki a nálunk fellépő zenekarok alkotásai közül választott zenét a filmjéhez.

A '70-es, '80-as években sok időt töltöttünk a Vajdaságban, akkoriban ott volt ugyanis a számunkra elérhető legszabadabb művészeti élet. Itt tapasztaltuk meg azt, hogy a különböző művészeti ágak nem olyan mereven szétválaszthatóak, mint nálunk, létezik a művészet egy másfajta értelmezése is - namost én ebben szocializálódtam, és ezt a szellemiséget próbáljuk továbbvinni a Mediawave-en is. Kezdettől fogva célunk, hogy az itt megjelenő különböző művészeti ágak tudják befolyásolni egymást, meg tudják egymást termékenyíteni, és látjuk, hogy ez működik is, annak ellenére, hogy sokan be akarnak bennünket kategorizálni, hol zenei, hol filmes fesztiválként aposztrofálva a Mediawave-et. Mindenki a saját szándékai szerint éli meg a fesztivált - odajön, kicsíp valamit a programból, és az alapján alkot véleményt. Gyakran még egy adott programról is gyökeresen ellentétes ítéletek születnek, ez nagyon érdekes tapasztalat, hogy szinte semmi ráhatásunk nincs arra, hogy valakiben épp hogyan csapódik le a Győrben eltöltött idő, hiszen ezt egy csomó, rajtunk kívül álló tényező befolyásolja.

Filmhu: Lesz egy szakmai program arról, hogy hogyan kell becsábítani a  közönséget a moziba. Ti ezeket az értékes fogásokat alkalmaztátok az idei Mediawave kapcsán?    

H.J.: Ez azért érdekes dolog, mert bár soha nem foglalkoztunk ezzel tudatosan, csak az utóbbi egy évben, a European Jazz Network (európai jazz fesztiválokat tömörítő szervezet) egyik gyűlésén, az oktatás nevű workshoppon szembesültem vele, hogy rengeteg dolgot csinálunk nem tudatosan annak érdekében, hogy a közönséget becsalogassuk a fesztiválra. Ez az Oktatás című szeánsz arról szólt, hogy hogyan neveljük ki a jövő közönségét. Ott jöttem rá, hogy számos fogást alkalmazunk, teljesen öntudatlanul. Ilyen volt például pár éve az az akció, amikor a főtér egy részét beborítottuk gyeptéglával, a győriek eleinte szisztematikusan kikerülték, majd a külföldiek elkezdtek kiheveredni oda. Ezután eszembe jutott, hogy küldjük ki a nemzetközi zenei workshopot próbálni a gyepre. Ennek hatására a napozókból automatikusan közönség lett, és beszüremkedett a fesztivál a városban, az, hogy itt valami történik, alakulóban van - ennek az lett a következménye, hogy a záróbulin iszonyatosan nagy tömeg lett, mert elterjedt a városban, hogy a zenekari próba eredménye ott lesz majd hallható.

Én sosem értettem egyet azzal a módszerrel, hogy vigyünk ki iskolákba produkciókat, vagy fűzzük meg a tanárt, hogy rángassa el az osztályát valamelyik programunkra, mert ezeket a dolgokat nem lehet és nem érdemes ráerőltetni másokra. Nyugaton ezt sokkal tudatosabban csinálják, a két fesztivál közti időszakban kimennek iskolákba, de sokszor bizonyos felnőtt közösségekbe is, és olyan akciókat találnak ki, amelyek a következő fesztivál bizonyos pontjaira irányítja rá előzetesen a figyelmet. Ennek millió formája létezik, bárki kitalálhat a fesztiváljához illő ötleteket a mozgósításra, de el is lehet lesni működő, kipróbált fogásokat. Az idei program egyfajta felvezetés lesz, valójában egy 2010-es nagy, nemzetközi konferenciára készülünk ezzel az európai szervezettel. 

Az elvakult filmesek is betévednek egy-egy koncertre Fotó: Kassay Róbert

H.J.: Sok külföldi filmfesztiválon megfordulunk, és látunk jól működő dolgokat, mint például a pitching fórum 'intézménye' és ilyenkor sajnálattal konstatáljuk, hogy ilyen nálunk nincs, vagy csak nyomokban van. Nem biztos, hogy az a jó módszer, de mindenképp szeretnénk kicsit felkavarni az állóvizet, jó példákat felkínálni, 'házhoz vinni', mert úgy érezzük, hogy kicsit bemerevedett ez az MMKA-s támogatási rendszer és a magyar filmszakma rendszere. Persze mindig van egy réteg, aki nem akar változást, de ki más változtathatna ezen, mint a magyar filmszakma? Mi ehhez próbálunk fórumot adni, külföldi példákat megmutatni, terepet biztosítani a vitákhoz. Ahogyan a fesztivált is mindig meg kell újítani, azt gondolom, hogy a filmszakmai szervezetek működését is felül kell vizsgálni, újra kell gondolni időnként.

Filmhu: Felmerült a sajtótájékoztató a "gazdasági nehézségek ellenére is" szókapcsolat. Mennyiben alakult a fesztivál költségvetése ennek a jelenségnek a hatására, egyáltalán hogyan tevődnek össze a támogatóitok, és milyen költségvetéssel dolgoztok?

H.J.: Nem tudok neked pontos számokat mondani, de körülbelül 60-70 millió forint a fesztivál költségvetése, ez tavaly sem volt másként. Ennek legnagyobb része állami pénz, az MMKA és az NKA pályázatain nyert összegekből tevődik össze. Ezen felül van némi önkormányzati támogatás, kapunk támogatásokat külföldi kuturális intézetektől - ezek általában program-specifikus támogatások. Ez utóbbiban mi elég ügyesek vagyunk, és ezért nagyon hasznos részt venni nemzetközi szervezetek munkájában, mert így kialakul egy kapcsoratrendszer, és minden országban ismerünk valakit, aki meg tudja mondani, hogy ezzel vagy azzal az ötlettel, kéréssel, meghívással kit érdemes megkeresni. Azt látom, hogy ezekkel az előnyökkel kevés magyar rendezvény tud élni, pedig a lehetőség nyitott bárki számára.

Az is feltűnő, hogy a magyar szervezetek nehezen férnek hozzá külföldi, nemzetközi pénzekhez. Mi sem tesszük ezt könnyen, hiszen nagyon bonyolult a pályázati rendszer nemzetközi fronton, ha az EU-ban pályázol valamire - két-három évre előre - keményen számon kérik rajtad, hogy megvalósultak-e a  pályázatban leírtak. A magyar szervezők viszont nem tudnak évekre előre tervezni, hiszen a magyar pályázati rendszer ennek a szöges ellentéte, sokszor előbb megy le a rendezvény, minthogy kiderülnének az azévi pályázati eredmények. Iszonyú aszinkronitás van a nemzetközi gyakorlat és a magyar közt, a külföldi kollégák nem is nagyon értik, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet egyáltalán fesztivált szervezni, hogyan lehet még meg nem ítélt pályázati pénzekre fesztiválprogramot építeni. A magyar szervezetek gyakran akkor kerülnek a legnehezebb helyzetbe, ha megnyernek egy külföldi pályázatot, hiszen Európában közel sem olyan megértő és emberbarát a számonkérés, mint itt.

A feledékenység teája - francia animáció a versenyprogramból

H.J.: Én a játékfilmes előzsűri munkájában vettem részt, úgyhogy erről tudok inkább beszélni a filmes programok közül. Erre nagyon büszke is vagyok, mert azt érzem, hogy sikerült egy erős, minőségi programot összeállítanunk ebben a kísérleti, első évben is. Az animáció is nagyon erős, de a kisfilmek között is vannak nagyon jó filmek, miközben az előző évben inkább közepes volt az átlag. Ezt sosem lehet előre kiszámítani, hiszen arra vagyunk utalva, hogy milyen filmeket neveznek be az adott évben.

A koncertek terén az az elsődleges célunk, hogy ne azokat a zenei irányzatokat hozzuk el, amelyek már elterjedtek, közkeletűvé váltak Magyarországon. Most a keleti szálat tartom a legizgalmasabbnak, a keleti kultúra ismeretlen arcainak megmutatását. Azért mondok kultúrát, mert ezek a zenészek a kultúrájukat is magukkal hozzák, a zenével együtt egy más típusú gondolkodást is fel tudunk mutatni azzal, hogy teret adunk a zenészekkel való kommunikációra, ismerkedésre. Az altáji kirándulásunkon  olyan kultúrára találtunk, ami teljesen ismeretlen volt számunkra, ugyanakkor abszolút élhető. Ők is sokat tanulnak tőlünk, rólunk, amikor idelátogatnak a fesztiválra. Egy híres kínai zenekar járt itt néhány évvel ezelőtt, azaz csak egy töredéke, mert a csapat felét nem engedték át a határon. Ők a Mediawave-en látták azt, hogy mi autentikus népzenészeket vonunk be produkciókba, és meglepetésünkre azt tapasztaltuk egy külföldi fesztiválon a következő évben, ahol ők voltak a sztárzenekar, hogy bevontak három autentikus zenészt a produkcióba - később elmondták, hogy a Mediawave-en lesték el magyar zenekaroktól ezt a gyakorlatot.

További részletek a Mediawave honlapján és szombattól a helyszínen.