„Megtettük, ami tőlünk tellett”

Felújított kép- és hangminőségben jelent meg a Tízezer nap

 Az 1965-ben készült Tízezer nap több szempontból is első volt: ez volt Kósa Ferenc első nagyjátékfilmje, amelyért 1967-ben a magyar rendezők közül elsőként vehette át Cannes-ban a legjobb rendezésért járó díjat. És ez volt az a magyar film, amelyben először hangzott el nyilvánosan, hogy 1956 forradalom volt.

 

 

A cenzúrabizottság tagjai annak idején ki is vonultak a vetítésről, a film dobozba került, a rendező nem kaphatta meg diplomáját. A film-főigazgatóságnak nem csak az nem tetszett, hogy az ötvenhatos eseményeket forradalomként aposztrofálják a filmben („Fiatalember, mi tiszteljük egymást. Azt mondta, ez a forradalom a miénk, annak van igaza, akinél a fegyver van.”), hanem az sem, hogy a főhős felakasztja magát, miután téeszesítik a földjét. Kósa Ferenc nem volt hajlandó megcsonkítani a filmet, ugyanakkor, azt ő is elismeri, hogy a filmben vannak sebhelyek, „az érte és az ellene folytatott harc nyomai benne vannak”. A Tízezer napot végül csak a cannes-i siker után mutatták be itthon.

Pedig a film-főigazgatóságon azzal igyekeztek letörni a fesztiválra kiutazó Kósa Ferenc és Sára Sándor (a film operatőre) reményeit, hogy ugyan, a Nyugatot hol érdekli a magyar parasztság sorsa. Végül annyira érdekelte, hogy Antonioni Nagyítása mellett (amely abban az évben Arany Pálmát érdemelt) a Tízezer nap hozta el Cannes-ból a másik nagyon fontos díjat.

A film Széles István (Molnár Tibor) sorsán, viszontagságokkal teli házasságán, a kommunista rendszer kiépítésén fáradozó Bánó Fülöphöz (Koltai János) fűződő barátságán mutatja be, hogyan is élte, élhette meg a parasztság a háború előtti, alatti és utáni éveket. A kiszolgáltatottságot, a nélkülözést, az erőszakos kollektivizálást, a teljes passzivitást, amelynek egyik emblematikus jelenete a Csere Mihály (Nyers László) és a rendőr (Haumann Péter) közötti dulakodás, melyet Széles István tétlenül néz végig. (Következménye 852 nap munkatábor lesz.)

A falusiak bizonytalanságát jól mutatja az ötvenhatos jelenet, amikor Széles kitartóan érdeklődik a géppuskás forradalmárnál, hogy mégis „milyen világ lesz itt”. De a Tízezer nap hőse nem csak a politikai változások gerjesztette új világban mozog idegenül, hanem a legszűkebben vett mikroközösségében, a saját családjában is. Idővel ugyanis nem csak a vidékre rátelepedő politikai hatalmasokkal, de saját barátjával, a többi falubelivel, végül pedig az életet teljesen más perspektívából szemlélő fiával (Kozák András) is meg kell vívnia a maga harcát. A történetet Sára Sándor szuggesztív képei teszik teljessé: a felhalmozott talicskákhoz kikötözött sztrájktörő Szélest, a hídon átvágtató lovakat, a folyóban térdeplő helyi kommunistákat ábrázoló csak néhány a néző retinájába égett képsorok közül.

A DVD extrái között található interjúban Kósa Ferenc elmondta, hogy a filmet megelőzően a „fél Balázs Béla-stúdió” segített a gyűjtésben. A bartóki módszert követték, fényképezőgéppel, magnóval járták a falvakat, sorsokat, arcokat, egyéni élettörténeteket gyűjtöttek. „A forgatás végén úgy éreztük, ami tőlünk tellett, megtettük”, mondja a rendező, aki részletesen mesél a film utóéletéről is. Például arról, hogy az ötvenhatos jelenet negatívját már a laborban lefoglalták, vagy arról a zártkörű szakmai vetítésről, melynek végén a költő Nagy László azt kérdezte tőle, felkészült-e arra, hogy lehet, hogy ezért a filmért meg is kell halnia.

A Tízezer nap történetében Cannes hozta el a fordulópontot. Jellemző az adott korra, hogy a fiatal Kósáért, aki akkor a Vas utcai kollégiumban lakott, egy nap nagy fekete autó érkezett. A találkozó vége azonban nem börtön lett, hanem Cannes, ahová a rendező Sára Sándorral, és a női főszereplő Bűrös Gyöngyivel érkezett. (Sárával előtte a filmgyár ruhatárában kellett szmokingot keresniük, amelyet azután rájuk igazítottak.) A siker még az alkotókat is meglepte, rendező és operatőr a bemutatót követő napon hitetlenkedve silabizálták a dicsérő francia kritikákat. A Tízezer napot a cannes-i elismerés után itthon, ezt követően pedig több mint ötven országban mutatták be.

A MANDA gondozásában, felújított képpel és hanggal most megjelent DVD-n helyet kapott a rendező két korai rövidfilmje, a Fény és az Öngyilkosság, valamint a rendező és Pörös Géza kifejezetten a DVD-hez készített majdnem negyvenperces beszélgetése, amelyben Kósa Ferenc pályakezdéséről, a Tízezer nap forgatásáról, betiltásáról és utóéletéről is mesél.