Mennek is, maradnak is

A migrációról szólt az Uránia Filmnapok

A legtöbb ember a migrációval mint társadalmi kérdéssel általában nem személyesen találkozik, hanem áttételesen, többnyire filmeken, vagy a médián keresztül. Az Uránia Filmnapokon négy nap alatt 60 játék- és dokumentumfilmet láthattunk a témában, történelmi kontextusban és nemzetközi merítésből. Kicsit meg is lepődtünk, hogy milyen sok film érinti ezt a témát. Buglya Zsófiától, a Határhelyzetek: Migráció a magyar film tükrében című program szervezőjétől megtudtuk, hogy a válogatás fő szempontja a sokféleség volt, hogy minél többféle történet, alkotói attitűd, műfaj, technika, ország jelenjen meg. A válogatás eredetileg a rendszerváltozás utáni időszakra koncentrált volna, de furcsa lett volna kihagyni a korábban készült filmeket – így került a programba például Radványi Géza Circus Maximusa, vagy Fábri Zoltán Magyarok című alkotása.

A Fábri- és a Csortos-teremben többnyire teltházzal mentek a vetítések, és vasárnap délután egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vettünk, ahol olyan magyar filmműhelyek képviselői szólaltak meg, akik évek óta foglalkoznak a migrációval. Jelen volt a DocuArtból Füredi Zoltán és Komlósi Orsolya, egyben a Palantír Film képviselői, Buglya Sándor, a Dunatáj Alapítvány elnöke, producere, Hernáth Csaba és Józsa László, a Speak Easy Project Alkotócsoport tagjai, és Gerő Marcell rendező, producer. A beszélgetést Pócsik Andrea kultúrakutató vezette.

Füredi Zoltán elmondta, hogy elsősorban a kultúrák közötti átjárhatóság érdekli őket, hat évvel ezelőtt indították el az első bevándorlással kapcsolatos projektjüket, Idegenek a kertemben címmel. Akkor Európából csaknem 130 film érkezett hozzájuk, míg Magyarországról mindössze három vagy négy. Az Idegenek a kertemben mára egy migráns filmgyűjteménnyé nőtte ki magát, felköltözött az internetre, ahol rövid regisztráció után szabadon hozzáférhető, sőt, már egy módszertani kézikönyv is tartozik hozzá. Komlósi Orsolyától megtudtuk, hogy számukra a fő szempont az, hogy a filmjeik bekerüljenek az oktatásba, hogy megismertessék a pedagógusokkal, akik azután majd levetítik a filmeket a diákjaiknak, nem csak a középiskolákban, hanem a főiskolákon, a felnőttképzésben is. A filmek kiválóan alkalmasak arra, hogy szemléltessék az európai bevándorlók integrációs kérdéseit, például a törökökét, macedónokét, koszovóiakét, arabokét, méghozzá a nézők bevonásával. Később filmprojekt-fejlesztési workshopokat is tartottak magyar filmeseknek. Szerinte ma Magyarországon az internetes terjesztés még csak félmegoldás, mert nem minden iskolában van szélessávú hozzáférés, és az lenne jó, ha a pedagógusok le tudnák tölteni a filmeket.

Idegenek a kertemben - spot

Buglya Sándor röviden bemutatta a Dunatáj filmalkotó műhelyt: az eltelt 20 évben körülbelül 40 alkotó készített náluk dokumentumfilmet, amelyeknek, meggyőződése szerint, akkor is el kellene készülniük, ha senki nem látná azokat, hiszen pótolhatatlan leletei a korunknak, és évtizedek múlva egészen új jelentést kaphatnak. Ők többnyire a televízión keresztül mutatják be a filmjeiket, amelyek jórészt klasszikus nagy dokumentumfilmek, de mára lerövidültek. A pályázati rendszer elvárásai miatt mindössze 55 vagy 25 percesek, de így a televízió mellett az oktatásba is bekerülhetnek. Elmondása szerint egy viszonylag konzervatív műhely az övék, az alkotók az idősebb generáció tagjai. Megtudtuk azt is, hogy személy szerint ő, az internetes terjesztésben nem nagyon hisz, ortodox filmesként azt a minőségi film elleni dolognak tartja. Legfeljebb rövid részleteket tesznek ki munkáikból az internetre, bár volt már olyan, hogy rátalált az egyik filmjére a neten – valaki más megosztotta helyette.

Hernáth Csaba és Józsa László teljesen másképp gondolkodnak az internetről. A Menjek/Maradjak filmsorozat alkotóiként az új mobil magyar fiatalságról készítik a filmjeiket, kifejezetten a netre, sőt a szereplőiket is onnan válogatták. A migráción belül a magyarok mozgásával akartak foglalkozni, hogy bemutassák korosztályuk egyik legfontosabb társadalmi problémáját, a magyar fiatalok elvándorlását nyugat felé. Céljuk a világnézetek sokféleségének a bemutatása volt, és árnyalni szeretnék a szélsőséges véleményeket, amelyek sokszor hazaárulónak, vagy szerencsétlen gazdasági menekültnek állítják be a fiatalokat. Saját erőből fejlesztették a sorozat első részét, a New York-i epizódot, melyet eddig közel 150 ezren láttak, a londoninak pedig a napokban várható az online premierje. Számukra a legfontosabb, hogy a filmjeik az online felületeken eljussanak a világ minden táján élő nézőkhez, akik véleményezéssel és közösségi finanszírozással maguk is részt vehetnek az alkotó folyamatban. A közösségi fórumok, élmények talán még fontosabbak is a számukra, mint maguk a filmek.

LEAVE/STAY (MENJEK/MARADJAK): New York (full movie) from SpeakEasy Project on Vimeo.

Gerő Marcell egyetemi osztálytársaival hozta létre a Camp Filmet, amelyet már a névválasztás is a migrációs témához, egészen pontosan a debreceni menekülttáborhoz köt. A Menedék Egyesület megbízásából ott forgattak évekkel ezelőtt rövid, 3-4 perces mozgóképes önarcképeket a tábor lakóival. Azóta több dokumentumfilmet készítettek a menekültekről, a migrációról, EU-s finanszírozásból, elsősorban televíziós terjesztésre. Filmesként a klasszikus, történetmesélős filmértésre törekednek, mintsem objektív, ismeretterjesztő tartalom létrehozására. Bár a kamera mindig befolyásolja a történéseket, de nem hamisíthatja meg azokat: a lényeg, hogy a film egy olyan minőséget képviseljen, amely „ebben a hihetetlen audiovizuális zajban is fogva tudja tartani a nézőt a képernyőn, a mozivásznon, vagy a monitorok előtt”. Az online forgalmazás elől Gerő Marcell szerint nem lehet elmenekülni, mert hamarosan a televízión is az internetről nézzük majd a filmeket, most zajlik a technológiai váltás. Bármilyen jó is lenne pénzért értékesíteni a terméket, vagyis a filmet, meglátása szerint könnyen lehet, hogy ha az alkotó nem teszi fel jó minőségben a filmjeit a netre, akkor valaki más teszi meg azt helyette.

Láthatóan mindenki egyetértett abban, hogy a környezetünknek a mediatizáltsága meghatározza a kultúránkat, ahogy meghatározza azt is, hogy hogyan észleljük a migrációt. Ismereteink sajnos hiányosak, sokat segíthet egy ilyen tematikus filmfesztivál a toleránsabb migránskép kialakításában, negatív sztereotípiáink lebontásában. Végül Buglya Sándor még arra is felhívta a figyelmünket, hogy filmesként sokszor még a szereplőik sorsáért is felelősséget vállalnak, van, hogy pénzt gyűjtenek nekik, és van, hogy 10-15 év múltán is visszajárnak hozzájuk.