Mészi CYTHERA/2

Veszekedések napja

Nem messze a Zorba helyszínektől

Apartmanokban lakunk. Némi torzsalkodás után elrendeztük, ki alszik franciaágyban és ki kapja a 4 ágyas lakosztályt. Hajdani úttörő emlékeimet dédelgetve azt gondoltam, reggel, zászlófelvonás után mindannyian a legnagyobb apartman konyhaszalonjában költjük el reggelinket, amit hajnalban a helyi boltban összevásárlok. Ezt az illető apartman lakói igen gyorsan visszautasították, mivel nem kívántak disznóólat látni a kameraládák körül. Végül elosztottunk mindent  és a tömeg duzzogva levonult a tengerpartra fürdőzni. Ez az igazi forgatás!

Fruzsi, aki egyszerre kosztümös és sminkes ideges tyúkanyóként rohangált fel-le a homokon, mert a művésznők kezdtek pecsenyepirosra égni, a történet szerint pedig sápadtnak és napszúrásmentesnek kellene tűnniük.

Randi Anitával. Anita a görög összekötőnk. Minden helyi dolgot ő intéz, mert mindenkit ismer, vagy tudja, ki az, aki valójában ismeri. Beszél görögül és mindent megold.

- Figyuzz, a biciklit levajaztam, megkapjuk ingyen, de van egy kis gond!
- Cö!
- Komolyan. A Y. azt mondja, a megbeszélés szerint ad mindenről számlát.
- És?
- Nettó.
- Na ne. Bruttó.
- Nettó + Áfa. Megfejeli az itteni 18% ÁFÁval.
- Dehát ez benne volt a kialkudott árban.
- Akkoris.
- Nem.
- De. +18 %!
- Anita, drága Anita, hiszen tudod, hogy még így is hiányzik 200.000 Ft a költségvetésünkbôl, csak hogy ezt a görög izét leforgassuk.
- + 18%.
Érzem, ahogy a pumpa az agyamban darálja a meszet. 
- Most mi ez,  zsarolás?
- Igen.
- Nem fizetek többet!!! Nem tudok!!! Nem is akarok!!! Akkor csinálom nélküle.
- Nem lehet nélküle. Ő vajazta le az engedélyt, neki dolgozik a hajó és az ő haverja az étteremtulajdonos.

Ma este kezdünk az étteremben, ez a legneccesebb nap. Naplementétől orrvérzésig, egy halom komplikált jelenet vár ránk. A vendéglőt egy elvarázsolt helyen nem messze a Zorba helyszínektől találtuk, a tulaj, úgy tünt örül a dolognak, kibéreltük a vendéglő teraszát, lámpafüzérek garmadát hoztuk Pestről, hogy feldíszítsük, helyi statisztákat és buzukis zenekart rendeltünk oda és arra gondoltam, csak az az egy problémánk adódhat, hogy  az utolsó snitt szerint a fôszereplőnk felugrik egy asztalra szirtakizni és összetör néhányszáz tányért, de erről a vendéglős még nem tudott. Ehelyett most még hogy a számla +18%?!? Hogy oldjam meg?

Anita, a jótündér

Anita egy tündérhez méltóan mosolygott. Várj csak, igaz, hogy nekem is gyomorgörcsöm van, de találtam megoldást. Osztottunk szoroztunk. Főleg Anita, mert a vörös ködben összefolytak a számok a szemem előtt. Estig már nincs időnk átszervezni az ügyet. Ugyanakkor nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy megzsaroljanak. De forgatni kell!

- Figyuzz! A pasasé a vendéglő, a hajó, meg a tengerpart. Ezek a kulcshelyek, ezen nem tudunk már változtatni. Viszont elvesszük tőle a kaját, a statisztákat, és mindent, amin valójában hasznot húzhatna. Ha ezt megspóroljuk, akkor kifizetheted a maradékot duplaÁfával.
- És ezt benyeli?
- Nem.
- Akkor?
Telefon Pestre, Anita budapesti kapcsolatának, aki visszaszól a görög fószernek: őrjöng a kliens, ezt nem teheti, így lesz, meg úgy, stb. Anita telefonja jelez: a görög fószer hívja. Ő is tajtékzik. Anita a legbájosabb női csacsogással nyom valamit görögül. Aztán leteszi a telefont.
- Rendben a dolog.
- Elfogadta?
- Lenyomtuk a torkán. De nem akar látni többé.
- Akkor hogy küldöm a blognotjaimat? Arról volt szó az irodádból.
- Felejtsd el. Internet Café.

Ezért nem tudom hogyan küldjem a naplót naprakészen, és a fotók sem mennek át. Lehet, hogy otthonról majd?

Üdv holnap, ha ezen is túl leszünk.