sex hikaye

Minden egész eltörött

Európa Filmhét

2004. december 6. - SoSa
Minden egész eltörött
Szerelem, féltékenység, kapcsolatok, mértékek és értékek más-más színekkel megfestve. Az olasz verzió csordultig szentimentalizmussal telített zenélő romantika könnyekkel és tragédiával a Polip Cattani felügyelőjének olvasatában. A francia Noémie Lvovsky-féle Érzelmek ezzel szemben fittyet hány a szenvedésre, inkább kellő könnyedséggel és humorral mókázza végig a szerelmi krízist, megspékelve azt némi klasszikus görög kórus-aláfestéssel.

A kialvó fény hattyúdala
Michele Placido: Bárhol vagy
A Magyarországon csak Cattani felügyelőként ismert Michele Placido, aki már hatodik filmjét jegyzi rendezőként, ahogy az olasz nagykövet kiemelte, az olasz filmgyártás ígéretes második nagy generációjához tartozik. A Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlánra jelölt Bárhol vagy külön érdekessége, hogy a négy főszerep egyikét Placido lánya, Violante alakítja, míg a két világ közt lebegő orvos bőrébe az a Stefano Accorsi bújt, aki korábban Placido életrajzi filmjének, az Un viaggio chiamato amore című alkotásnak főszerepéért Velencében megkapta a legjobb férfiszínésznek járó elismerést. Accorsi egyébként, akit a magyar közönség Ferzan Ozpetek Tudatlan tündérek vagy Maria de Medeiros a tavalyi Titanic Filmfesztiválon bemutatott Április kapitányai című filmjéből ismerhet, jelenleg is a Polip egykori hősével forgat a Romanzo criminale című krimiben.

Az erősen érzelmekre és totálokra élezett mozi valamiféle Hatodik-érzék utánérzés megspékelve mindazzal a nemzeti sajátosságként létező szentimentalizmussal, ami úgy tűnik, az olaszoknál szinte a falakból áradó történelmi szükségszerűség. A Luigi Pirandello két novelláját feldolgozó kevésbeszédű dráma nagyzenekari hangzásokba fojtott képei furcsa szerelmi négyszögbe kalauzolnak. Míg Matteo, a mentőorvos, a házasságban szeretetté szelídült szerelem ízét keresi egy bimbózó kapcsolatban, felesége egyre újabb kalandokkal próbálja frissíteni a kihunyó érzelmeket. Leonardo, aki kicsit több mint kaland, de kevesebb, mint szenvedély, éppen egy a mobiltérbe oltott érzelmi krízis közepén szorítja le a hídról Matteo és Emma mentőautóját, és innentől elszabadul a logikai káosz. Merthogy a halottnak hitt páros boldog rejtőzködésben, míg a gyászoló feleség és újdonsült szeretője soha ki nem mondott lelkiismeretfurdalásban éli életét. A nagy talányok feloldása az igazságra eszmélő Matteo fejében fogalmazódik meg: olyanok vagyunk, mint a villanykörte, mikor eloltják: még meleg és kis ideig világít is, de ez már csak emlék. A kialvó fény hattyúdala. A szellemek, akik valós érzelmeket élnek át, s az evilágiak, akik látszatélettel kábítják magukat, emlékekből szőtt időfüggetlen nosztalgiahálóban keverednek össze. Az egyetlen, aki valóban „lát”, most is, mint már annyiszor, a gyerek.


Az idill természetesen érzelmeken törik meg
Noémie Lvovsky: Érzelmek
Teljesen másképp közelíti meg az érzelmi anomáliákat a valamikor színésznőnek indult francia Noémie Lvovsky, aki kapcsolatokra élezett filmjeinek általában a forgatókönyvét is maga jegyzi. A szintén Oroszlánra, emellett négy Cézárra jelölt Louis Delluc-díjas Érzések a drámai műfaj mindkét végletét kihasználva egyszerre tragédia és komédia. A film drámai létét hangsúlyozza, hogy az eseményeket, antik görög szokás szerint bohókás kórus kommentálja. A gallokra oly jellemző bohém-jelleget pedig egy egész divatbemutatónyi bolondos ruhaköltemény biztosítja, no meg két olyan komika, akik bőven kihasználnak minden játéklehetőséget. Nathalie Baye (Tonie Marshall : Vénusz szépségszalon) és Isabelle Carré (Laetitia Colombani: Szeretni bolondulásig, Bertrand Tavernier: Holy Lola) egyébként szinte már összeszokott párosnak számítanak, hiszen Jeanne Labrune A holnap egy új nap című vígjátékában is együtt komédiáztak. A női rendező nemcsak nőknek szánt filmjében tökéletesen képviseli a férfiszekciót Jean-Pierre Bacri (Nicole Garcia: A Vendome-tér asszonya), aki bátran felveszi a versenyt partnernőivel. A négyszereplős kamaradarab humoréle maximum csak a fiatal orvost alakító Melvin Poupaud alakításán törik meg, kinek színtelen Francois-e képtelen felvenni a lépést a másik három mókázókedvével. A történet maga akár szokványosnak is nevezhető. A középkorú férfiak problémáival küszködő Jacques, amikor átadja körorvosi praxisát ifjú kollégájának, egyben újdonsült szomszédjának, feleségestül bevonja családja életébe is. Amíg a férfiak a környéket járják, az asszonyok legféltettebb titkaikat is kicserélik egy-egy pohárka Portói mellett. A közös esték a kertben filozofikusan nyugodtak, máskor gyerekzsivajtól és némi álpániktól hangosak. Az idill természetesen érzelmeken törik meg. Amikor a kopasz, pocakosodó Jacques, aki meglehetős önkritikával szemléli „megújhodását”, beleszeret a kolléga rendkívül hóbortos hitvesébe, Edith-be, s gerjedelme viszonzásra talál, szupertitkos kapcsolat kezdődik a látszólag nyugodt felszín alatt. A nagy leleplezés nemcsak a tökéletességbe gázol, de a film humoros lendületét is megtöri, s olyan hirtelen megy át tragédiába, hogy a végkifejleten már nincs is miért meglepődni. A keret az operai sokszínűséget legalábbis jelmezeiben idéző kórus, amely nemcsak hangilag pulzál együtt a történettel, hanem szívvel-lélekkel végig is pantomimezi azt.






nka emblema 2012