"Mindent ami a filmben jó vagy rossz, nekem kell vállalni"

Fazekas Csaba a Fényíróknál

 Fazekas Csaba 1973-ban született Tapolcán, ahonnan a nyelvi gimnázium és a balatonfüredi zenei iskola elvégzését követően Miskolcra költözött, hogy eleget tegyen szülei kívánságának és elkezdje jogi tanulmányait. Azonban a rendezőt akkor már jó ideje a színészet vonzotta, így egy budapesti színi iskolában próbált szerencsét. Akkoriban minden álma az volt, hogy színész váljon belőle, de 19 évesen mégis úgy határozott, hogy ez mégsem neki való. A próbák alatt ért kudarcok, és a félelem attól, hogy közönség előtt kell „kiadnia” magát, végül eltántorították ettől a szakmától. Így került Fazekas a kamera túlsó oldalára, a televíziónál kezdett dolgozni, sőt a MTV által elindított televíziós iskolába is beiratkozott. Nem kevés tapasztalat állt már mögötte, amikor 1995-ben felvették a Filmművészeti Főiskola Simó-osztályába, ahol először televíziós rendezést, majd harmadik évtől filmrendezést tanult.

Simó Sándor rendező 2001-ben hunyt el, és utolsó végzős osztálya legendássá vált arról az összetartásáról, ami hosszú évekig fennmaradt az osztálytársak között. Fazekas Csaba szerint ennek az erős kapocsnak a kialakulásában részben a tragédia is közrejátszott. Groó Diana, Török Ferenc, Miklauzic Bence, Fischer Gábor, Pálfi György és Erdélyi Dániel – csak pár név azok közül, akik a mai napig elismert rendezők az említett osztályból. Diplomafilmjeik elején mindannyian osztályfőnöküknek mondanak köszöntet, aki szerethetőségre és emberségességre tanította diákjait. Hiszen Simó Sándor, ahogyan a filmklub vendége is mesélt róla, mesterségbeli tudását másképp adta át, sokkal inkább azt tanította, hogy miként maradjanak humánus emberek a forgatás során, és hogyan őrizzék meg az emberi kapcsolatokat a stábon belül.

„Simó természetesebben, egyszerűbben rendezett, és filmjei is ilyenek voltak. Nagyon szép, szerethető emberi sorsokat vitt fel a vászonra, miközben a stábtagok is kellemesen érezték magukat.”

(fotó: Benkő Molnár Fanni)

A mesterségbeli, szakmai tudást az osztály például Gothár Péter rendezőtől, illetve Rajk László díszlettervezőtől sajátíthatta el. Fazekas Csaba saját bevallása szerint sosem gondolta volna, hogy a gimnáziumi fizika óra után is lesz még olyan tantárgya, ami rettegésben tartja majd, de Gothár Péter kurzusainak sikerült. A Boldog születésnapot című első filmjének forgatókönyve sokáig érlelődött benne. Bár Simó kikötése csupán annyi volt, hogy diplomamunkájukban minden rendezőnek saját magából kellett megmutatnia valamit, ez a feladat mégsem bizonyult olyan egyszerűnek, mint első hallásra tűnhet. Míg Török Ferinek könnyedén sikerült ezt megvalósítania a Moszkva térrel, addig Fazekas rengeteg ötlet között morfondírozott. Ahogyan a legtöbben, akik vizsgafilm előtt álltak, ő is leginkább „csak túl szerette volna élni a forgatást”. Mindössze huszonnégy nap alatt a lehető legtöbbet próbálta kihozni a stábból, és a zökkenőmentes forgatást nagyrészt a kiváló producereknek (Kende Zsófia, Sipos Kornél) is köszönhette. Ha visszatekint a Boldog születésnapot készítésére, úgy gondolja, hogy hihetetlenül jó légkör uralkodott a stábtagok között, a film pedig magán hordozta az elsőfilmes sallangosságot, bizonytalanságot és azt a sajátságos fiatalos báját, amivel hamar belopta magát a közönség szívébe. Majd tíz évvel később, idén télen, került a mozikba a várva várt második filmje, a Swing, ami sokkal egyszerűbben, szebben és konkrétabban mutatta be a szereplőket és a különböző szituációkat.

„A Boldog születésnapot című filmnél túl sok mindent meg akartam mutatni magamból, szinte mindent bele szerettem volna tenni, ami én vagyok.”

(fotó: Benkő Molnár Fanni)

Az „akkor” és „most” megítélése nem könnyű Fazekas Csabának, hiszen saját elmondása szerint egy igazán önmarcangoló figura, aki folyamatosan kérdéseket tesz fel magának. Szerinte a filmes szakmát rengeteg gyakorlással lehet a leginkább elsajátítani, ezért is támogatja a reklámfilm-készítést. A rendező közel tíz évig folyamatosan forgatott reklámfilmeket, amely során megtanulta koordinálni a színészeket, és mikrosztorikat rendezni, illetve a megrendelőkkel való kommunikációt. Nem győzte hangsúlyozni, mennyire hasznos tapasztalatokkal gazdagodhat egy rendező, ha nemcsak a négy-öt évente próbálja ki magát egy nagyjátékfilmekben.

Visszatérve két nagyjátékfilmjére, Fazekas elárulta, hogy amint ideje engedi, színházi darabokat néz, hogy az élvezet mellett olyan neveket gyűjtsön, akik jó karakterek lehetnének későbbi filmjeihez. Számára ez felér egyfajta castinggal, és ezt a megoldást a Swing című film során alkalmazta is.  A forgatási előkészületek részének tartja színészekkel való próbákat, még akkor is, ha ez tovább bonyolítja a dolgokat. Ezek a próbák előrébb viszik a rendezőt, a főbb sarokpontok felállításában.

A Boldog születésnapot két főszereplőjét Ónodi Esztert és Kocsis Gergelyt Fazekas Csaba a Főiskolán ismerte meg. Ónodi a Zsámbéki-osztály növendéke volt, akinek egyedi humora és drámaisága rögtön elvarázsolta a rendezőt. Kocsis Gergely pedig az első bábos osztály diákja volt, azzal a sajátságos megjelenéssel, ami pontosan ráillett a rendező által megálmodott karakterre. Jól kiválasztott, tehetséges színészekkel és ügyes operatőrrel az egész forgatás baráti hangulatban és derűsen telt, emlékszik vissza a rendező. Számára a közös hang kialakítása a színésszel és az operatőrrel (Boldog születésnapot operatőre Sas Tamás, a Swingé Garas Dániel volt) egyaránt fontos. Míg az előbbinek leginkább a helyes irányt kell megmutatni, addig az utóbbival egy ’közös vödörből’, közös megegyezésekkel kell felépíteni az egész filmet. „Mindent, ami a filmben jó vagy rossz, azt nekem kell felvállalni.”

(fotó: Benkő Molnár Fanni)

Végül Fazekas kitért a film marketing stratégiáira is, ami a jelenlegi internetes korszakkal ellentétben a 2000-es évek idején merőben egyszerűbbnek bizonyult. A beszélgetés során szóba került Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmje és annak vírusmarketingje, ami igazán új utat nyitott, új lehetőségeket alakított ki a magyar filmek terjeszthetőségében. „Talán kicsit konzervatív vagyok, de szeretem a mozi élményét. Teljesen más az, ha egy moziban nézel meg egy filmet százhúsz másik emberrel körülötted, mint az mikor otthon a laptopon egyedül, miközben ég a konyhában a villany.” Szóba került Fazekas Csaba „bakancslistája” is, amiről bár nem sokat árult el, de annyit igen, hogy már sikerült jó pár dolgot kihúznia belőle. Reméljük a jövőben még többet sikerül, és izgatottan várjuk újabb filmalkotásait.