Nagy Péter, színész

A sármőr Fekete Ernő halkszavú, visszahúzódó öccsét a frissdiplomás Nagy Péter kelti életre. A Pacskovszky József VII. Olivér-jében debültált színész Debrecenbe szerződött a Csokonai Színházba, és válogatások hosszú sora után kapott szerepet Herendi filmjében.

filmhu: Kit alakítasz ebben a filmben?

Nagy Péter: Egy zenészt alakítok, aki az életben elég visszahúzódó alkat, de egyébként megvan a véleménye a világról és ehhez ragaszkodik is. Ebben a jelenetben stírölök egy lányt, de nem merem megszólítani, a bátyám viszont lecsap a lehetőségre.

filmhu: Mennyire áll közel hozzád ez a szerep?

NP: Így a forgatás végére már egyre közelebb kerülnek a dolgok, nem tudom eldönteni, hogy mi a figura, és mi vagyok én. Vannak szerencsére apróságok, ami rám jellemzőek, és megvannak a figurában is. Például Lukáts Andor játssza az apámat a filmben, és a főiskolán ő volt az osztályfőnököm.

A forgatáson én játszom a hangszeren, de a filmben valószínűleg lecserélik.

NP: Nem, ki volt kötve a szaxofon. Nem is tudtam rajta játszani, nem ismertem egyáltalán a hangszert. Két hónapja tanulom, van egy remek tanárom, aki egyébként zenész, és nagyon sokat tanultam tőle, mert a zenészvilág azért különbözik az enyémtől. A forgatáson én játszom a hangszeren, de a filmben valószínűleg le lesz cserélve. Úgyhogy inkább csak a hitelesség követelte meg, hogy megtanuljam. Messze nem vagyok még azon a szinten, hogy valóban tudnék játszani.

filmhu: Hogy tetszik a filmezés?

NP: Nagyon érdekesnek találom, és sajnálom, hogy ilyen kevés lehetőség adódik, mert így hiányzik a rutin, hogy biztosabb legyek magamban.