"Nem hiszem, hogy a korombelieknek gyakran van részük abban, hogy a lezárt Lánchíd mögött száguldozzanak egy autóval, vagy éjszaka pezsgőfürdőzzenek a Gellértben." (Csatlós Vilmos)
Cs.V.: Az újpesti gimnáziumba járok, most vagyok 18 éves, de még nem fejeztem be a gimit, mert volt egy kis gubanc, amikor harmadikos voltam.
- Meghúztak?
Cs.V.: Én a Szabó Ervin Gimnáziumba jártam először, mert ott indítottak drámatagozatot. Aztán kiderült, hogy az iskola nem sokat törődik a diákokkal, nem tolerálták, hogy mi a reál tantárgyakból gyengébbek voltunk. És hát egyébként sem mondanám, hogy könnyű gyerek vagyok. Második után megszüntették a drámaosztályt, engem pedig meghúztak matekból. Aztán a mamámmal úgy döntöttünk, hogy elég volt abból a suliból és eljöttem ide, Újpestre.
- És miért nem vagy könnyű gyerek?
Cs.V.: Nekem mindig is feltűnési viszketegségem volt, szeretem, ha figyelnek rám és imádok ökörködni. Így jött a színészkedés is. A család is támogatta ezt az ötlet, talán azt akarták, hogy valahol levezessem a felesleges energiáimat. Először egy általános iskolai barátom szólt, hogy menjek el egy válogatásra. Akkor nem volt kedvem elmenni, mert elég lusta is vagyok, de később az unokabátyám is ajánlott egy reklámfilmes castingot, és bekerültem egy Postabank reklámfilmbe. 10-11 éves lehettem, és azóta kisebb-nagyobb szerepeket szoktam elvállalni.
- Akkor nem "szűzen" mentél a Moszkva tré castingjára sem. Nem volt nagy ügy bekerülni?
Cs.V.: Tulajdonképpen nem is akartam elmenni a válogatásra. A dolog úgy történt, hogy a Feriék eljöttek a Földessy Margithoz, akihez én 5-6 éve járok drámaórákra. Mindenki egyből rájuk tapadt, de én sosem voltam egy nyomulós típus, hogy valakivel csak azért beszélgessek, hogy kapjak egy szerepet. Elvonultam a sarokba cigizni, aztán odajöttek a Feriék, kérdezték ki vagyok, mit csinálok és mondták, hogy feltétlenül jöjjek el a válogatásra. Én persze nem mentem el, mert egyáltalán nem hittem, hogy beválogatnak. De a Feri legalább négyszer csörgött rám, hogy miért nem vagyok ott, végül rászántam magam.
- Hát ilyen se gyakran történik meg, hogy valaki után a rendező futkosson, úgyhogy biztos nagyon nagy hatással voltál rá.
Cs.V.: Mázlim volt, mert pont egy olyan karaktert kerestek, aki nagyon passzolt az én személyiségemhez. De rajtam kívül jöttek oda nagyon súlyos alakok is. A válogatáson voltak olyan helyzetgyakorlatok, amikor jól elküldtem néhányukat a francba, nem zavartattam magam.
- És milyen ez a srác, akit te alakítasz a filmben?
Cs.V.: Nagyképű újgazdag gyerek, aki magán kívül igazán senkivel sem törődik. Állandóan hajt a csajokra, meg a kocsikra és sokat piál, minden buliban benne van. Szóval igazi brutális tinédzser.
- Nem vagy egy szívbajos típus, gondolom nem okozott túl nagy problémát, hogy beleéld magad ebbe a szerepbe. A Török Feri nagyon beleszólt abba, hogy mit hogyan csinálj?
Cs.V.: Nagyon sok szabadságot adott a munkában, csak a próbák elején volt egy kis gond. Mondtam, hogy nem vagyok túl szorgalmas, olvasni meg különösen utálok. A forgatás előtt már az egész család fejből tudta a forgatókönyvet, csak én nem olvastam el egyszer sem. Úgyhogy az első próbán még fogalmam sem volt az egész sztoriról, és nem is ment a szerepem.
- De végül belerázódtál a tempóba? Biztosan összeszedted magad, mert másképp nehéz lett volna végigcsinálni a forgatást.
Cs.V.: Persze, ez a munka volt életem egyik legnagyobb élménye. Nem hiszem, hogy a korombelieknek gyakran van részük abban, hogy a lezárt Lánchíd mögött száguldozzanak egy autóval, vagy éjszaka pezsgőfürdőzzenek a Gellértben. A film medencés jelenete azért kemény volt, mert mínusz húsz fokban úgy kellett tenni, mintha rohadt melegünk lenne. De megérte, mert nagyon jó buli volt az egész.
- És mihez kezdesz, ha befejezed a gimnáziumot?
Cs.V.: Megpróbálom a Színművészetit, ha nem vesznek fel, akkor fogalmam sincs mi lesz, valószínűleg újra próbálkozom. Addig pedig elleszek valahogy, bütykölöm az autómat, mert a színészkedésen kívül ezt imádom a legjobban.