Oliver Stone

A Legyőzött Alexander

A film eddig heves ellenkezést váltott ki az amerikai kritikusokból, akik lehúzták az Alexander-t, mondván, az unalmas, és nem tudtak mit kezdeni a világhódítót alakító Colin Farrell szőke hajával, és az általa megjelenített biszexuális hőssel sem. Mi több, a görög premier előtt helyi ügyvédek egy csoportja Nagy Sándornak az erősebb nem iránt érzett - történelmi tényekkel nehezen igazolható - vonzalmára tett egyértelmű utalások miatt perrel fenyegette meg az alkotókat.

Mindezt megfejeli, hogy a 160 millió dollárból leforgatott, marketing költségekkel összesen 300 millióba került hősi eposz még a közelébe sem kerül annak, hogy a ráköltött összeget visszahozza.


Alexander Freud díványán

Melyek voltak a Nagy Sándor életét befolyásoló erők: a magány, a félelem és egyfajta nyugtalanság?

Az igazi - Hephaisztion

Oliver Stone: Alexander azt mondja a filmben Hephaisztionnak, hogy a halálfélelem irányítja az embereket, és ez okozza mindannyiunk balsorsát. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt szó szerint kimondta, de annak alapján, amit olvastam róla, a halálfélelem életének természetes része volt. Mindez bizonytalansághoz vezet.

Alexander alapvetően bizonytalan személyiség volt, ilyennek is ábrázoltam őt. Ha bizonytalanságának az okait keresem, elég a családjára gondolni. A szüleiről tudjuk, hogy nagyon erős személyiségek voltak, és gyűlölték egymást, ezen kívül polgárháború dúlt körülöttük. Kínozta a bizalmatlanság, és bizonytalanság, amire Hephaisztion ráérzett - talán ő volt az egyetlen, akiben megbízott Alexander. Életében a bizalmatlanság leküzdése az egyik legfontosabb erőként dolgozott benne.

Visszatérve a halálfélelemhez, ez az érzés mindannyiunkban megvan. A film elején látható, amint az anyja mérges kígyókkal játszva arra tanítja őt, hogy soha ne féljen, és ne habozzon. Ezért nem kérdezte soha, hogy mit kell, vagy mit nem szabad tennie. A szokatlan nevelésnek köszönhetően válik Alexander a leginkább félelem nélküli emberré - ezért szimpatikus nekem. Alapvetően minden csoportban van egy vezető, és ezt a szerepet az tölti be, aki a legkevésbé fél. Alexander ezen kívül még okos és bátor, végül a saját halálfélelmét is legyőzte. Arra gondolok, amikor a film végén nevetve kiissza a serleget, pedig talán tudja, hogy a bor mérgezett.

Alexandert motiváló erők közül, ami a szerelmet illeti, Hephaisztion volt az „igazi”, és kedvelte még Roxanne-t, három másik feleségét, két gyermekét, akiket soha sem látott, illetve volt még egy ázsiai ágyasa is. Alapvetően azonban nagyon magányos volt, és szeretetre, megértésre vágyott.

Élt benne valamiféle félelme a saját anyjával kapcsolatban?

O.S.: Nem. Nem félt senkitől. Igaz, az édesanyja érzelmileg nagyon komolyan tudta befolyásolni Alexandert. Hogy Olympiasz mennyire erős személyiség volt, mutatja kettejük beszélgetése a Roxanne-nal kötendő esküvő napján. Anya és fiú között olyan erős a kapcsolat, hogy az Alexandernak már nem enged meg egy másik komoly viszonyt Roxanne-nal, ennek ellenére szerette a feléségét.

Családi idill

Alexandernak az édesanyja volt a gyenge pontja: Philipposz meggyilkolásában Olympiasznak is lehetett szerepe, és a gyanúsítás miatt Alexander becsületében érzi magát megsértve. Szégyenkezik, és még évek múlva is gyanakszik. Mindez odáig vezet, hogy végül még egyik leghűségesebb emberét, Kleitoszt is megöli - őrjöngve átszúrja egy lándzsával. Kleitosz tabu témát hoz fel, amikor előhozakodik azzal, hogy a makedón uralkodó édesanyja segítségével tisztességtelen úton került trónra. Az anyjával kapcsolatban és az általában is érzett bizonytalanság okolható azzal, hogy időnként elvesztette a józan eszét. Erre ugyan nem tudunk teljes bizonyossággal válaszolni, de abban biztos vagyok, hogy az édesanyja volt az egyik gyengéje, de nem félt tőle!

Azért mert nő volt?

O.S.: Nem hiszem, én is szeretem nőket (nevetés), de édesanyja olyan típusú nő volt, aki érzelmileg nagyon tudta irányítani a fiát. Ezen kívül veszélyes, amikor valaki túl gyorsan emelkedik túl magasra, vagy szép, illetve gazdag. Ettől össze lehet roppanni, és vegyük mindehhez hozzá Olympiasz optimizmusát. Azt mondogatja a fiának, hogy húszévesen szinte senki, csak egy herceg a világ végén, de egy nap majd a világ ura lesz, és az emberek évszázadokon keresztül Nagy Sándorként fognak rá emlékezni. Ez az álom szinte megbolondítja az anyját, olyan erősen hisz ebben. Az ifjú trónörökösnek Olympiasz ad látomást: elérni a nagyságot, az apja pedig hadsereget, ravaszságot ad neki.

Milyen Nagy Sándort szertett volna bemutatni, a történelmi Nagy Sándort, vagy általánosabban, egy embertípust, aki majdnem mindent elért az életben, de mégis elégedetlen volt?

O.S.: Megrázó az a jelenet, amelyben Alexander a hegy tetején áll, tudod, hogy az ismeretlen meghódításáról álmodik, de egyedül van, és érzi, hogy soha nem jut el a világ végére. El kell fogadnia a hazatérést, és tudja, az egyenlő a halállal. Tisztában van anyja szavaival: fiatalon kell meghalnia ahhoz, hogy a neve örökké éljen. Az olyan ember, mint Alexander a vezető szerepből következően mindig magányos kell, legyen.

Szabadság: feljuthatsz a csúcsra

Szándékában állt-e a filmmel politikai nyilatkozatot tenni?

O.S.: Nem! De senki sem hisz nekem. Nem vagyok politikai újságíró, mindig ugyanazt teszem, keresem az emberi drámákat. A lehető legjobban igyekeztem Alexander életét nyomon követni. Vegyük azokat a személyeket, akikkel eddig foglalkoztam. Nixon, Jim Morrison és a többiek esetében a korról, a társadalomról, az akkor aktuális közéleti kérdésekről - beleértve a politikusokat is - akartam a lehető legtöbbet megmutatni. Értem, hogy az amerikaiak ma kissé paranoiásak, de nem állt szándékomban politikai nyilatkozatot tenni.

Akkor miként értelmezhető Alexander szabadságról szóló lelkesítő beszéde a döntő ütközetet megelőzően?

O.S.: Alexander a perzsákkal való összecsapás előtt szabadságról és a perzsák másfél évszázaddal korábbi támadása miatti bosszúról beszél, nem pedig demokráciáról. A görögök korábbi kísérlete a demokrácia kiterjesztésére sikertelen volt. Alexander nem népakaratról, hanem egy uralkodóról és egy világbirodalomról beszél.

Makedón lovasság: akik negnyitották az utat a csúcs felé.

A görögök, amellett, hogy voltak rabszolgáik, büszkék voltak a szabadságukra. A szabadságot a rabszolgaságból való mentális felszabadulásként kell érteni. Például szabadon lehetett csatlakozni a hadsereghez, és eljutni a csúcsra, vagyis volt mozgástér, lehetőség. Ezzel szemben az akkori Perzsiában egy teljesen zárt rendszer működött, beleszülettél egy helyzetbe, és ott is ragadtál. Korrupció uralkodott: fizettél a feletted állóknak, és elvettél attól, akik alattad voltak.

A szabadságról Bush is hasonlókat mond, de csak ezért nem változtatnám meg a csata előtt elhangzó beszédet. A különbség, hogy Bush elveszi az olajat a Közel-Keletről, és rosszul használja fel. Viszont Alexander 14 évig volt mozgásban, és ez alatt kiépített egy világbirodalmat, ahol városokat alapított, amelyek lakói biztonságban éltek. Az emberek új kultúrával ismerkedtek meg, Alexander bőkezűen megfizette a katonáit, és összeházasította őket ázsiaiakkal, hogy közös gyermekeik legyenek. Így legalább 120 ezer ember „világrajövetelében segített”. E nemes tettével egy új emberi fajt teremtett, de sajnos, az azóta eltelt 23 évszázad során úgy tekintenek rá, mint gyilkosra.

Ami pedig a háborút illeti, Alexander egy másik korban - az emberiség gyermekkorában - lelkesítette csatára katonáit. Az akkori háborúkat nem bombákkal és más technikai eszközökkel vívták, hanem szemtől szemben, ami becsületes dolog. A háborúk csak korlátozott mértékben voltak képesek kárt okozni, nem veszélyeztethették egy egész civilizáció létét.

„Nem bi-, hanem triszexuális volt”

A filmben ábrázolt biszexualitást már sokan kifogásolták. Miért volt fontos Alexandert így ábrázolni?

O.S.: Azért, mert biszexuális volt, és így nem tehettem meg, hogy ezt kihagyom. Sőt nem is biszexuális, hanem triszexuális volt, mert szerelmi ügybe keveredett egy perzsa eunuchhal is (javítva - szerk.). Alexander olyan ember volt, aki el akart jutni a világ végére – minden értelemben a határokat feszegette.

Honnan tudjuk mindezt?

Alexander és Roxanne -  "normális" kapcsolat

A görög történelem szerint a biszexualitás elfogadott, bevett gyakorlat volt, és Alexander akkoriban e téren nem tett semmi szokatlant. A görög férfiaknak azonos nemű szeretőik mellett gyakran volt görög felesége is, sőt, nem ritkán idősebb és fiatalabb férfiak között is volt viszony. Ebben a vonatkozásban Philipposz sokkal inkább volt élvhajhász, mint Alexander, aki igazán csak egy férfival, Hephaisztionnal élt együtt. Az apjának sokkal több kapcsolata volt mind férfiakkal, mind nőkkel. Hogy milyen bizonyítékokra alapozzuk mindezt? Fényképeket nem tudok mutatni! (mosoly) Azt viszont tudjuk, hogy amikor Hephaisztion meghalt, Alexander szíve összetört, és tiszteletére a történelem egyik legpompásabb, nyolc hónapig tartó ünnepi játékokkal tűzdelt temetését rendezte.

Mit szól ahhoz, hogy görög ügyvédek egy csoportja perrel fenyegette Önöket?

O.S.: Ez nagyon szomorú. Néhányan azt mondják, hogy koncentrációs táborok nem léteztek, és ez nyomtatásban is megjelenhet, majd amikor ezekkel az emberekkel komolyan elkezdesz a történelemről beszélni, kiderül, hogy milyenek is valójában. Kiktől várhatnánk akkor toleranciát, az ügyvédektől? A mai görögöknek nagyon más a mentalitásuk, mint az ókoriaknak. Mivel keresztények, megvetik és bűnnek tekintik a homoszexualitást.

Mit gondol a film nem igazán pozitív fogadtatásáról?

O.S.: Szomorú vagyok, de tudom, hogy a film háromórás, percekig tartó beállításokkal, érzékeny témával, a biszexualitással; és a történelmi ismeret is problémát jelent - Amerikában nem tanítják Nagy Sándort. Viszont a nézők körülbelül 20%-a lélekben olyan, mint a főhős, ezért szeretik a filmet, és ugyan nem ők a többség, de egy erős kisebbségről van szó.

Történelem kontra fikció

Az ön filmje mennyire épül a történelmi tényekre?

O.S.: A film különösen alapos történelmi kutatáson alapul, amelyet rengeteg szakértő végzett. Nem tudunk mindent Alexanderről, de a párbeszédeket úgy kellett megírnom, hogy már mögöttem voltak bizonyos ismeretek. Ehhez képest a szereplők viselkedése - Philipposz, Olympiasz, Hephaisztion - olyan pontos, hiteles, amennyire ez egyáltalán lehetséges, és ez igaz a filmre is. Ellenben egyesek szerint túl sok történelem van a filmben.

Az Alexander-ben ezek szerint a történelmi tények közötti hézagok a saját elképzeléseivel töltötte ki: egyfajta „újraálmodott” történelmet láthatunk?

Jól látható dráma

O.S.: Igen, ez a dramatizálás feladat. Nagyon féltem például attól, hogy mit mondanak majd a JFK-ről de a film nem egy kijelentés vagy állásfoglalás, hanem egy kérdés, hogy hiszel-e az egyszemélyes gyilkosságban. Nem azt mondom, hogy ez és ez történt. A film éppen hogy lehetőségeket, valószínűségeket mutat be. Egy kérdés, nem pedig egy válasz, ami azért jó, mert arra ösztönöz, hogy további kérdéseket tegyünk fel azzal kapcsolatban, hogy mi is történt valójában. Nixon esetében szintén rengeteg kutatást végeztünk, és nem akartunk semmit sem elrejteni.

Az Alexander esetében segítségemre volt az Oxfordban oktató Mr. Fox. Ő elmondhatná, hogy látott minden forgatókönyvtervet, de természetesen vannak dolgok, amelyeket nem tudunk, és ekkor kap szerepet a dramatizálás.

A dramatizálás mindig a jelennek szól, ezért kérdeztem, hogy van-e valamiféle, a jelennek szóló politikai üzenete?

O.S.: Nem akarom a figyelmet a mai világpolitikai helyzetre irányítani. A filmemben azt mutatom be, hogy Alexander miként inog Kelet és Nyugat között. Most ugyanez a mozgás érzékelhető Kelet és Nyugat között, de ezt a párhuzamot a jelenben látjuk, és nem akkor, amikor elkezdődött.

Nem lett volna jobb egy dokumentumfilmet forgatni?

O.S.: Sok jó dokumentumfilmet láttam már Alexanderről, de nem lehet az eredeti helyszíneken filmezni, és ehhez egyébként sem tudunk róla eleget. Ez a film a lehető legjobb módja, hogy bemutassuk Alexander drámai sorsát. Eddig miért nem írt róla senki egy jó drámát – Goethe, Schiller, Shakespeare, Strindberg? Mert nagyon nehéz feladat, és dramatizálás nélkül nem megy.

Mennyire divatos ma Amerikában az antik események megfilmesítése, mint például a Trója, a Gladiátor és az Alexander?

O.S.: Igen, ez egy örökzöld téma, Lengyelországban kérdezték tőlem, hogy miért éppen Nagy Sándor, mert félelem nélküli, viszont az amerikaiakban ott munkál ez az érzés, ezért nem szeretik őt. Nagy Sándor nekem minden idők egyik legnagyobb vezetője.

„Mindig mások a filmjeim”

A korábbi filmjeiében előkerülnek a már ismert motívumok: sas, mítosz, szerelem, halál.

O.S.: Ezek a motívumok nem jellemzők minden filmemre, hanem inkább a Doors, a Született gyilkosok állatmotívumai, szimbólumai, amelyek láthatóak ebben a filmemben is, hisz a görög világ is tele van természetfeletti jelenségekkel. Alexander hitt az előjeleknek, a próféciáknak, minden reggel áldozatot mutatott be, imádkozott az istenekhez, és különböző kultúrák papjai voltak a környezetében, mindezt nem tudtam úgy bemutatni, ahogy szerettem volna. A természetfelettihez kapcsolódó jelenetekből jónéhány elkészült, de nem rakhatta a bele a filmbe, mert így is közel három óra hosszú, és ez alá kellett szorítani. A mai közönség nem képes öt-hat órán át egy helyben ülni, mint egy görög tragédia alatt vagy Shakespeare idejében.

Más szempontból ez a mozi nagyon különbözik a korábbi filmjeitől.

Ptolemaiosz - Anthony Hopkins

O.S.: Igen, most nem első szám első személyben bontakozik ki a történet, mesélőnek Ptolemaioszra esett a választásom, aki tekintélyes személy. Így egy idősebb ember szemszögéből látunk egy fiatalabbat, de vele együtt távolság is kialakul, ami tudatosan használtam. Eddig ezt az eszközt nem használtam, de bármit mondanak is, nem egyformák a filmjeim.

Milyen tervei vannak a jövőben?

O.S.: Egyelőre nincsenek terveim. Ez a mozi a szívemből jött, egyfajta kozmikus elégedettséget érzek. A film tisztelgés Alexander előtt, és nagy megtiszteltetés, hogy három éven keresztül filmet készíthettem egy olyan emberről, mint ő. Hiányozni fog.

Néhány nagy barátság, néhány felejthetetlen csábítás, és 9 év vérben és páncélban a világ legnagyobb hadserege élén. Nagy Sándor élete megváltoztatta a világ történetét.Gyermekkora óta diadalról és harcról álmodozott. Egy csöpp országból indult el, és mire 25 éves lett, meghódította az ismert világ nagy részét. A kis macedón sereget a hatalmas Perzsa Birodalom ellen vezette, elfoglalta Egyiptomot, majd a sivatag után a hófödte hegycsúcsok felé kanyarodott: India jelentős részét is meghódította. Korábban sosem egyesült ekkora hatalom egyetlen kézben, és talán azóta sem volt rá példa. Nagy Sándor a világ ura lett, mégis magányosan halt titokzatos halált alig 33 éves korában.