Papp Gábor Zsigmond: Mint egy Krúdy-figura
Az ellenség köztünk van - interjú a rendezővel
Papp Gábor Zsigmond fikciós-rekonstrukciós dokumentumfilmje három kémkedésért elítélt emberről. A rendezőt a 42. Magyar Filmszemle előtt e-mailben faggattuk.
filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Papp Gábor Zsigmond: Ezt a filmet 3 évvel ezelőtt kezdtem el, 2008 tavaszán. Három olyan emberről kezdtem forgatni, akiket a Rákosi- vagy Kádár-rendszerben kémkedésért elítéltek. De az egyikük sztorija annyira hosszú, szövevényes és izgalmas lett, hogy az egy külön filmet is megért. Ez lett a Kémek a porfészekben (Rimner Gábor története). Maradt még két félig leforgatott történetem, de az egyik szereplő időközben meghalt. Úgyhogy színészekkel és statisztákkal, fikciós-rekonstrukciós módon csináltuk meg a filmet, és 2010-ben forgattunk még egy negyedik szereplőről is, úgyhogy végül megvalósult az eredeti koncepció, a három kém története.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
P.G.Zs.: A stáb fő emberei szinte már állandónak mondhatók: Lovasi Zoltán operatőr, Molnár Szabolcs zeneszerző és Bartos Bence vágó. Velük csináltam az elmúlt években a Kémek a porfészekben-t és a Kelet-nyugati átjáró-t is. Zolit és Bencét 10 éve ismerem, Szabolcsot pedig több mint 25 éve, hiszen már a gimnáziumba is együtt jártunk.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
P.G.Zs.: A filmet részben az MMKA finanszírozta, részben a saját gyártó cégem, a Bologna Film, és igénybe vettük a 20%-os közvetett támogatást is.
Szinopszis
A film három kémkedésért elítélt ember története. Atkáry Arisztid egy olasz diplomata ismerőse tanácsára 1950-től jelentéseket küldött a müncheni Szabad Európa Rádiónak a magyarországi állapotokról… Tóth Károly 1948-ban Franciaországba disszidált, ahol hírszerzői kiképzést kapott, és 1954-ben átküldték Magyarországra, hogy szervezzen fegyveres ellenálló csoportokat… Csóka Ferenc 17 éves volt, amikor 1965-ben egy gimnáziumi osztálykiránduláson barátaival lerajzolta a Szolnoki Katonai Repülőteret. Egyik osztálytársuk azonban feljelentette őket…
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
P.G.Zs.: Mint a legtöbb történelmi dokumentumfilmemnél, itt is az volt a legnagyobb élmény, hogy milyen fantasztikus embereket ismerhetek meg. Jelen esetben Tóth Károlyt, Csóka Ferencet és Atkáry Arisztidet (bár őt már korábban is ismertem, hiszen szereplője volt a 2003-as A birodalom iskolájá-nak). De nagy élmény volt színészekkel és statisztákkal is dolgozni, a fikciós részekben több mint negyvenen szerepelnek. A diákszereplőket egy szolnoki gimnáziumból castingoltuk, a többi statisztaszerepet pedig az argentin tangós barátaim vállalták.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
P.G.Zs.: Az, hogy 2009 januárjában meghalt az egyik szereplő, Atkáry Arisztid. 83 éves volt, elképesztő intellektus, és nagyon jó barátom is az utolsó hat évben. Amikor háromhavonta hazajött Münchenből Budapestre, mindig találkoztunk. Olyan volt, mint egy Krúdy-figura: mindig öltönyben, sétabottal, télen fehér cérnakesztyűben, és rengeteg történettel pikáns kalandjairól. Amikor az interjúkat forgattuk vele, már elég beteg volt, és nem is tudtunk mindent felvenni, úgyhogy van olyan rész a filmben – csak hangban a fikciós jelenetek alatt – amit egy korábbi magnóra rögzített beszélgetésből vágtam be.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
P.G.Zs.: Azt remélem, hogy a keserves körülmények ellenére jó hangulatú szemle lesz. Talán az segít ebben, hogy májusban lesz, és vetítések előtt-után ki lehet ülni a szabadba kávézni, beszélgetni. Minden érdekel, amit el tudok csípni, hiszen a másfél éve tartó bizonytalanság miatt már nagyon ki vagyok éhezve a filmekre.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
P.G.Zs.: A tárgyalótermi jelenet az első történetben. Itt elég sok szereplő van a teremben, 50-es évekbeli jelmezekben, és csak a frizurák elkészítése egy fél napig tartott. Úgyhogy jóval többször vettük fel, mint a többit, nehogy valami ne stimmeljen, ha már ennyi elő-macera volt vele.
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
P.G.Zs.: Ez magyar történelmi témájú dokumentumfilm, úgyhogy nem jósolok neki túl sok külföldi fesztivált.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
P.G.Zs.: A szemlén 400, a tv-ben 400 ezer.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a Magyar Filmszemlével kapcsolatban?
P.G.Zs.: Az, hogy Máté fiam az 1999-es filmszemle idején született, épp azon a napon, február 6-án, amikor A Mándy-hagyaték című kisjátékfilmemet bemutatták. Az első fesztiváldíjamat is ezen a szemlén nyertem, kb. úgy, ahogy Gorcsev Iván kártyán elnyerte a fizikai Nobel-díjat A tizennégy karátos autó-ban. Ez volt ugyanis az a szemle, amikor a zsűri nem osztott ki díjat a Legjobb film, Legjobb kisjátékfilm és Legjobb első film kategóriában. Enyedi Ildikó ezen úgy felháborodott, hogy a Simon mágus-ért kapott rendezői díjának a felét, 300 ezer forintot sorsolással kiosztotta 1-1 filmnek ezekben a kategóriákban. És a kisjátékfilmek közül az én filmem címét húzták ki a kalapból. Ezúton is köszönöm az Ildikónak. Pont jól jött pelenkára meg gyerekruhára…
A film előzetese
