Petróczy Sándor a mozisorsokról
Válaszol a mozisok elnöke
A filmtörvény immáron finisbe érkezni látszik, országszerte folyik a mozik felújítása a NKÖM által kiosztott pénzekből, ennek ellenére mégsem megy a magyar ember moziba. Petróczy Sándor, Mozisok Országos Szövetségének elnöke, valamint a Szegedi Mozgókép kht. igazgatója beszélt a mozihelyzetről a filmhunak.
A szegedi Belvárosi mozi |
A pályázati feltételeken viszont feltétlenül lazítani kellene, mert míg a 2003-as pályázaton a harmincezer lakos feletti települések art-mozijai pályázhattak csak – tehát, aki legalább hetente három napon át napi két art-besorolású filmet vetít. A következő pályázaton ideális esetben bárki pályázhatna, aki mozit mer üzemeltetni az országban: egy háromezer fős településtől irracionális elvárás, hogy art-mozit üzemeltessen, ezért az art-sáv vállalóját is támogatni kellene. Egy kisebb település moziértő közönségét sem szabad arra kötelezni, hogy a kilométerekre fekvő nagyvárosba járjon mozizni. A multiplex-hullám kiépülésekor ugyanis ez volt a tendencia: az üzemeltetők leszúrták a körzőt, és egy-egy mozi esetén harminc-negyven kilométeres vonzáskörzettel számoltak a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően. A vidéki mozinézők száma azonban nem növekedett, annak ellenére sem, hogy minden nagyobb városban van már multiplex mozi. Nyugat-Európában a moziközönség bejár a közeli nagyvárosba mozizni: a vidék Magyarországa azonban nem. Ennek szociokulturális okait hosszan lehetne részletezni: megfelelő infrastruktúra, a sok jó autó, a sok szabadidő hiánya – és ami mindezek hátterében áll: az anyagiak. A moziba járó középréteg, mint kereslet nem fizetőképes, a fizetőképes réteg pedig nem jár moziba – a mai házimozi-rendszerek mellett már nem szorul rá.
A szegedi Belvárosi mozi |
Petróczy szerint a magyar film a megváltozott politikai helyzet miatt vesztette el a bázisát. A hatvanas-hetvenes években tömegek mentek magyar filmre és politikai tett volt magyar filmet nézni, addig a magyar filmművészet nem vetett számot az 1990 óta történtekkel, még a Moszkva tér is ügyesen kerülte meg a jelenidejűséget. A magyar filmek alullátogatottsága nem olyan elkeserítő, ha figyelembe vesszük, hogy a nem-magyar művészfilmek és a magyar (művész-nem művész) filmek nézőszámai egybeesnek: az új Woody Allen film, a Holly-woody történet tizenhárom ezer nézőt csinált, Aki Kaurismaki Fipresci-díjas filmje, a Múlt nélküli ember pedig tizenhat ezret, akkor máris nem tűnik kevésnek a Tesó húszezre - hiába, a statisztika csak tálalás kérdése. Ugyanígy érdemes megvizsgálni, hogy kik csinálják a magyar sikerfilmeket: a harminchárom legsikerebb magyar film rendezői között alig van végzett filmrendező, annál több színész, operatőr, arról nem is beszélve, hogy minden idők legsikeresebb magyar filmjének, a Valami Amerikának a rendezője, Herendi Gábor fogorvosból avanzsált először reklámfilmessé, majd játékfilmrendezővé..
Az európai változástervezetek rendre visszatérő eleme a d-mozi. A digitális mozira Petróczy mint egy gyártók számára érdekes üzleti befektetésre tekint: a néző számára ugyanis nem nyújt plusz élményt, valamivel csillogóbb ugyan a látvány, de nem olyan feltűnően, hogy az üzemeltetőnek megérné lecserélni a vetítőt, hogy ily módon jusson többletbevételhez. A forgalmazónak viszont nem mindegy, mert a kópia jelentősen olcsóbb, így a terjesztés és a kópiaszállítás is egyszerűbb, és a gyártási költség is jelentősen lecsökkenne - az utómunka területének tehát szintén nagyon nem érné meg. Ez szimplán piacgazdasági kérdés – hatalmas gazdasági háború, de nem a nézőért. A hagyományos mozisnak nincs miből beruházni ebbe, főleg ha nem hoz többletet a bevételben. A multiplex mozik nem fogják a pár éve korszerűsített gépeiket sutba vágni a digitális mozi kedvéért. Az art-mozik és a hagyományos mozik most nyerhetnének nagyot: ha lenne miből beruházniuk erre, hiszen ők az előző évek korszerűsítési hullámából kimaradtak. Ugyanakkor az e-mozi már most is hódít: a DVD-vetítések során olyan filmek tudnak közönség elé kerülni, amelyeknek nem lenne másképp lehetősége: kísérleti műfajok, amatőr filmek, hogy a dokumentumfilmről már ne is beszéljünk – és megfelelő vetítővel a néző ezt sem veszi észre.