Podmaniczky Szilárd a kisfilmes zsűriről

ember  a szövegben

litera: Az idei Filmszemle kisfilmes zsűrijének tagja. Gyakorló forgatókönyvíróként, milyen volt a felhozatal?

Podmaniczky Szilárd: Eddig csak nagyjátékfilmhez írtam forgatókönyvet, így csak elképzelni tudom a látott művek alapján, hogy milyen forgatókönyvek alapján készülhettek. Amit tapasztaltam, hogy a forgatókönyvek többsége egy történeten alapul, ahogy többnyire persze a nagy filmekben is, de itt sokkal rövidebb úton kell eljutnunk ugyanoda, és sokszor úgy tűnt, mintha nem önálló alkotásokat látnánk, hanem nagyjátékfilmek részleteit. Nem tudom, mennyire kell egy kisjátékfilmnek kompaktnak lennie, talán éppen az a dolga, hogy nyitva hagyjon maga körül sokféle értelmezési lehetőséget, amit egy nagyjátékfilm azért jobban lezár. Voltak olyan forgatókönyvek is, amik csak egyetlen ötletet akartak megvalósítani, ezek jóval zártabbak voltak, nem utaltak valamilyen nagyobb, dramatikus formára. Az idei mezőnyben volt még egy harmadik megoldás is, mivel a kísérleti filmek most egy kategóriában indultak a kisfilmekkel. Nagyon sok szép képet láttam, ami számomra meglepő volt, mert a magyar filmek között ez a szürreális látásmód eddig legfeljebb az abszurdban jelent meg.

litera: Mint zsűritag, melyik megoldást favorizálta a három közül?

P. Sz.: Én azt szerettem leginkább, amikor a film nyitva hagyta a témát, de nem hiányérzet maradt az emberben, hanem arra késztette, hogy foglalkozzon vele utána is. Jobban tetszettek azok az alkotások, amik nem egyetlen gondolati-dramaturgiai konstrukció alapján jöttek létre, és abban próbáltak meg mindenféle lehetőséget kihasználni a párbeszédeken, jeleneteken keresztül, hanem komplexebbek voltak, és akár a saját életemre is rávetíthettem. Szerintem ez ugyanúgy működik, mint olvasás közben, az ember mindig magát keresi a szövegben. Nyilván én egészen mást keresek, mint egy másik zsűritag, ennyiben az elbírálás személyiségfüggő és abszolút szubjektív.

litera: Miben különbözik a forgatókönyv a „hagyományos” irodalmi szövegektől?

P. Sz.: Nagyon lényeges különbség van a kettő között, méghozzá az, hogyan használja az ember a nyelvet. Az irodalom egyetlen eszköze a nyelv arra, hogy az elgondolt képet láttatni tudja. A forgatókönyvben viszont azokat az instrukciókat kell megírnom, amelyek alapján a rendező és az operatőr számára látható és legyártható lesz az az elképzelés, ami alapján én a világot leírom. A legnagyobb különbség, hogy az irodalmi mű önmagában végtermék, míg a forgatókönyvre még nagyon sok réteg rárakódik.

litera: Bollók Csabával közösen készítették a Miraq című nagyjátékfilmet. Ebben az esetben hogyan folyt a munka?

P. Sz.: Csaba megírt egy bő húsz oldalas szinopszist, amiből én már láttam a történet a gerincét, láttam, hogy mit akar ő ebből kihozni. Ezzel, mint nyersanyaggal kezdtem el dolgozni, kiegészítettem olyan dramaturgiai fordulatokkal, amikről úgy gondoltam, segítik a történet megfilmesíthetőségét, illetve beleírtam párbeszédeket. Utána még vagy öt-hat körben konzultáltunk Csabával, újra és újra átvettük az egészet. De ami ebben a filmben számomra alapvetően érdekes, hogy ezúttal ugyanazt az irodalmi nyelvet használják a szereplők, amit a novelláim hősei. Azok az eszközök, amikkel egyébként irodalmi szövegekben élek, itt egy az egyben kell működjenek, ráadásul a képi és zenei hatásokkal megerősítve. Még én se láttam egyben a filmet, de nagyon érdekes lesz, hogy sikerült-e ennek a nyelvnek hordoznia ugyanazt a feszültséget, amit egy novellában.

litera: Mit gondol azokról a hangokról, hogy Magyarországon válságban van a forgatókönyvírás, nincsenek forgatókönyvek?

P. Sz.: Azt hiszem mostanában változóban van a helyzet. Korábban a szerzői filmek voltak előtérben, a rendezők szerették maguk írni a forgatókönyvet. A Magyar Mozgókép Közalapítvány beindított forgatókönyvíró műhelyeket, amik aztán egy év után, számomra ismeretlen, okból leálltak sajnos, pedig nagyon jó kezdeményezés volt. Ennek ellenére szerintem vannak forgatókönyvek, és például az írók közül is nagyon sokan űznék ezt a műfajt, de hiányzik az élő kapcsolat köztük és a filmesek között, ők inkább a színházakkal találják meg a hangot. Én is csak teljesen véletlenül keveredtem ide. Ennek némiképp ellentmond, hogy az idei szemlén rajtam kívül Karafiáth Orsolya, Csaplár Vilmos és Garaczi László által írt forgatókönyv alapján készült film is szerepel.

Neltz Tamás