Rinaldó - Hét mesterlövész a VIII. kerületben - beszélgetés Tóth Tamással
- Olvastam a forgatókönyvet. Úgy gondolod, még mindig időszerű bezáró gyárakkal, utcára került munkásokkal és lepusztult bérházi gangok életével foglalkozni?
- Első olvasatban talán tényleg félreérthető, de nem kifejezetten a lepusztultságról szól a történet. Semmi köze ehhez a rohadó-pusztuló feelinghez, ami valóban anakronizmusnak, lejárt dolognak tűnhet. Tény, hogy rengetegen rosszul élnek ebben az országban, de ez már tényleg lerágott csont. Nálam a lepusztultság a fotogenitása miatt érdekes, másrészt pedig jó ürügy, hogy elmondjam a mesét. A tanulság a szolidaritás, a szeretet, a csodavárás. Mert az, hogy itt nem jó, már szinte unalmas. Mi marad ezen túl? Az álmodozás. Mert nem lesz itt Kánaán rövid időn belül. Bár van, akinek már megadatott, de engem meg az nem érdekel, akinek túl jó és könnyű minden.
- A kettő között nincs semmi?
- A „jól ellenni, mint a befőtt állapot” ugyanúgy nem motivál. Azt gondolom, hogy a művészet, márpedig ez egy szórakoztató művészfilm akar lenni, a szélsőségekből tud meríteni. A mese meg főként. Megeszi a farkas a Piroskát, Csipkerózsika száz évig alszik, az Oroszlánkirály meghal, és hasonlók.
- Az első két filmed, a Vasisten gyermekei, és a Natasa is mese. A Rinaldóban mennyire tolódtak el a hangsúlyok a romantika és a realizmus között?
- Ez realisztikusabb mese lesz, de akár a Vasistent, ezt is kétféleképpen lehet majd nézni. Mind a négy nagyobb filmemben meghatározó módon jelenik meg a valóságnak a mese felé torzítása, mint stílusjegy.
- Felfoghatjuk ezt egyfajta sajátos Tóth Tamás-i hangként?
- Szeretném, ha az lenne. Eléggé veszélyes, mert ha kicsit is hibázik az ember, két szék közé esik. Tehát akkor működik a dolog, ha dupla fenekű lesz, nem pedig egyik se. Akkor izgalmas, ha így is lehet nézni, meg úgy is. A Vasistennél ez sikerült.
- Van valóságalapja a Rinaldónak? Voltak történeteid, amiket a forgatókönyvbe beledolgoztál?
- Nem konkrét történetek, csak egy életérzés, és egy gyermeki játékkedv. Ez egy mesefilm. Western-paródia.
- Nekem is a Hét mesterlövész jutott eszembe elsőre a történetről, a főhős meg akár Bronson a Volt egyszer egy Vadnyugatban. Honnan jött ez?
- Egyszer csak bekattant, milyen lenne A hét mesterlövész itt Budapesten a nyolcadik kerületben. Ez hat éve történt.
- Miért kellett hat évet várni a forgatással?
- Egyrészt pénz, pénz, pénz. Másrészt 2001-ben forgattam az Anarchistákat, ami kísérlet volt arra, hogy másképp csináljak filmet, mint addig. Ennek a tudatos intermezzónak a tanulságait leszűrve próbálom azt a vonalat folytatni, ami az első két filmemet jellemezte.
- Ez a kitérő meggyőzött arról, hogy az igazi Tóth Tamás nem ilyen?
- Az is Tóth Tamás volt, csak ott megpróbáltam ellazulni, de rájöttem, hogy én az a típus vagyok, akinek nagyon precízen tudnia kell, hogy mit akar csinálni. Nem vagyok improvizátor.
- Sokáig éltél Moszkvában. Mekkora a különbség a magyar és az orosz valóság között?
- Mivel, mint az a filmjeimből is kitűnik, én a realitást mindig kicsit átértékelem, nem látok nagy különbséget. Sokkal nagyobb energiák dúlnak Oroszországban, de ebben az átmeneti időszakban, ebben a nagyon furcsa korszakban, amiben most élünk, sokkal jobban hasonlítunk egymásra. Háttérben a kultúra, a nemzeti értékek, a művészet. „Semmilyenkedés” folyik.
- Külföldön mit mutat majd a film az országból?
- Az országból túl sokat nem mutat, de egy kultúrának a stilizált képét közvetíti, ami jól fogyasztható csemege. Nem turisztikai, nem is szocio, hanem egy kelet-európai mese.
- Gyerekkorodban animációs rendezőnek készültél. Mi maradt ebből?
- Nem készültem igazán animátornak, csak úgy indultam a filmes pályán, hogy a rajzfilmmel kacérkodtam, mint szépen rajzoló, festő gyerek. Ez volt az első műfaj, amit kipróbáltam a pályán. Persze bármikor csinálnék animációs filmet, ha úgy adódna, meg elkalandoznék egyéb területekre is, de egyelőre azt szeretném jól megvalósítani, ami én vagyok, vagyis amiről azt gondolom most, hogy én vagyok. A Rinaldó, remélem olyan film lesz, amit teljes mértékben vállalni tudok.
- Mi következik a Rinaldó után?
- Azt hiszem, a forgatás végéig nem tudok igazán távlatokban gondolkozni, de az biztos, hogy szeretnék még egy filmet csinálni Oroszországban. Van egy történetem Pétervárról, és Indiáról is szeretnék mesélni. Egy kicsit el kell menni Európából, hogy az ember kívülről is lássa a saját kultúráját. Már a Natasában próbáltam megfogni a Kelet misztikumát, de nem sikerült úgy, ahogy akartam. Nem voltam elég érett hozzá. Arról akartam filmet csinálni, hogy valami mennyire fontos nekem, de nem igazán értem még. Ezt igazán markánsan megfogalmazni nehéz. Talán még most sem szabadna nekiállnom.
