Rohamosztagos csellóval

Beszélgetés Gigor Attilával

A Rossz helyen szálltunk le című kisfilmben egy fiú és egy lány „bolyong” az erdőben. A fiú szeretné felvenni Star Wars-jelmezét, a lány ezt nem tartja olyan jó ötletnek. Gigor Attila játékos filmet készített az emberi kapcsolatok bonyolultnak látszó, mégis sokszor pofonegyszerű természetéről.

filmhu: A vetítés után azt mondtad: szerettél volna egy birodalmi rohamosztagost csellózni látni a vásznon. Azért – gondolom - más is izgatott a történetben…

Gigor Attila: Természetesen. Leginkább az volt a törekvés, hogy az emberi kapcsolataimat valamiféleképp feldolgozzam. A számomra legegyszerűbb módon próbáltam megfogalmazni azt, amit – a jelenlegi 28 éves eszemmel – az emberi kapcsolatokról gondolok. Mindezt azért úgy, hogy annak is érdekes lehessen, akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi a véleményem a világról.

filmhu: Akit esetleg mégis érdekel: ilyenek lennének a férfiak, mint a filmedben?  Mindannyian rohamosztagosok vagyunk?

G. A.: Azt hiszem, hogy igen. A férfiak hajlamosak arra, hogy olyan dolgokat műveljenek, amelyek teljesen értelmetlenek, vagy legalábbis szükségtelenek. A filmemben például a fiú azt hiszi, hogy nagyon vagány dolog birodalmi katonának öltözni, de a lány – és a néző is – látja, hogy egyáltalán nem az. Tulajdonképpen a jelmez egy nagyon egyszerű szimbólum, de ez jutott eszembe rólunk, férfiakról.

filmhu: A főszereplőket, Sárosdi Lillát és Tzafetaast, mi alapján választottad ki a szerepre?

G. A.: Régebben játszottam Bodó Viktor amatőr színésztársulatában, onnan ismerem Lillát. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk,  és amikor a film forgatókönyvét írtam, rögtön ő jutott eszembe. Roland viszont egészen más tészta, eleinte nem is gondoltam rá, mivel teljesen ellentétes karakter, mint akit a filmben játszik. Végül mégis arra gondoltam, hogy éppen ezért lenne érdekes kísérlet ráosztani a szerepet, és azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy bejött.

filmhu: Külön a film kedvéért zene is készült, ami ritkaság a kisfilmek esetében. A dalt a két főszereplő énekli fel…

G. A.: Igen, a filmzene ötlete a forgatáskor ötlött fel bennem, és szerencsére a zeneszerző Kunert Péter és Lilláék is nagyon lelkesek voltak. Tudom, hogy ez közhelyesnek hangzik, minden DVD-ajánlón vagy egy extra, ami arról szól, hogy a stáb milyen nagy lelkesedéssel állt hozzá a közös munkához, de szerencsére a mi esetünkben (is) igaz.

filmhu: Tavaly az Ember a tükörben című kisfilmeddel szerepeltél a szemlén. Érik már benned a nagyjátékfilm is?

G. A.: Már meg is írtam. Ahogy az Ember a tükörben esetében a sci-fi zsánerét használtam arra,hogy közelebb hozzam a nézőhöz a történetet, a mostani kisfilmem esetében – ha úgy vesszük – a romantikus vígjáték paneljeit használtam, a nagyjátékfilmes ötletemnél is zsánerben gondolkodtam, mégpedig film noirban. A Nyomozók munkacímet viselő könyvem az Inforg stúdió gondozásába került, de hogy mikor tudjuk elkészíteni, azt egyelőre még nem tudom. Addig is örülök annak, hogy itt lehetek.