Simonyi Balázs: Originál láger

A zenekari próba és a szavazófülke

Simonyi Balázstól az idei szemlén láthatunk egy személyes, kedves filmet a közelmúltról, valamint egy (Tóth Barnabással közösen rendezett) groteszk, fekete humorból építkező művet napjainkról.

Filmhu: Az Originál láger egy Háy János novella adaptációja. Mi fogott meg a történetben?

Simonyi Balázs: Magam is zenélek, voltak hasonló próbálkozásaim, mint a srácoknak a történetben. Úgy tudom, Háy János is saját kamaszkorának élményeiből rakta össze a sztorit. Az Originál Láger létező, kérészéletű zenekar volt. Sőt, a szerző életében sorsfordító jelentősége volt annak, hogy annak idején nem jött össze a zenekarosdi, ezért lett ugyanis író.

Magam is zenélek, voltak hasonló sikertelen próbálkozásaim, mint a srácoknak a történetben

Filmhu: A forgatókönyvet közösen írtátok?

S. B.: Amikor az ötlet megszületett, hogy filmre vigyem a novellát, épp egy Háy János felolvasóestet tartottunk a Momentán Társulattal, ott meséltem el neki a tervemet. Rögtön nagylelkűen felajánlotta, hogy csináljam meg belőle a filmet, viszont úgy éreztem, nem igazán bízik abban, hogy valóban elkészül majd. Ezért Várady Zsuzsa dramaturggal együtt gyorsan megírtam belőle a forgatókönyvet, amit megmutattam neki; egy-két dolgot alakítgatott rajta, én pedig megkértem, hogy írjon meg egy plusz jelenetet, azt amikor a menzán a főhős "beszervezi" a szólógitáros fiút.

Filmhu: Van-e összefüggés a szuper 8-as nyersanyag és a történet, valamint annak a nosztalgikus ábrázolásmódja között?

S. B.: Mindig igyekszem az aktuális történethez, egy adott tartalomhoz a megfelelő formát megtalálni. Van, amit fotózni kell, eljátszani, megzenésíteni, más meg filmre való - és a mozgóképen belül is különböző lehetőségek közül lehet választani. Most super 8-ra forgattam, de ez nem jelenti azt, hogy mostantól kezdve az összes filmemet erre veszem fel. Még pár évvel ezelőtt egy diákfilmfesztiválon nyertem a nyersanyagot, amit sürgősen el kellett használni, hiszen már amikor átvettem, akkor lejárt a szavatossága. Ezért próba-szerencse alapon tavaly beadtam a forgatókönyvem az MMKA-pályázatra, és nyertem rá egy kis pénzt, amiből épphogy meg lehetett csinálni a filmet. Azt hiszem a nyersanyagnak és Gibárti Viktor operatőrnek nagy szerepe van abban, hogy egységes hangulatú lett a képi világ. Nekem személy szerint nagyon szép képek élnek a fejemben a 80-as évekről, vonzódom ehhez a korszakhoz. A helyszínek többségét, konkrétan a beállításokat pedig saját fotóimból tettük össze.

Filmhu:Az idei szemlén két filmed is bemutatják: az Originál Láger mellett az Egy szavazat című kisjátékfilm társrendezőjeként (Tóth Barnabás mellett) is érdekelt vagy. Melyik a kedvesebb számodra a kettő közül?

S. B.: Nehéz dönteni, mindkettőt szeretem. Az Originál Láger személyesebb történet, ahhoz szorosabb érzelmi szálak fűznek, viszont úgy gondolom az Egy szavazat bizonyos szempontból fontosabb film ebben a pillanatban. Talán egy év múlva már egyáltalán nem lesz érdekes, de most nagyon aktuális. És persze egészen más kihívásokat jelentett rendezésileg, mint a másik film. Zárt térben játszódik, egy filmes kamaradráma, alapvetően verbális eszközöket vonultat fel - igyekeztünk minél több mozgást belevinni, bár korlátozottak voltak a lehetőségeink.

Talán egy év múlva már egyáltalán nem lesz érdekes, de most nagyon aktuális

Filmhu: Valóban kényes és roppant aktuális témát dolgoztok fel benne. Mit gondolsz, miért nem készül több film a politika abszurditásáról?

S. B.:  Ezt nem tudom. Már önmagában az is abszurd, hogy 20-30 évvel ezelőtt, amikor még létezett a cenzúra intézménye, sokkal gyakrabban és bátrabb módon nyúltak a témához. Pedig ha valami érdekli manapság az embereket, akkor ez az. Persze érthető, hogy senki nem mer nyíltan politizálni, de ez még nem magyarázat, hiszen nem kell feltétlenül állást foglalni ahhoz, hogy beszéljünk bizonyos jelenségekről. Mi kényes módon ügyeltünk a kiegyensúlyozottságra - merthogy az egész dolog együttvéve rohadt és nevetséges -, nem akartunk egyik irányba sem elhajolni. És a visszajelzések azt mutatják, ez sikerült - még senki nem panaszkodott pártosságra. Amúgy a mostani költségtérítés-botrány kivágta nálam a biztosítékot, teszek erre a politikai establishmentre, szavazni már biztos nem megyek többet. Az is lehet, hogy a filmet elküldjük a parlamenti képviselőknek.

Egyébként a film keletkezéstörténete különösen érdekes, ugyanis szeptember 18-án fejeztük be a forgatást, éppen amikor a tévészékház előtti zavargások kitörtek. A sors újabb fintora, hogy a szemlés bemutató napján megint elkezdődött valami a Kossuth téren - úgy látszik, a film és a valóság valami titokzatos viszonyban áll egymással.