Swing: Broadway Zamárdi alsón

Kritika Fazekas Csaba új játékfilmjéről

 

Az elmúlt évtizedekben nem bővelkedtünk zenés alkotásokban, így nem csoda, hogy sokan erőteljes izgalommal várták Fazekas Csaba második nagyjátékfilmjét. (Zenés filmes összeállításunk!) A musical műfajához Amerikában értenek igazán, így talán merész vállalkozásnak is tűnhet egy kifejezetten jazz-es, a revük világát idéző  filmet elkészíteni, ám a Swing egyszerre hozza a mulatók mesebeli csillogását és a kelet-európai élet kevésbé fényes valóságát, ahol a Balaton körüli haknikban csak a színpadon jár a fény, a rivalda mögött lepukkant szobákba húzzák meg magukat a dívák. “Ha valaki a halála előtt még elénekel egy áriát, akkor biztosak lehetünk abban, hogy operát látunk.” - szól az elcsépelt vicc, és ez gyakran a musical-ekre is igaz. A Swing azonban nem ezen az úton jár, a zene itt szerves része a történetnek, hősei nem érzelmeik kifejezésére használják az éneket, csupán akkor fakadnak dalra, amikor valóban színpadra kell állniuk.

A klasszikus romantikus vígjáték elemeit felsorakoztató filmben ne számítsunk meglepetésekre. Három (plusz egy) tipikus női karakter küzd a vásznon a mindennapi élet viszontagságaival, az első tíz percben megtudtunk róluk szinte minden információt, amivel nekivághatunk az eseményeknek. Kati (Ónodi Eszter) kisfiát egyedül, vidéken nevelő anya épp hogy túl van fénykorán, egy tíz évvel ezelőtti tehetségkutató műsor tizedik helyezettjeként próbálja eltartani a csonka családot, és mutat szomorkás jövőt azoknak a fiatal tehetségeknek, akik ma csillognak hétvégenként a kereskedelmi televíziók képernyőin. Kisfiával elindul Budapestre, a semmibe, de már nincs, aki emlékszik rá. Rita (Csákányi Eszter) gazdag üzletember-feleség, és bár valaha énektanárként dolgozott, ma igazán abban leli örömét, ha szép zakót és vasalt inget adhat férjére reggelente a szikár, pedáns és a kor elvárásainak megfelelő minimalista villájukban. Ám az ál-idilli életet hamar elvágják a Swing készítői, férjét, amikor a mid life crisis közepén lubickoló Tibort (Csuja Imre) rajtakapja egy huszonéves kozmetikussal. A huszonéves Angéla (Törőcsik Franciska) nem vágyik másra, mint hogy énekesnő lehessen. Bár szülei biztosították neki a vezető óvonői állást és még lakást is kialakítottak neki a családi hát tetőterében, a fiatal lány ennél fényesebb jövőről álmodik. Nem csoda hát, ha az elejétől sejtük, hogy miről álmodnak főhőseink, és talán nem árulunk el nagy titkot, ha megosztjuk, hogy így vagy úgy, de mindenki eléri célját.

Remek szereposztással találkozhatunk a Swingben, a főhősnők karrierjét olyan színészek egyengetik, mint Mészáros Béla, aki manager asszisztensként töri össze a női szíveket, Kulka János, aki transzvesztita dívaként táncol, koreografál és “teszi helyre” a Swing Angels tagjait, vagy Törőcsik Mari, a kiöregedett bárénekesnő szerepében szervezi meg a női triót és alakítja magát Törőcsik Marit. A zenés filmhez és a vígjáték műfajához illő kissé eltúlzott színészi játék passzol a film pörgő világához, talán csak Törőcsik Franciska töri meg az egységet. A fiatal színésznőnek nem volt könnyű dolga, kíváló és tapasztalt filmszínészekkel kellett egy kamera elé állnia, visszafogott játékstílusa (amely korábban Horváth Lili Napszúrás című filmjében kiragyogott) most sokszor eltűnt partnerei kevésbé eszköztelen, a műfajhoz illő alakítása mögött.

Garas Dániel operatőri munkája és Valcz Gábor látványtervei is játszanak az alkotás kettősségével. A hétköznapokban a mai Magyarországot láthatjuk, akár újgazdag családi házban járunk, akár az idős dizőz megfakult polgári lakásában, azonban amikor felgyúlnak a fények és megszólal a zene, Hollywoodban érezhetjük magunkat, hol a '20-as, '30-as, hol a ’40-es, ’50-es évek revü világa pereg a szemeink előtt. Bár csak valóban ilyenek lennének a balatoni hotelek, esküvők, konferenciák és kerthelyiségek műsora!

A Swing nem tökéletes alkotás. Tankönyvszerű dramaturgiája néha túlzottan kiszámítható, a valóban humoros jelenetekben néha becsúszik egy-egy blőd vicc, és akad olyan jelenet is, amely a giccses amerikai romantikus filmek sziruposságával vetekszik, de ezt mind megbocsátjuk neki, amikor Csákányi Eszter, Ónodi Eszter és Kulka János komédiázik, vagy amikor megszólal a zene, táncra perdülnek a lábak, mert boldogan adjuk át magunkat, és kit érdekel ilyenkor a valóság!

Könnyed szórakoztatást és jó muzsikát vállalt a Swing, és ezt maradéktalanul teljesítette. Olyan zenés filmet kaptunk, amely apróbb hibái ellenére is beállhat a sorba az elmúlt másfél évtizedben készült néhány jól sikerült, emlékezetes vígjátéka közé, mint a Valami Amerika,  vagy a Csak szex és más semmi.