"Szegény kisfiú" - Szívszorító - Bódis Kriszta rendező mesél
17:30-tól a rendezővel beszélgethetsz a Szabadiskolában
- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?:
Közhely, hogy nem mindegy, hova születik az ember. Aki a hatalom és a pénz közelébe, „jó családba” születik, vagy „csak” fehérbőrűnek, férfinak, testileg és szellemileg épnek. Sorolhatnám a szintén „születési” privilégiumokat, amelyekkel olyan előnyökhöz jut, amelyeket nem saját erőfeszítésből szerzett meg, nem kiérdemelte, hanem bőrszíne, normalitása, stb. alapján, természetes módon jár neki.
Mondok egy egyszerű példát. Ha egy irodában, ahol senki nem ismer várakozom, és az egyetlen alkalmazottnak vécére kell mennie, engem simán ott hagy „őrizetlenül” az iroda értékei között, míg ha mondjuk cigánynak gondolna, már nem bízna ennyire bennem. A belém vetett bizalom a bőrszínemnek és státuszomnak köszönhető, csak úgy, mint a másik esetben a bizalmatlanság.
Szóval engem ez érdekel. Egyfajta szembesülés. Elgondolkodni esélyeinken, privilégiumainkon, a hatalmi helyzetbe születésünkön. Elgondolkodni azon, ahogy a nem kiérdemelt hatalom védelmében kirekesztünk másokat, előítéletekkel bástyázzuk körül magunkat, és ha nem vagyunk rasszisták, vagy előítéletesek, mert „jó emberek „ vagyunk, akkor a passzivitásunkkal, azzal ahogy élünk ezekkel a „természetes” előjogainkkal, hogyan válunk passzív rasszistákká. A kirekesztettek, az esélytelenek érdekelnek, a kitaszítottak, a periférián levők, és a társadalom bénító. Leegyszerűsítő sztereotípiái a szegényekről, a gyerekekről, a nőkről, a fogyatékosokról, a romákról, a prostituáltakról - és jócskán bővíthetném a sort.
Radikális vagyok. Azt gondolom, hogy a romantikus maszlag helyett, a maszatolás helyett engednünk kell a kiváltságainkból, ha már felismertük mik a kiváltságaink. Az én kiváltságom pl., hogy van egy kamerám. Találkoztam egy kisfiúval, akinek nincs. Sok mindene nincs. Miközben próbáltam a sorsát megérteni a kezébe adtam a kamerát. Tehetséges fiúról van szó, azonnal megérezte a kreativitás hatalmát. ő is a megértésre, saját élete megértésére törekedett. Így hoztuk létre együtt ezt a „tükröt”.
Belenézhetsz.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?:
Vitézy László műhelye biztosította a hátteret. Egy fiatal, tehetséges operatőr, Lovasi Zoltán fényképezett a professzionális kamerával.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?:
Nincs vidám anekdotám, mert szívszorító volt a forgatás. Ha csak az nem, hogy amikor először beléptem az osztályba, döbbent csend lett. Azt hiszem öreg, unalmas tévés bácsira számítottak.
