Szemrevaló 2.

Sebastian Schipper

A siker titka, egyszerűség, jó forgatókönyv és semmi zsáner. -- Mondja Sebastian Schipper német filmrendező, és ha valaki, akkor ő biztosan tudja, hiszen első filmjéért, az Abszolút gigászokért megkapta az ezüst Német Filmdíjat, és már most lehet tudni, hogy a másodikkal az Egy barátommal az idén újra a jelöltek közt van. A rendező a múlt héten új filmje bemutatója apropóján járt nálunk a Német Filmhéten.

filmhu: Végzettségedet tekintve színész vagy. Számos remek és jelentős filmben játszottál, említhetnénk az Angol beteget vagy a Harcos és hercegnőt. Előny és erény, hogy ismered mindkét oldalt?

Sebastian Schipper: Egyértelműen, szerintem nagyon fontos, hogy értsük a másikat. Fontos ez a családban, a munkahelyeden, a baráti- és szerelmi kapcsolataidban is. A színészkedés nagyon furcsa mesterség. A stressz, a félelem, a megterheltség nagyon nagy ebben a szakmában, és én ezt mind értem. Mint rendező, nagyon sokat kell, hogy adj a színészeidnek, és fontos, hogy tudj nekik megbocsátani is. Én képes vagyok rá, mert pontosan tudom, milyen nehéz helytállni a kamera előtt. Értem, ha a színészek nem akarnak valamit egyből megcsinálni, én is végigjártam ezt az utat.

A színészkedés nagyon furcsa mesterség Sebastian Schipper: Egy barátom

filmhu: Nem befolyásolja az a tény a forgatókönyvet, hogy a rendező is te magad vagy? Nem húzol ki, vagy szándékosan nem írsz meg egy jelenetet, ami amúgy nagyszerű, de tudod, hogy költségvetésbe nem férne bele?

S.S.: Nem. Nem álmodozom arról, és nem is vágyom rá, hogy drága filmeket készítsek. Mindig is az egyszerű filmek érintettek meg, amik emberekről mesélnek és arról, mit élnek át együtt. Például, az Egy barátom-ban sem azt igyekszem megmutatni, hogy milyen jó Porschéval száguldozni, hanem, hogy milyen nagyszerű egy barátra lelni. Van a filmben egy jelenet, amikor az elején a Daniel és Jürgen egy-egy VW-t vezetnek. Na ezt a jelenetet két és fél napig vettük fel, és rengetegbe került. Van egy másik jelenet, ahol Karl és Stelle egymás mellett ülnek a kanapén és spanyolul beszélgetnek. Ezt a jelenetet fél nap alatt felvettük és szerintem ez a film legszebb jelenete, mert nagyszerű barátra lelni, de mi lehet annál szebb, mint ha amellett a nő mellett ülsz egy kanapén, akibe szerelmes vagy. Szeretem azokat a színészeket, akik közt valami többlet születik, mikor szituációba kerülnek.

filmhu: Milyen a film fogadtatása Németországban?

S.S.: Jó. 320. 000 nézőnél tartunk, ami nagyon jó. Senkit nem rekeszt ki a film, nem rétegfilm és nem is művészfilm, de nagyon különleges és szórakoztató. Jelölték a Német Filmdíjra is.

Úgy vagyok a filmjeimmel, mint a nagyszerű nőkhöz fűződő kapcsolataimmal Sebastian Schipper: Egy barátom

filmhu: Mivel magyarázod, hogy az utóbbi években a német filmeknek nagyon jó a fogadtatása, Németországban is és nemzetközileg is. Úgy tűnik, hogy a német film megtalálta az utat a közönséghez.

S.S.: Igen, a 80-as években volt egy mélyvölgy, aminek mára már véget ért. Azt hiszem, nagyon egyszerű oka van ennek, a filmek egyszerűen jobbak, igényesebbek lettek, sikerült megteremteni a bizalmat a nézőkben. És az is nagyon fontos, hogy végre lemondtunk a zsánerről, mint fogalomról, ezek a filmek inkább zsánermixek. Persze végre elég pénzt is kapunk, ami nem elhanyagolható szempont. Több rendező jut szóhoz, színesebb lett a szakma, és ne feledjük, hogy nagyon felfejlődött a forgatókönyvírás is. Sokkal több a jó forgatókönyv, ami megkönnyíti a filmkészítők helyzetét.

filmhu: Elégedett vagy tehát mindkét rendezéseddel?

S.S.: Igen, szerintem két jó filmről van szó. Úgy vagyok velük, mint a nagyszerű nőkhöz fűződő kapcsolataimmal. Már vége van, de szívesen emlékszem vissza rájuk, már nincs közöm hozzájuk, de még ma is rendkívülinek találom őket. Látom őket, örülök, de vége, elmúlt, ismerősek, de kicsit idegenek is egyben.