Szőke András: Hasutasok

Vonatmozgások

Amikor a Művészetek Völgyébe érkezünk Szőke András legújabb produkciójának munkálatait szemrevételezni, elsőként a pezsgő nyári események utáni csend idillje tűnik fel: a kis falvak visszazökkenni látszanak a hétköznapjaikba. És mégsem, hiszen az egyébként üres földutakat filmes büfé -és vécébuszok töltik meg – ahogy haladunk a forgatás helyszíne felé, egyre több emberrel találkozunk.

A 16. napra látogatunk ki, ezúttal a Taliándörögd szomszédságában álló romtemplom ad helyet a film egyik jelenetének. Meg is vagyunk lepve, meg nem is, hiszen Szőke korábbi munkáihoz képest népes a statisztéria (mintegy 50 fő), fahrtsínek húzódnak, világítók iparkodnak, rögtön feltűnik tehát, hogy igazi profi csapat dolgozik a(z egykori) non professional, no budget filmes alá. Igazán azonban mégsem meglepő mindez, hiszen a stábtagok között felfedezzük Sándor Pált, a Hasutasok producerét, aki a produkció hátterét a Hunnia Stúdió keretein belül megteremtette, lehetőséget adva Szőke társaságának egy másfajta filmkészítésre.

Népes a statisztéria, fahrtsínek húzódnak, világítók iparkodnak

Ma egy álomjelenet kerül sorra, amelyben Zsuzsa Tamás (Rostás Róbert), a főszereplő Zsuzsa Lajos (Badár Sándor) állomásfőnök fia elképzeli az esküvőjét plátói szerelmével, K. Kis Csengével (Martinovics Dorina). Felvétel lesz! De hol a rendező? Szőke Andrást se a szereplők körül, se a kontroll monitor előtt nem találjuk – mindjárt nem is tűnik olyan profinak a stáb –, aztán valaki a távolba bök, és postásruhába bújva észrevesszük a főnököt, aki igazoltan várakozik a messzeségben, hiszen szerepe szerint (részeg postás) késve kell a szertartásra beesnie.

A színészek türelmesen dolgoznak, ez eleinte annyit jelent, hogy zokszó nélkül várakoznak, amíg kibújik végre a felhők mögül a Nap. Persze a násznép között elvegyülő Badárra és Szarvasra mindig lehet számítani: a távolból csak annyit látunk, hogy valamit mondanak, és a környezetükben hullámozni kezd a tömeg a röhögéstől. A szereplők között felfedezzük Hernádi Juditot, Derzsi Jánost, Bordán Irént, Farkasházi Rékát – egyikük sem játszott még Szőke-filmben, de láthatólag jól érzik magukat, jól kitalált figuráik bőrében.

Badár Sándor – Zsuzsa Lajos állomásfőnök

A jelenet többszöri felvétele után szünet következik, Szőke „osztálykirándulásra” invitál bennünket a Hasutasok legfontosabb helyszíne, a kamu állomásépület felé. Egy korábban rögzített disznóvágásról beszél, kilátásba helyezi, hogy ő maga játssza el a disznót, ha érdekel bennünket. Naná! Ám sajnos ő végül mégsem tart velünk – meg kell beszélnie Halász Gábor operatőrrel a következő jeleneteket; Badárt és Szarvast küldi, „fiúk, nyomjatok valami stand upot”!

És a fiúk nyomják is, Zsuzsa Lajos állomásfőnök részletesen bemutatja a birodalmát. „Eredeti tintából dolgozunk, eredeti naplóba, itt komoly áruszállítás folyik, hozzá kell tenni, hogy nálunk késett vonat nincsen. Mindent továbbítani kell a felső szerveknek, hogy tudjanak róla, mindent a menetrendnek megfelelően, naplószerűen közvetítünk. Olyan vonatmozgások vannak nálunk, amilyenek az elmúlt ötszáz évben sehol”. A rögtönzött monológjából majdhogynem kiderül a Hasutasok alapkonfliktusa. A fiktív Honos településen még a rendszerváltás környékén megszüntették a vasutat, ám a taszári reptérre érkező árukat ellenőrizni kell valahol, ezért részlegesen visszakapcsolták az állomást a hálózatba, a vezetésével pedig a régi állomásfőnököt bízták meg; a falu persze rendesen megvámolja az árut, jön a mesebeli jólét. Hogy még jobb fiúk legyenek, kitalálják, hogy bérbe adják a szárnyvonalat másoknak is. Ám a könyvelés annyira jól sikerül, hogy a központban is felfigyelnek rájuk, egész kis ünnepséget szerveznek Honosra: média, fejesek, mindenki ott akar lenni az új magyar csodánál, ami persze nincs. Feje tetejére áll minden, ám hőseink végül állítólag becsületből jelesre vizsgáznak.

Olyan vonatmozgások vannak nálunk, amilyenek az elmúlt ötszáz évben sehol Badár Sándor

Filmhu: Szerintem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az egyenruhás szerepek állnak neked a legjobban, azokban vagy a legviccesebb... Meg tudod mondani, miért?

Badár Sándor: Tizenkét évig magam is szolgáltam a vasutat, ott uniformisban éltem az életem, úgyhogy elég komoly élettapasztalatom van a témában. Valószínűleg, ha más egyenruhába bújok, akkor is ebből építkezem. folytatás

Sándor Pál - producer

Időközben visszatérünk a romtemplomhoz, ahol – rövid szünet után – még az esküvői jeleneteket forgatják, különböző beállításokból. Az éppen szabad színészek, stábtagok arról beszélgetnek, hogy ha minden jól megy, a Roncsfilm-hez hasonló kultfilm lehet a Hasutasok-ból. Ennek alighanem a film producere, Sándor Pál örülne a legjobban.

Filmhu: Önnek mint producernek, mi a viszonya, mik a céljai ezzel a filmmel?

Sándor Pál: Mint minden olyan filmmel, aminek a létrehozásában megpróbálok segíteni, vagy éppen rendezem: hogy egy baromi jó film legyen.

Filmhu: De kinek a számára legyen „baromi jó”? Mert nehéz olyan filmet csinálni, ami mindenkinek tetszik...

SP: Olyat nem is lehet. De ha úgy beszélünk az emberekkel, hogy értsék, ha úgy beszélnek a vásznon, hogy azzal a néző azonosulni tud, akkor a többség szeretni fogja a filmet. A Szőke pedig olyan bolondos fiú, annyira teli van humorral és energiával, hogy joggal bízhatom abban: ezt a filmet nagyon sokan meg fogják nézni. folytatás

Szőke András – rendező

Befejeződött a forgatás. Vannak, akik elindulnak enni, a többiek pakolnak. Badárt sétarepülésre viszi a helyszínen várakozó helikopter, Szőke mindenkit odahív a kontroll monitorhoz, aki még nem látta a most felvett jelenetet.

Igaz-e, hogy a Szőke kiégett, az unalmas, profi filmesek útjára lépett Szőke András és a filmhu riportere

 

Filmhu: Biztos már baromira unod a kérdést, de én is ezzel kezdem: a Zsiguli című legutóbbi munkád azt mutatta, megváltozott a filmkészítői attitűdöd, és...

Szőke András: Fogadjunk, azt kérdeznéd, ha mernéd: igaz-e, hogy a Szőke kiégett, az unalmas, profi filmesek útjára lépett, csak mert nem folytatja a Vattatyúk meg a Citromdisznó-szerű filmeket... folytatás

A forgatás végeztével már a vágásról beszélgetnek, a stáb is nagyon várja azt a pillanatot, amikor az egyik honosi vonatmozgás a mozik vásznára szállítja a filmet.