sex hikaye

Taszító, szerethető, ismerős

Megjelent DVD-n a Meteo

2014. február 26. - Rostás Eni

A MaNDA idén először Monory Mész András 1989-es kultfilmjét, a Meteot porolta le, és javította fel képileg és hangilag. De vajon mit tud nyújtani egy szocializmus összeomlására reflektáló posztmodern látomás ma, amikor épp az ellenkezője történik? Válaszokat semmiképp. Keletről viharfelhők várhatók.


Három végletekig különböző férfi járja a pusztuló várost egy személyiségétől megfosztott, metálra csiszolt Csajkán. Berlioz (Eperjes Károly), aki a saját anyját is eladná egy nagyobb köteg bankjegyért, Verő (Varga András), kinek izomkötegei alá némi lélek is befészkelte magát, és Eckermann (Kistamás László), vagyis a gyermeklelkű Felhőcske, akinek teljesen mindegy, hogy mi lesz holnap, elég, ha víz folyik a csapból. Mindegy neki, mert az éterien (és a kádban töltött napjai miatt testileg is tökéletesen) tiszta Felhőcske nem érzi jól magát a jelenben. A hozzá hasonlóan lebegve vegetáló figurákra mondják felénk, hogy csak egy paraszthajszál tartja a földön, és mire a film végére érünk, a szél tényleg a szőke sörényt lobogtatja majd. Felhőcske felszín alatti víziókhoz menekül egy műanyag játékokkal és életre kelt mesehősökkel telepakolt világba, ám a kezdeti idill ellenére minden kisiklik – főleg a kisvasút meg az élet.

"Itt is van olyan jó, mint máshol"

Hogy a díszes kompánia hogyan talált egymásra, az sosem derül ki. Mindössze annyi biztos, hogy a nagyváros betonlabirintusában tekergő patkányoknak, vagyis Berlioznak és Verőnek szükségük van Felhőcske agyára és a mindentudó számítógépére, amely majd segít pénzhez jutni. Hármójuk személyisége nem kiforrott, csak együtt működnek megfelelően, közösen tesznek ki egy teljes ént. Amint a képernyőn felvillan a fatális hiba, az egység megbomlik, és elvesztenek mindent, ami a pusztuló világban tartja őket. Az sem lényeges, hogy az ember hogyan jutott a kibelezett gyárépületek és földalatti bűnbarlangok jelenébe. Nem volt zombiapokalipszis, sem atomháború, nem hullott savas eső – a valamiről, ami idáig juttatta a szereplőket, csak az akcentussal tájékoztató hangosbeszélő árulkodik, mint ahogy arról is, hogy ez a bizonyos valami még most is tart, vagy legalábbis készül eltakarítani saját nyomait. A lakásnak használt omladozó épületek bontásra vannak ítélve, de hogy mi van rajtuk kívül, arról csak a szép új világba tartó repülőgép árulkodik.

meteo1 600

A helyszín mégsem univerzális, minden mocsokkal teleszórt, szürke négyzetméteréről ordít a kelet-európaiság. És Kelet-Európában az igazán high-tech Mad Max-i jelmezek helyett csak olcsónak ható, fakó ruhák akadnak. A színek egyedül Felhőcske víz alatti látomásaiban merészkednek a képernyőre, a jelenben (jövőben?) kopottak, és hidegek, épp úgy, mint a világ, amit megfestenek. Az egyetlen színfolt a Szervita téri templom valószínűtlenül zöld gyepe, és a kissé szabados naiva, Esztergályos Cecília fehér szőrmebundája. Bár utóbbin minden mocsok meglátszik. Ehhez a kilátástalan monokrómhoz jön még Szemző Tibor, Másik János meg a jövő zenéje, ami ma már inkább nosztalgikusnak, mint újszerűnek hat. A nosztalgia pedig bármire irányulhat. 

Mi jut eszedbe arról, hogy Meteo?

A színészi játékra nem lehet megfelelőbb szót találni a zsigerinél - Eperjes Károly mariachi-Berlioza épp annyit ripacskodik, amennyit kell, Varga András Verője talán a legszerethetőbb figura, Kistamás László pedig olyan hitelesen mondja ki, hogy ’csipesz’, mintha egész életében erre készült volna. Esztergályos Cecília pedig egyszerűen imádnivaló a kissé szabados, affektáló titkárnőcske szerepében. Nem csak a főbb szereplők, de a helyszínek, a statiszták és a tárgyak masszája is hibátlan, minden arc, minden kellék a helyén van, egy pillanatig sem hat megcsináltnak. Bár az alkotók például a Szárnyas fejvadászt, vagy a már megidézett Mad Maxet emlegetik, Ridley Scott és George Miller mellett van még valaki, aki, ha csak nagyon rövid időre is, de felbukkan a színen. Monory Mész András triójának első Csajka-túrája a katakombapiac zónájába vezet, a fekete kutya pedig hamar megtalálja a helyét a díszletben. Ám ahelyett, hogy mintákat és előképeket keresnénk, és hosszú bekezdésekben elemeznénk, hogy mit akart mondani a szerző, foglalkozzunk inkább a frissen megjelent DVD-kiadás lényegével, a majd egyórányi extrával. Az extra kontent alkotói (vagyis maga a rendező, Szabó Gábor operatőr, Fazekas Eszter és Moldován Márton) egy nagyon egyszerű kérdést tettek fel az filmeseknek és a színészeknek. Mi jut eszedbe arról, hogy Meteo? A forgatókönyvíró Bereményi Gézának például a francia időjárás-jelentés, Sándor Pál producernek pedig egy nagyon szerethető és egy nagyon taszító világ.

meteo2 600

A Meteo története nem korhoz kötött, Másik Jánosnak például fogalma sincs arról, hogy mikor készült a film. Bemutatásakor még a saját zsáneréből, a holnapfilmek közül is kilógott, mert bár minden figurája sajátos módon értelmezi a jövendőt, közös bennük, hogy saját elveszettségüket nem dühvel és agresszióval, hanem természetesen, sőt kedvesen fogadják. "A ködevők és az álomkergetők időszakát”, vagyis a film közeli jövőjét, a rendszerváltás utáni éveket nemcsak Berlioz, Verő és Eckermann, de minden alkotó és szereplő is máshogy élte meg. Volt, aki gombfocizott, volt, akinek a film jobban megmaradt, mint a nagy felfordulás.

meteo3 600

Az önmagában is elég erős, és erősen allegorikus film mellé az extrákban gyakorlatilag egy nosztalgiázó werket kapunk. Senki nincs a forgatáshoz öltözve, de mindenkinek úgy csillog a szeme, ha a Meteoról beszél, mintha a monológja végén mehetne vissza dolgozni. Kiderül például, hogy miért kellett Zsótér Sándor látványtervezőnek az órájáról a filmbéli szemétdombhoz rohannia, mi történt, amikor a friss jogosítvánnyal vezető Kistamás először ült a Csajka volánja mögé, vagy miért volt szükség a színátviteli görbe mesterséges elrontására. És a közel egy óra végére az is, hogy a filmnek azért van lelke, mert épp a megfelelő emberek csinálták.

meteo4 600

A készítők óvakodtak a szándékos és konkrét politikai utalásoktól, mert nem volt rá szükségük. Olyan pontosan kapták el a valami (nevezzük akár változásnak, rendszerváltásnak, csalfa reménynek) jellegét, hogy semmit sem kellett mondaniuk. „Álljunk meg az első helyen, ami megtetszik” – kéri Esztergályos. „Akkor ez egy hosszú út lesz”, feleli Berlioz, és válaszában minden benne van. 

meteo5 600

A Meteo jóslat volt negyedévszázada, és jóslatként cseng ma is. 25 évvel ezelőtt a készítők még nem tudhatták, hogy egyszer majd utoléri magát, de még akkor is tud újat mondani. Pedig posztapokaliptikus kultfilmeket évtizedekkel később visszanézni kockázatos vállalkozás. A végén még kiderül, hogy nem is a jövő olyan nyomasztóan ismerős, hanem a jelen.






nka emblema 2012