Tévéfilmek az Erények könyvéből

Megcsúszott valóság

Pontosság (fotó: Götze Krisztina) Rátóti Zoltán, Bertalan Ági, Tóth Ildikó és László Zsolt

Az ORTT és az MMKA által közösen, szépirodalmi művek adaptálására kiírt tévéfilmes pályázaton 2003 szeptemberében a zsűri tizenhárom nyertest hirdetett. A támogatottak között volt a KinoFilm Studio is, akik Zoltán Gábor novelláiból készült Erények könyvére nyerték meg a szükséges összeget. „Meglepő és jelentős siker volt ezen a pályázaton az Erények könyve, a két zsűri ugyanis egymástól függetlenül bírálta el a könyveket, és mindössze két történet ment át mindkét szűrőn – az egyik az Erények könyve volt” – meséli az író.

Az írói háttér

Zoltán Gábor 1997-ben jelentkezett a szépirodalmi életben Vásárlók könyve című kötetével, melyben a vásárlásra rímeltek az egyes novellák címei, majd 1999-ben jelent meg a fülszöveg tanúsága szerint is folytatásként értelmezhető Erények Könyve. „Nincs alapvető különbség a két kötet novellái között, mivel folyamatosan írtam őket” – mondta Zoltán Gábor. Az Erények könyvében tizenhét novella kapott helyett, belőlük lett kiválasztva az a három, amelyekből mozgókép készül: a Pontosság és az Állhatatosság valóban a kötetben jelent meg, ám Közvetlenség című novella nyomában hiába forgatjuk a kötetet. A Közvetlenség címet viselő forgatókönyv a Vásárlók könyvében megjelent Földet venni novella átdolgozásából készült.

Egyszerre csak egy ember vezethet Vecsernyés János (fotó: Götze Krisztina)

A három novella kiválasztása Németh Gábor dramaturggal és Berger József kreatív producerrel közös döntése volt az írónak. „Az volt a cél, hogy a három forgatókönyv három különböző elbeszéléstechnikát mutasson be. Adott egy lineáris történet (1), egy akcióval fűszerezett road-movie (2), és egy szigorú szerkezet szerint több szálon bonyolódó történet (3)” – foglalta össze Zoltán Gábor.

A KinoFilm Studio gyártásában készülő produkció a Magyar Televízióval kötött bemutatásra kötelező szerződést.  A Magyar szépség és a Paszport producereként ismert Berger József, valamint Babos Tamás és Lipót Krisztina producerek kérték fel a rendezőket: Pajer Róbertet és Miklauzic Bencét, Vecsernyés János munkájára pedig az egyik epizód megrendezése mellett  fényképezés területén is számítottak (a Pontosságban ezért Márton Balázs vette a vállára a kamerát).

A három történet motivikus összefüggései ellenére különálló egységekként kerültek feldolgozásra - hátterükben azonban értelemszerűen felsejlik Zoltán Gábor írói világképe. „Nem esik szét a három történet, hiszen valamilyen módon egymást értelmezik a történetek” – tette hozzá Zoltán Gábor. Hogy a három film milyen kapcsolatba lép egymással, az nagyban függ majd a televíziós bemutató pozicionálásától, azaz hogy hány felé vágja a Magyar Televízió a filmek vetítését: egy napra, három napra, vagy három hétre szerkeszti a vetítéseket, ezzel mintegy szkeccsfilmet, illetve sorozatot generálva az epizódokból. 

Állhatatosság Gazsó György és Murányi Tünde (fotó: Götze Krisztina)

Elsősorban természetesen a televízió nézői számára készültek az alkotások, hiszen a pályázat célja is az volt, hogy a tévés műfajok rendszerén tátongó lyukat befoltozzák. Ám a moziforgalmazás lehetősége sem kizárt olyan értelemben, hogy mindhárom filmet HD technikával rögzítették, tehát a vetített kép kibírná a vászon méretét is, de az időtálló minőség miatt is cél volt, hogy ne videóra forgassanak. Ugyanakkor nem kergetnek légvárakat az alkotók, tisztában vannak azzal, hogy igencsak szűkös közönség érdeklődésére számíthatna három tévéfilm moziforgalmazása. Miklauzic Bence szerint a helyén kell kezelni a dolgokat: „Ezek tévéfilmek, helytelen lenne azt állítani, hogy ennél többek. Jól megcsinált tévéfilmeket kell létrehozni, nem szabad visszaélni a nézői elvárásokkal.” Három film egy csokorban időben is húzós: százharminc percet tesznek ki együtt. Zoltán Gábor szerint is elegendő a televíziós nyilvánosság adta nézőszám:  „Üres mozitermeknek felesleges egy mozikópiát legyártani.”

A három erény

A Pontosság című novellát Vecsernyés János rendezte. A történet során két házaspár (Bertalan Ági – Rátóti Zoltán, illetve Tóth Ildikó és László Zsolt) kapcsolatába nyerhetünk bepillantást. A megszokott társasági élet menetrendjét kizökkenti, hogy az egyik párnak sürgősen „el kell utaznia” – ennek okai szándékosan lebegnek a cselekményben. Az eredeti novellákhoz képest a Pontosság esetében volt a legnagyobb a nyitás a forgatókönyvvé dolgozás során: „A néhány oldalas novellából egy kerek történetet gyúrtam a forgatókönyvvé” -  mondta Zoltán Gábor.

Az általuk megismert valóság határain túl Miklauzic Bence (fotó: Götze Krisztina)

A hangsúlyok kijelölése azonban nem volt súrlódásmentes a rendező és író között. Vecsernyés elmondása szerint a kézhez kapott forgatókönyvet nem érezte olyan anyagnak, amivel tudna bármit is kezdeni. „Pontosan az izgatott benne, hogy egy tőlem ennyire idegen gondolkodást, ami tele van számomra ismeretlen dologgal, működésbe tudok-e hozni.” A kép valósághű voltából következően a film nem tud olyan módon nyitva hagyni kérdéseket, mint az irodalmi műalkotás. „Nekem az a mániám, hogy csak megfigyelésből lehet dolgozni: én nem tudok az üldöztetésről beszélni. Viszont van a történetben egy másik házaspár, Feri és Teri, akik ezt végignézik: számomra az volt az izgalmas, hogy ők mit tudnak reagálni erre a szituációra”- mondta Vecsernyés. Az eredeti irodalmi alapanyag helyett a rendező igyekezett a forgatókönyv belső koherenciájára támaszkodni a feldolgozás során, és ez okozott Vecsernyés számára konfliktusokat az íróval való együttműködésében: „Az autó ugyan az íróé, de egyszerre csak egy ember vezetheti”- foglalta össze a rendező. Zoltán Gábor a kialakult helyzetet úgy kommentálta, hogy nem ajánlja azon nézők figyelmébe a Pontosság című epizódot, akik az írói világát szeretnék mozgóképen viszontlátni.

Az Állhatatosság című novellában, mintegy a Pontosság motivikus folytatóként egy hirtelenjében utazó család életébe csöppenünk. Miklauzic Bence rendezésében a Birkóczy család (Gazsó György és Murányi Tünde) Öcsi bácsi felé autózik, amikor egy benzinkútnál (Lengyel Ferenc és Janicsek Péter) több mint furcsa kalandba keverednek: a feminin párbajok során pedig egy anyától búcsút is vesz a történet. A road-movieként induló sztori valóságában bekövetkező változás megjelenik a film formanyelvében is. „A valóság finom megcsúszása talán az én történetemben a legerősebb – képekben, zenében, hangulatban is megjelenik ez a váltás, hogy az általuk megismert valóság határain túl vagyunk”. Az abszurd világba csöppenő főhös nem tud mit kezdeni a patás nők asztali harcával, a kimozdult valóságot kényszeresen megnevezéssel próbálja megragadni. („Ezt anyagot úgy hívják, hogy lurex - gondolta Birkóczy”)

Közvetlenség Jelenet a filmből (fotó: Götze Krisztina)

Miklauzicot elsősorban a karakterformálási lehetőségek izgatták: „Magyarországon a filmrendezők általában saját forgatókönyvből forgatnak, míg most egy kész könyvet kaptam, amire azt tudtam mondani, hogy ez az én világom és meg tudom csinálni.” Külön kihívás volt a rendező számára Zoltán Gábor sajátos dialógustechnikája: „Úgy épültek fel a párbeszédek, ahogyan nekem az eszembe nem jutna, hiszen ez egy nagyon erős irodalmi szöveg - a beavatkozásom sem tett volna jót a szövegvilágnak.” Az irodalom és a film szabályai különböznek: Miklauzic sokat konzultált az íróval, hogy a Zoltán Gábor-i nyelvhasználat működni tudjon a mozgóképben is.

A harmadik, Közvetlenség novellát a Vásárlók könyvéből emelte át az író. A Pajer Róbert által jegyzett történetben egy különösen pofátlan szomszéd érkezik a családhoz, és még annál is különösebb történeteket mesél és meséltet a jelenlévőkkel. „Az eredeti novellában van egy ördög-elbeszélő, aki kommentálja és véleményezi a dolgokat, őt ki kellett hagyjam, viszont  a kamera tapintatlan, részvétlen jelenléte tökéletesen helyettesíti az elbeszélőt.” – mondta Zoltán Gábor író az elkészült filmről. „Amikor készhez kaptam a novellát, akkor rögtön azt éreztem, hogy igazán hiteles mondatok vannak benne, úgyhogy hiteles figurákra van szükségem a feldolgozásához.”

A három fő karaktert Cserna Antal, Csuja Imre és Király Levente formálja meg. „Kiderül, hogy semmi sem most történik, minden mondat elhangzott már valaha – mindenki behelyettesíthető más történetek szereplőivel.” Egy helyszínen egy időben játszódik a cselekmény, nincs benne „filmes furmány”, még zenét sem használt fel a rendező.

Úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna Pajer Róbert (fotó: Götze Krisztina)

Vecsernyés János operatőrként vett részt ennek az epizódnak az elkészítésében, és a rendezővel közösen nagyon sokat törték a fejüket azon, hogyan lehetne felvenni ezt a történetet. Nem hagyományos felsnittelésben gondolkodtak, hanem egyben vettek fel tízperces etapokat egy adott szereplő arcán, olyan módon, hogy a kamera teleobjektíve sosem volt az adott szereplőhöz tíz-tizenöt méternél közelebb. Pajer szerint ez a technika kölcsönözte azt a meglesett jelleget a történetnek, mintha valaki véletlenül elkapta volna ezt a negyven percet a szereplők életéből: „A bagatellnek induló történet egyszercsak kifordul önmagából, de ennek ellenére minden úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna”.

A kiírás szerint az alkotóknak a műveket 2005. március 31-ig el kell készíteni, és átadni a televízióknak sugárzásra – az Erények könyve gyakorlatilag készen van, már csak az utolsó simításokat végzik az alkotók.