sex hikaye

Török-Illyés Orsolya: Vannak hiányosságaim a spontaneitás terén

Interjú a Bibliothéque Pascal főszereplőjével

2010. március 25. - Vodál Vera
2-2  /  3
Török-Illyés Orsolya: Vannak hiányosságaim a spontaneitás terén

Hajdu Szabolcs múzsájával, Török-Illyés Orsolyával beszélgettünk a Bibliothéque Pascal apropóján. A színésznő mesélt megismerkedésükről és kettejük szimbiózisáról, agyi és gyomortájéki hozzáállásról, színész ikonokról, sodródásról, hivatáshoz való viszonyról, favágásról, kocsiban alvásról és arról, hogyan képzeli el magát a nyugdíjas években.

Zsigeri hozzáállásuk volt az élethez is és a munkához is


Filmhu: Nem megterhelő, hogy az életetek folyamatosan az adott filmterv körül forog? Hogy semmilyen szinten nem választható szét a munka és a magánélet?

TIO: Nagyon megterhelő, de ez az életünk. Ebből élünk, ez foglalkoztat bennünket, a nap 24 órájában, és ez természetes módon alakult így. Bármikor előfordulhat az, hogy épp mosogatok, és Szabolcs előáll a kérdéssel, hogy "És az hogy Made in Heaven?"  - én meg erre: "Tessék?" - "Hát, hogy mi lenne, ha ez lenne a film címe?". Nem is tudom ezt másképp elképzelni. Hogy félretesszük a gondolatainkat, és megyünk nyaralni? A tengerparton fekve is tudunk erről beszélgetni, és ez nem teher. Ha valamelyikünknek mégis az, akkor a másik azt érzi.


tio_int_maceras_sz3
Ez foglalkoztat bennünket, a nap 24 órájában
(Jelenetkép a Macerás ügyek-ből)

Filmhu: Többször nyilatkozta Szabolcs, hogy nehezen viseli, hogy a forgatás során szinte semmi sem úgy történik, ahogyan elképzelte. Téged is feldühítenek, blokkolnak vagy inkább inspirálnak a váratlan helyzetek?

TIO: Lehet, hogy Szabolcs ettől retteg, de közben pedig szerintem ebben a legjobb. Ő mindent így csinál, gyakorlatilag ez a módszere, hogy a káoszból rá tud mutatni, hogy most ez kell vagy az kell, tud igeneket és nemeket mondani, rendet teremteni, irányt mutatni. Pont azt kérdezte az előbb egy újságíró, hogy mi Szabolcsban a legidegesítőbb - mert hogy ő hozzám irányította ezzel a kérdéssel. Mondtam,  hogy az idegesít, ha késik, illetve az van, hogy én egészen másképp működöm ezen a téren. Ha tíztől van ez az interjú, akkor én szeretek hamarabb itt lenni, meginni egy kávét, és várni téged. Hogy fel tudjam fogni, hogy te vagy az, aki belépett, veled fogok beszélgetni. Ne az legyen, hogy ideérek, azt sem tudom, mi van, lezavarjuk, és másnap meg sem ismerlek az utcán, mert fel se fogtam az egészet. Akkor a saját gondolataimat sem tudom vállalni. Én sokkal komótosabb vagyok, ő viszont hiper gyorsan reagál. És pontosan azért, mert úgy érzem, hogy vannak hiányosságaim a spontaneitás terén, ezért nekem nagyon jó tanulási folyamat a Szabolccsal való lét, mert ő gyakran állít váratlan helyzetek elé. Az, hogy megismertem Szabolcsot, és ezt az egész társaságot - Szabó Domokost és Nyitrai Illést és a többieket - megváltoztatta a munkához való hozzáállásomat. Nekik olyan zsigeri hozzáállásuk volt az élethez is és a munkához is, ami nekem teljesen újszerű volt. A gátlástalanság és a szemérmesség különös fúziója, ami a létezésükre jellemző, teljesen felforgatott bennem minden addigi értékrendet. Megtanultam, hogy merjem felvállani saját magam, mert azt, amilyen vagyok, senki nem veheti el, és ha mindent őszintén vállalok, akkor gyakorlatilag nem érhetnek kellemetlen meglepetések.

Filmhu: Említetted, hogy a főiskola közege száz százalékosan a színházról szólt, csak érintőlegesen találkoztatok a filmszínészettel. Viszont a Bibliothéque Pascal kapcsán, illetve korábban is több kritikus megfogalmazta, hogy a román és erdélyi magyar színészek játéka sokkal hitelesebb, zsigeribb és eszköztelenebb, mint a magyar színészeké, és részint e miatt is jobb a Bibliothéque Pascal és az új román film, mint a hazánkban készülő mozik. Mit gondolsz, mi az oka ennek?

TIO: A román színészekre nagyon jellemző ez a sokkal zsigeribb, természetesebb hozzáállás. A Marosvásárhelyi főiskolára egyébként sokkal inkább a budapesti főiskola van hatással, szóval ott nem a 'román iskola' volt az irányadó. Nálunk a főiskolán feladatokat kellett végrehajtani, mesterséget tanulni sablonok mentén, a saját egyéniségünk, személyiségünk elsorvasztása mellett. Viszont Szabolcs hozzáállása sokkal közelebb áll  a román munkamódszerhez, van rokonság a kettő között. Rendkívül sokrétű, hogy ez miből tevődik össze. Nagyon leegyszerűsítve azt mondanám, hogy az egyik kizárólag agyi hozzáállás, a másik pedig  elsősorban gyomortájéki. És ez mind színpadon, mind filmen másféle megnyilvánulást eredményez. A '90-es évek elején nagyon nagy hatással volt rám a román színház és film, mint például a Pintilie, Daneliuc filmek. Nagyon erős filmek és előadások készültek akkoriban, amikor a '90-es évek elején visszatértek a nagy román rendezők, akik korábban elmenekültek onnan. Volt, hogy egy-egy Andrei Serban vagy Silviu Purcarete előadásért utaztunk Bukarestbe. Ezekben a darabokban és filmekben azok a színészek szerepeltek - Oana Pellea, Mihai Constantin, Razvan Vasilescu - akik a Bibliothéque Pascalban is játszanak.Vagy Gheorghe Dinica, a Fehér tenyér edzője. Számomra ők voltak az ikonok, ezért az, hogy most velük játszhattam, hihetetlen élmény volt. Amikor ott ültem a vonaton Razvan Vasilescuval, átvillant az agyamon, hogy az életben nem gondoltam volna, hogy én ezzel az emberrel fogok együtt dolgozni.

Filmhu: A forgatást megelőző időszak 'szimbiózisa' után kellenek még instrukciók a forgatás során?

TIO: A forgatás szinte már csak technikai dolog. Szabolcs nagyon jól előkészíti a terepet, rengeteg időt tölt el a színészeivel - nem feltétlenül próbákkal, hanem pusztán együttléttel, egymás feltérképezésével. Később a szerint igazítja a karaktereket, ahogy kezdi megismerni a színészeit. Nagyon fontos neki a ráhangolódás, az, hogy a forgatás idejére már tényleg fél szavakból értsük egymást. Így tényleg nagyon flottul történik minden.

tio_int_tamara_sz4
Az egyik agyi hozzáállás, a másik pedig  gyomortájéki
(Jelenetkép a Tamará-ból)
Nézd meg a Tamarát az Indavideón!

Filmhu: Mondtad a szemlés sajtóvetítés után, és most is, hogy Szabolcs mindig meg tud lepni. A forgatás során is jellemző ez? Visszatartotok egymástól ötleteket, hogy a meglepetés erejével hasson?

TIO: Tulajdonképpen igen. Egy idő után már nagyon szemérmesen kezeljük ezt a dolgot. Nem is volna jó, ha kioltanánk olyan energiákat, amikkel ott, abban a pillanatban kell egymásra hatni. Egy karaktert sok esetben az határoz meg, hogy mit hogyan csinál. Ha előre ezeket a hogyanokat túlbeszélnénk, akkor valami lényeges dolog veszne el. Ez olyan, mint amikor kiöntenek egy bronz-szobrot. A forgatásra már elkészül, csak nem látjuk, mert le kell fejteni róla a burkot. Az persze izgalmas, hogy valóban úgy fog-e kinézni, ahogyan mi ketten elképzeltük. Nekem is megvan a saját filmem, ami az agyamban pörög, és az közel sem az, mint a Szabolcsé, de ez is jó, hogy a két dolog tud egymásra hatni. Amikor meglátom a leforgatott jeleneteket, mindig meglepődök, mert teljesen másképp képzelem el. Sokszor lenyűgöz, hogy Szabolcsnak mennyivel gazdagabb a fantáziája.

Filmhu: Érdekes, hogy azt mondtad, hogy a Bibliothéque Pascal is a sepsiszentgyörgyi időszakhoz kötődik, mert én nagyon erős hangulati köteléket érzek a Macerás ügyekkel és a Tamarával, de Szabolcs ezt visszautasította, amikor a Szemlén beszélgettünk.

TIO: Szerintem is leginkább azokhoz hasonlítható. De, ha megnézed, hogy egy-egy film után miből akar kilépni, és ahhoz képest valami mást csinálni, akkor minden filmje kapcsolódik egymáshoz. Úgy érzem, hogy Szabolcs életművében nagyon szépen épülnek egymásra ezek a filmek, kristálytisztán lekövethető az út, amin jár.

Filmhu: Az eddigi filmjeiteken világosan látni, hogy mely életszakasz vagy történés inspirálta, miben gyökeredznek. A Pascalban viszont nem látom a közvetlen kapcsolatot sem Szabolccsal, sem veled. Te hogyan vélekedsz erről, és arról a tényről, hogy Szabolcs egy ilyen 'női filmet' csinált?

TIO: Szerintem Szabolcsnak mindig szüksége van arra, hogy feldolgozzon valamit, például a Fehér tenyér-rel az életének azon szakaszát, vagy egy adott lelkiállapotot. És pontosan a Fehér tenyér és az Off Hollywood után - amik nagyon gyötrődő, személyes filmek voltak - talán kellett neki egy mese, egy olyan történet, amihez nem kötődik annyira. De erről ő jobban tudna beszélni. Érdekes, hogy azt mondod, hogy női film, ez még ennek kapcsán nem jutott eszembe.

Filmhu: Pedig én már-már feminista filmnek éreztem, tekintve, hogy a gyerek apján és a gyámügyis pasin kívül nincs egy férfi sem a filmben, aki ne lenne velejéig romlott...

TIO: Érdekes, mert volt, aki pont az ellenkezőjét mondta - főként Nyugat-Európában - hogy egy nőt ennyire nem lehet kihasználni, és hogy szexista a film. Voltak olyan vélemények, hogy Szabolcs perverz, és szinte élvezkedik azon, hogy ezzel a nővel miket csinálnak - pedig a hangsúly pont azon van, hogy Monának ezt mindenképpen túl kell élni, bármi áron, a gyerek miatt. És ez klasszikus női hozzáállás.

 

tio_int_offh_sz5
Nekem is megvan a saját filmem, ami az agyamban pörög
(Jelenetkép az Off Hollywood-ból)

Filmhu: Az álom hangsúlyos szerepe a filmben a történetből adódott, vagy valamelyikőtöknek van valamiféle különös kötődése az álmokhoz?

TIO: Szabolcs vonzódik a furcsa, misztikus dolgokhoz, de nem emlékszem, hogy ez az álom dolog pontosan hogyan jött. Arra emlékszem, hogy a tűzoltózenekaros részen nagyon sok agyalás volt, hogy ez hogyan álljon össze, és amikor Szabolcs előállt ezzel a verzióval, mindekit sokkolt.  A jelenet kapcsán bennem egy olyan igény volt, hogy valami nagyon váratlan dolog következzen, ami az egész filmet kifordítja a sarkából. Tehát ahhoz van némi érzékem, hogy mi hiányzik onnan, de Szabolcs tudja kitalálni a hogyant.

A cikk folytatódik, lapozz!





2-2  /  3

nka emblema 2012