Török-Illyés Orsolya: Vannak hiányosságaim a spontaneitás terén

Interjú a Bibliothéque Pascal főszereplőjével

Filmhu: Mennyi van a filmben az életetekből, Lujzával való viszonyodból, és mennyi van Mona karakterében belőled? Az ő ösztönösségét és szemlélődő voltát valamiért hozzád kötöm, de lehet, hogy tévedek....

TIO: Én ennél aktívabb vagyok, erőfeszítést igényelt, feladat volt számomra Mona karakterének megformálása. Egészen másfajta jelenlétet kíván az, ahogyan Mona részese egy eseménynek, mint például az Off Hollywood főszereplője, Adél esetében. Mona inkább egy katalizátor, Adél pedig ennek pont az ellentéte, ő folyamatosan mozgásban van, és mások 'pörgetik'. Ezért nagyon jó volt nekem, hogy megcsináltuk az Off Hollywoood-ot a Bibliothéque Pascal előtt, ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, mert ott kiáramlik a feszültség Adélból, és ebből meg tudtam azt tanulni, hogy hogyan viselkedik egy ellentétes karakter.

Filmhu: Te konzekvensnek érezted azt Mona karakterében, ahogyan a bordélyban reagál, illetve nem reagál a helyzetre? Végeredményben a kislánya kell ahhoz, hogy megmeneküljön.

TIO: Mona igazán nagy lépéseket semmilyen irányba nem tesz, tulajdonképpen az egész történet folyamán sodródik. Ami szerintem benne 'forradalmi', vagy karakteres, hogy mer sodródni - manapság ez nagyon sok emberből hiányzik. Manapság minden helyzetre bebiztosítjuk magunkat, minden oldalról ki vagyunk párnázva. Általában biztonsági játékot játszunk, de szerintem - legalább az élet bizonyos időszakában - fontos ennek a sodródásnak a megtapasztalása, vagy legalább az, hogy egy film által belekerüljön az ember egy ilyen minden mindegy állapotba. Ez egy klasszikus főszereplői hozzáállás, ha belegondolsz - jelen van, de hagyja, hogy történjenek vele a dolgok.

Filmhu: Azt gondolnám, hogy ti is előbb ültök le az IKEÁ-ban egy tökéletesre berendezett étkezőben, mint, hogy ennek megszerzése lenne az első számú cél....

TIO: Igen, ahogy elnézem az életünket, valóban egy illúzióban élünk. (nevet) Valószínűleg sajátunk ez a hozzáállás, és ez az, ami újra és újra élményekhez, meglepetésekhez juttat. Nem mondom, hogy keressük a bizonytalan helyzeteket, de nem kerüljük meg, ha épp úgy jön ki a lépés. Ha csak az utazásainkat vesszük: általában beülünk a hosszú autónkba, ami hátul ággyá alakítható, és elindulunk valamerre. Ha megkívánjuk, és van is rá pénzünk, akkor lehet, hogy a következő éjszakát egy jó szállodában töltjük, az azt követő napon pedig megint az autóban alszunk, egy temető parkolójában. Az életünk is kicsit ilyen, egyik nap még Berlinben tapsol nekünk nyolcszáz ember, másnap meg fát kell vágni, be kell gyújtani a kályhában - sok mindent meg tudunk élni így együtt, sok szélsőséget is. Az a szerencse, hogy hasonlóan állunk hozzá ehhez, mind a hárman - lassan mind a négyen. (Török-Illyés Orsolya az interjú készítésének idején nyolc hónapos terhes volt - a szerk.) Lujza egész jól alkalmazkodott ehhez az életmódhoz. Épp a napokban került a kezembe a napló, amit a vele való terhességem alatt írtam, és az állt benne, hogy az első dolog, amit majd meg kell tanulnia velünk kapcsolatban, az az, hogy 'egyszer hopp, másszor kopp'. (nevet) Jancsótól származik ez a duma.

Filmhu: Lujza már két filmetekben is szerepelt...

TIO: Először egy Jancsó filmben szerepelt, aminek tök véletlenül kerültünk a forgatására.

Filmhu: Terelgetitek őt a pálya felé? Szeretnéd, hogy színésznő váljék belőle?

TIO: Én sem vagyok színésznő. Az lesz, amihez kedve lesz. Most ebben van benne, mert ez az életünk. Nem tudnék a konvexről meg a konkávról magyarázni neki, mert nem az foglalkoztat. Arról ötletelünk, hogy mi legyen a film címe, és ő bemegy az oviba, és verziókat gyűjt. Nem vinném el egy reklámfilmes castingra, mert ez a  része engem sem érdekel. Egyáltalán nem extrovertált különben, nincs benne ilyen jellegű ambíció, még azt sem szereti, ha az oviban felköszöntik. Arra kíváncsi vagyok, hogy később hogy fog visszaemlékezni erre az időszakra. Az én anyukám is színész volt, de én teljesen kimaradtam az életének ebből a részéből, és ezt hiányoltam is. Ha azt mondja, hogy játsszak vele egy darabban, boldogan tettem volna. Valahogy mi nem is tudtunk soha igazán közel kerülni egymáshoz.

Filmhu: Mi az oka annak, hogy szinte csak Szabolcs filmjeiből ismer a közönség? Nem tudom elképzelni, hogy ne gondolkodnának benned más rendezők, ne találnának meg időről-időre izgalmas szerepek....

TIO: Nem mondom, hogy nem vonz. Sok olyan ember van, akinek érdekel a világa. Vannak olyanok is - mint például a Buharovék - akiknek nagyon élvezem a filmjeit, de nehezen tudnék részt venni bennük, mert nagyon mások, mint én vagyok. De nem mondanám azt sem, hogy elzárkózom az adódó lehetőségek elől... hogy mondjam. Kár lenne nekem azon panaszkodni, hogy nem én játszom az összes magyar filmrendezőnél a főszerepeket, hiszen rengeteg színész van, és sokuknak pont az az álma, hogy találjon egy olyan rendezőt, akivel folyamatosan együtt dolgozhat. Egy színésznek az nagyon nagy dolog, ha egy rendező újra vele akar dolgozni. Kétségtelen, hogy annyira hozzátartozom Szabolcs világához, hogy őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, hogy még valaki velem képzelje el a saját vízióját. Hiszen itt nem arról van szó, hogy játszottam Szabolcs egy vagy két filmjében, hanem jóval többről - szervesen hozzá tartozom ahhoz, amit az ő filmjei jelentenek. Mindenki arra törekszik, hogy egyéni hangot tudjon megütni, és ezt nyilvánvalóan nem valaki másnak a részével képzeli el. De én nagyon büszke vagyok ezekre a filmekre. Sok ember még csak film közelébe sem kerül. Tökéletesen elégedett vagyok azzal, hogy ez nekem megadatott.

Filmhu: Kit tartasz a legizgalmasabbnak a mai magyar filmes közegben?

TIO: Buharovékat már említettem, de Mundruczó Kornél Johanná-ja is az egyik kedvencem volt. Magát Tóth Orsit is nagyon kedvelem, vele például szívesen dolgoznék együtt. Kornél és az ő munkatársainak filmkészítéshez való hozzáállása áll talán legközelebb hozzám,  de nehezen tudnám magam egy Mundruczó-filmben elképzelni. Nagyon rokonszenves Gigor Attila, Kocsis Ági világa, M.Tóth Gézával pedig kifejezetten élmény volt a közös munka.

Filmhu: Többször nyilatkoztad, hogy nem ragaszkodsz görcsösen a szakmádhoz. Minek tudod magad elképzelni?

TIO: Az én döntéseim inkább abba az irányba határozottak, hogy mit nem akarok, mit nem csinálnék. Egyébként nem feltétlenül kell nekem valaminek lenni. Nagyon egyszerű dolgokban is meg tudom találni a magam útját. Egy regény elolvasása sokszor felér egy több hetes forgatás tapasztalatával. Inkább az van előttem, hogy mivé szeretnék válni emberileg: egy hétköznapi, szabadon gondolkodó öregasszony képe lebeg a szemem előtt. Az, hogy mivel foglalkozom - másodlagos. Azt szeretném, hogy az unokáimmal is el tudjak majd beszélgetni.