Tükör a tükörben

Tarkovszkij

A Duna TV-nek jelenleg nincs elnöke, megosztott a kuratóriuma, mindettől függetlenül vagy ki tudja, épp emiatt jól bespejzoltak nézhető, kiváló televíziós opuszokból, s mivelhogy, mi nézők a színes műsorválasztékra inkább bukunk, mint a fess tisztviselőkre, szívélyesen fogadhatjuk az exlex állapot minden ajándékát. Andrej Arszenyevics egy napja (ötven perces francia ismeretterjesztő dokumentumfilm, 2000-ből) valódi csemege. A cím tartózkodóan rejtélyes mivolta illik a hőséhez, filmrendező kedvencünkhöz: Andrej Tarkovszkijt idézi vissza.

Andrjuska szovjet és orosz módon önkéntes száműzetésben (?) Itáliába disszidált, hogy szabadon, önkorlátozások nélkül forgathassa le filmjeit, hogy cenzoroktól s tilalmazóktól függetlenül töprengjen a számára rendelt világ kínzó ellentmondásain, amelyeket talán költő-apjával vitatott meg legszívesebben, ám gondterhelten. S a kényszerű távolság, időeltolódás miatt örökös kétszólamban. 
Egy nap? Ez is afféle orosz tünet. Amikor öt éve nem látta már kamaszodó fiát, aggódó édesanyját a brezsnyevi hatóságok "jóvoltából", amikor szinte bizonyossá vált mindannyiuk számára, hogy nemcsak leverte lábáról egy betegség, hanem hogy ez rák, , amelyből nem fog felgyógyulni, még a nívósabb, hozzáférhetőbb, nyugati gyógyeljárások ellenére sem, napjaik egymásba torlódnak: Andrej - népes családjával, betegen egy matracon, kamera mögött feszülten kukkolva, égő házat moziképpé komponálva. Bevágások korai vizsgafilmjeiből: két évfolyamtársa, s őmaga is kétes alakokként, bevágások a Sztalkerből, a Tükörből...

Huszonnégy órába biztos nem férne bele kulcsszereplőinek elemzése (filmenként sem), s idő előtti, nem filmes haláluk nyomvesztése. Mintha a Zóna vizeit, pocsétáit, művi csapadékát (utólag) mérgezett elementumként hagyta volna ránk? Mint a tektonika alattomos rezgéseit is? A természet hajlamát a kárhozatra? Mindez nem egy napra, hosszabb távra is megválaszolatlan marad.

Azt tudjuk, hogy Tarkovszkij világéletében mentsvárat remélt a művészettől, az olasz képzőművészettől és építészettől is. Végtére, ebben szabad volt, ha már otthagyta szülőföldjét, mehetett volna Párizsba vagy Amerikába, mint pánszlávizmusban utolérhetetlen nagy honfitársa, Szolzsenyicin. Neki Itália, mint film-megrendelő jobban konveniált. Bár gyaníthatóan nem szolgált oltalmául. Mi igen? Nők, gyerekek, tar faágak, sokaság, üzeneteket tolmácsoló küldöncök, a szerelem és a gyöngédség jelei.

A filmcsinálók nagyobbik hányada mindenáron törekszik arra, hogy profinak mutatkozzon. Andrej Tarkovszkijról bajos lenne állítani, hogy ne lett volna filmes szakmájának virtuóza. Díszlettől zenéig, kameramozgástól színészi játékon át profétikus hangulatokig. A cselekményvezérlés nullpontjaitól azok maximalizálásáig. Számára a hivatásosság kritériumai önmagukban semmit se mondtak. Számára a film feladvány volt, amelynek lehetséges eszköztára annyit ért, amennyiben cselekvőleg képes volt felülmúlni, túlhaladni saját adottságait.